Soha nem próbálta még ennyire kicsinálni a média Trumpot, mint most

Nyitókép forrása: Trump Campaign Office/Anadolu/Getty Images

Szilvay Gergely és Veczán Zoltán írása

***

Újabb minibotrány rázta meg az Egyesült Államok közvéleményét az elnökválasztási kampány véghajrájában: Donald Trump azzal akart viccelődni, hogy „Puerto Rico egy lebegő szemétsziget”, mire Joe Biden, aki Kamala Harris elnökjelölt kampányát nagy erőkkel igyekszik segíteni, letorkolta, hogy ő csak egyfajta szemetet lát, Trump támogatóit. Utóbb Trump elmondta, hogy szó sem volt itt rasszizmusról, Biden meg közölte, hogy hát ő csak a gyűlölködésre gondolt, nem konkrétan a szavazókra.

Hogy mindezt hogyan tálalta a mainstream média, az is tanulságos. Ha nem érnek rá utánanézni, megsúgjuk: Trump bumfordiságát felnagyították, rásütve, hogy még bocsánatot sem kért – Biden magyarázkodásából bocsánatkérést faragtak, illetve a „pontosít” szót használták vele kapcsolatban (clarify).

Az önmagában nem meglepő, hogy a progresszív médiafölény érvényesül az egyes jelöltekről szóló híradásokban, tudósításokban, elemzői megszólalásokban, véleményekben.

Az viszont újdonság lehet, hogy nem is akármennyire voltak elfogultak: mint a felmérés bemutatta,

Mint az MRC emlékeztet: ez sokkal egyértelműbb elfogultságok mutat, mint akár a 2016-os, akár a 2020-as elnökválasztás során tapasztaltak.

Az arányok hasonlóak voltak, mint amit Harris színrelépésekor mértek: 84 százalékos pozitív viszonyulást Harriszhez.

A korábbi kutatást bemutató Fox News-nál hozzátették: Harris jelöltsége óta nem válaszolt a sajtó kérdéseire, nem tartott sajtótájékoztatót (mondjuk a Foxnál nyújtott teljesítménye után ez nem feltétlenül meglepő), ezért is furcsa ez a nagy pozitív elfogultság vele szemben.

De az egyes jelöltekről szóló hírek keretezése emellett tényszerűségekben is hagyott kívánnivalót maga után: például a Trumppal ellenséges média viszonylag sokáig igyekezett elhallgatni a volt elnökkel szemben elkövetett merénylet tényét, balesetként hivatkozott rá.

Harris a sztár, Trump az autokrata

A nagy online és nyomtatott médiumoknál is hasonló a helyzet. Csak néhány példa:

(Politico)

Harris „hitelessége keresztülragyog azokon a közvetlen, előre megíratlan pillanatokon, amelyek jobban tetszenek a túlcsiszolt politikus-személyekbe már belefáradt választóknak”. (The Atlantic)

„Harris áttöri az akadályokat, nem csak beszél róluk” (The New York Times)

„benne van a potenciál, hogy a megfelelő személy legyen a megfelelő helyen a megfelelő időben, hogy képes legyen átfordítani a kampányát valami nagyobbra, mint a kampány”  (ugyancsak Politico)

„Trump folyamatosan azt üzeni a színpadról és online is: félj!” (The New York Times) 

„A káoszos első mandátuma után tapasztalt tanácsadók olyan második ciklusra készülnek, amit képzelt sérelmek hajtanak” (The Guardian) 

(Conversation)

és így tovább.

165 millió amerikai otthonában

Ami a rádióállomásokat illeti, ott sem várhat nagy csodát a Trump-Vance kampány.

A közismert Demokrata-támogató Soros György körei ugyanis 200 különböző rádióállomást vásároltak fel nem sokkal a választások előtt országszerte, az amerikai Szövetségi Hírközlési Bizottság ráadásul jóváhagyta az üzletet, amely gyorsított eljárásban, a szokásos felülvizsgálati folyamat megkerülésével valósult meg.

