Szerte Európában hatalmas a munkaerőhiány az egészségügyben

Nyitóképünk illusztráció: Képernyőfotó/Magyar Nemzet

A legtöbb országnak több tízezer orvosra, ápolóra és más egészségügyi dolgozóra van szüksége, mivel a lakosság elöregszik és egyre több egészségügyi probléma jelentkezik náluk, az ágazatban dolgozók felmondanak vagy nyugdíjba mennek, és az ápolói pálya iránti érdeklődés csökken – számol be az Euronews. 

Sok országban úgy próbálják megnövelni a munkaerő-állományukat, hogy külföldi szakembereket csábítanak el más országokból. Az Európai Munkaügyi Hatóság szerint az egészségügyi átszervezések enyhíthetik a munkaerőhiányt azokban az országokban, amelyek külföldről toboroznak dolgozókat, ugyanakkor súlyosbíthatják is azt a származási országban.

míg a nyugat- és észak-európai munkavállalók a régión belül mozognak.

Albániából az elmúlt 10 év során 3500 orvos hagyta el az országot, ezért a diplomásoknak mostantól három évet kell otthon dolgozniuk, mielőtt elhagyhatják az országot, vagy a teljes tandíjat ki kell fizetniük.

Románia, Spanyolország és Franciaország „exportálja” a legnagyobb számban az ápolókat, míg Németországból, Romániából és Olaszországból leginkább az orvosok mennek külföldre.

A szakemberek mobilitása dominóhatást vált ki

Leginkább Írország és Svájc függ a külföldön végzett orvosoktól és ápolónőktől, az alpesi országban az „importált” orvosok aránya 2000 és 2010 között mintegy 25 százalékról egy évtizeddel később csaknem 40 százalékra emelkedett. Norvégiában szintén nagy szükség van a külföldi orvosokra, Ausztriában pedig az oda települt ápolókra.

Ezen országok némelyike megpróbálja betömni az egészségügyi dolgozók foglalkoztatásában mutatkozó hiányosságokat, miután a nemzetközi toborzás célpontjává vált.

Szakemberek szerint az egészségügyi szakemberek mobilitása dominóhatást vált ki, a német orvosok például Svájcba vagy Ausztriába költöznek, és az ő pozícióikat gyakran a szomszédos európai uniós országok gyógyítói töltik be, ez utóbbiakban viszont nem uniós országokból származó szakemberekkel helyettesítik orvosaikat, és a körforgás folytatódik.

A tendenciák a világ más részein még szélsőségesebbek. Az OECD elemzése szerint 20, főként afrikai és latin-amerikai országban az ápolónők több mint fele külföldre távozik, hogy ott dolgozzon.

A mágnesországokban jobb fizetést és jobb munkakörülményeket élvezhetnek

De „minden uniós ország toboroz valahonnan..., nincs olyan, amelyik ne toborozna” – mondta Paul de Raeve, az Európai Ápolói Egyesületek Szövetségének főtitkára az Euronews Healthnek.

Ezek a munkavállalók mentőövet jelenthetnek a nehéz helyzetben lévő egészségügyi rendszerek számára. Ennek ellenére közgazdászok, egészségügyi szakértők és érdekvédelmi csoportok aggodalmukat fejezték ki az alacsonyabb jövedelmű régiókból történő agyelszívás miatt, mivel a gazdag országok elhalásszák munkavállalóikat.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) márciusban frissítette a külföldi egészségügyi szakemberek etikus toborzására vonatkozó iránymutatásait, miután 2010-ben bevezette azokat.

A megállapodás szerint az országoknak nem szabad aktívan toborozniuk egészségügyi dolgozókat 55 olyan, alacsonyabb jövedelmű országból, ahol saját hiány van, köztük 37 afrikai országból, valamint Nepálból, Haitiből és néhány nyugat-csendes-óceáni országból.

A képzett munkaerőt arra ösztönzik, hogy otthon maradjon

Ezeken az országokon túl azonban a toborzás még mindig etikai szürke zónába eshet, mivel „vékony a határvonal” a ma még elegendő egészségügyi dolgozóval nem rendelkező országok és azok között, amelyek csak néhány év lemaradásban vannak.

Egészségügyi elemzők és érdekvédelmi csoportok szerint 

Javasolták az egészségügyi dolgozók bérkülönbségének csökkentését az egyes országok között, valamint egészségügyi rendszerekbe és képzésbe történő beruházásokat azokon a területeken, ahol nehézségekbe ütközik az egészségügyi személyzet megtartása, valamint szigorúbb szabályozást a bevándorló egészségügyi dolgozók kizsákmányolás elleni védelmére.