A Képviselőház egyelőre vizsgálja a helyzetet,

Más kérdés persze, hogy az átlagember mennyire bízik a hagyományos médiában, és éppen ezért mennyire tekinthető totálisnak a média hatása. Egy szeptemberi felmérés például azt támasztja alá, hogy miközben nyilvánosan az emberek 24 százaléka mondja azt, hogy megbízik a médiában, valójában és őszintén alig 7 százalék ez az arány.

Trump, a Twitter és a truth

Elméletileg, de a közelmúlt történései fényében szigorúan elméletileg ott lenne a közösségi média, mint a hagyományos média ellennyilvánossága, ahol Trump üzenetei torzítatlanul érhetnének el nagy tömegekhez.

A valóság ezzel szemben ennél jóval árnyaltabb.

Jacob Siegel, a jobboldalisággal nem vádolható újságíró amellett érvel a The Tablet zsidó kultúrális magazinban közzétett oknyomozó esszéiben, hogy a tényellenőrzés és a dezinformáció elleni küzdelem álca, „az évszázad hoaxa”, ami kifejezetten demokráciaellenes és politikai érdekeket szolgál. 

A Financial Times szerint Zuckerberg beismerése „oldalvágás a demokratáknak a novemberi választás előtt”.

„Trump elhagyta a gyűlést, miután hangos zajok törtek fel” – ez volt a The Washington Post egyik cikkének címe. A balliberális CNN úgy fogalmazott: „A titkosszolgálat sietve levitte Trumpot a színpadról, miután elesett a gyűlésen”. Csak később említik, hogy két hangos durranást lehetett hallani, ami után Trump sérülten esett a földre. A New York a „lövedék” és a „meglőni” szavakat idézőjelbe tette. Később persze már merényletről írtak ők is, de eleinte politikai célzatú túlzott óvatoskodást tanúsítottak.

Trump Twitter-fiókját a 2020-as kapitóliumi események után felfüggesztették, és csak idén augusztus második felében állíttatta helyre azt a vállalatot közben megszerző Elon Musk, rögtön egy vele készült élő interjút közvetítve a platformon.

Egy elemzés azt írja: Harris kampánycsapata modern, progresszív médiahasználatra épít. A szeptemberi-októberi adatok szerint 31,5 milliót költött Google- és YouTube-hirdetésekre. Emellett hetente 3,5 millió dollárt költ a Meta-platformokra, mint a Facebook és az Instagram. De használja a TikTokot is. Minden formátumot bevet, és igyekszik organikusan is sokakhoz elérni. A Harris-kampánycsapat együttműködik influenszerekkel is, akik főleg fiatal fogyasztói réteget érnek el, felerősítve a demokrata jelölt üzeneteit.

Harris stratégiájának veszélye, hogy a sok üzenet elveszik, és nincs lehetőség mélyebb bevonódásra. Trumpé az, hogy a Truth Socialre való összpontosítás elviszi a fókuszt azokról, akik nem használják ezt a platformot. Harris jobban bízik a hirdetésekben, Trump pedig a kipróbált és bevált módszerekben.

A The Federalist azt írja október végén, hogy a gyanú szerint a Harris-kampánygépezet olyan módszerrel erősíti fel üzeneteit az X-en, hogy megsérti a felhasználási szabályzatot. A riport azt állítja, hogy a Harris-Walz kampány Discord-szervert használ az önkéntesek tevékenységének összehangolására, az úgynevezett „astroturfing”-ra, amelynek célja a támogatás érzésének mesterséges megteremtése. Az önkénteseket állítólag arra utasítják, hogy blokkolják és leszavazzák azokat a posztokat az X-en, amelyek a Harris-kampány tartalmát megtévesztőként kritizálják vagy megjelölik.

A médiakampányokkal kapcsolatos utolsó hír az, hogy a Trump-kampány 10 milliárd dollárra perli a CBS televíziót a 60 Minutes című műsorban leadott Harris-interjú miatt, elfogult és törvénytelen választási cselekmények miatt, minthogy szerintük az adó rosszindulatúan és megtévesztően avatkozott be a kampányba hírtorzítás által.