Hogy a kép azért teljesen tiszta legyen, a Pew Research Center egy másik felmérése szerint a fekete szavazók közel fele (49 százaléka) azt mondta, hogy szívesebben leváltaná Bident és Trumpot is, ha választási lehetőséget kapna.
A csoportért mindkét jelölt komoly erőbedobással küzd, két, hispánok által sűrűn lakott csatatérállamban is személyes fellépésekkel igyekeztek megnyerni a közösséget, a demokrata jelölt kampánystábja például jó ötletnek tartotta „Hombres for Harris” jelszóval kampányolni elsősorban a latin-amerikai származású férfi választók irányába.
Hombres for Trump
A hispán szavazók, akik ennél láthatólag heterogénebb csoportot alkotnak – már csak a sokféle származási országuk miatt is – ugyancsak tradicionálisan demokrata szavazók, ám a közbiztonság romlása és más tényezők ugyancsak folyamatosan faragnak ebből a tömbből Trump javára. Sőt, mint a Pew Research Center adatai mutatják, igazából 2012 óta zárul az olló a demokrata és republikánus szavazói bázisaik között.
Miközben Obamának sikerült a hispán szavazók 71 százalékát behúznia 2012-ben, Hillary Clintonnál az arány 65, Joe Bidennél 59 százalék volt. Ehhez képest Harris minden becslés szerint alulteljesít (a Pew szerint 57, az NBC által megrendelt kutatás szerint 54 százalékukra számíthat).
Mindezt úgy, hogy egyébként mind arányuk, mind számuk az országban meredeken és gyorsan emelkedik: a becslések szerint mintegy 36,2 millió szavazókorú hispán él az országban, a választópolgárok 15 százalékát teszik ki – az éppen a duplája a 2000-es arányuknak.
S egyre több körükben a republikánus, különösen az olyan területeken, mint Florida és Texas, ahol jelentős kubai-amerikai lakosság él, s akik a kommunista Kubából menekülvén értelemszerűen az antikommunizmus és a gazdasági konzervativizmus tengelyén mozognak, ami a politikai értékrendjüket illeti.
Értelemszerűen Trump számára fontos volt a migrációellenes jelszavak finomítása, amikor hispán közönség előtt beszélt – igyekezett és igyekszik is hangsúlyozni a legális és illegális bevándorlás kapcsán vallott álláspontját számukra, mint tette ezt legutóbb, az ohióbeli Springfieldben.
Értelemszerűen a kékgallérosokat megcélzó jelszavai náluk is jól rezonálnak.
Az ázsiai-amerikaiak lehetnek a mérleg nyelve?
Az ázsiai amerikaiak csoportja a leggyorsabban növekvő és legváltozatosabb demográfiai csoport az Egyesült Államokban. Bár az amerikai közvélemény – az európai kisebbségektől eltérően – általában egy kalap alá veszi őket, összesen több mint 40 országból származnak.
A legnagyobb csoportot a kínaiak (5,4 millió) alkotják, őket követik az indiaiak (4,6 millió), filippínók (4,2 millió), vietnamiak (2,2 millió), koreaiak (1,9 millió),és a japánok (1,5 millió).
Az Amerikai Népszámlálási Hivatal 2020-as adatai szerint az országban összesen 22,4 millió ázsiai amerikai élt, ami a teljes népesség mintegy 7 százalékát tettei ki. Szembetűnő jellemző, hogy mintegy 75 százalékuk nagyvárosi területeken él, többnyire a nyugati vagy keleti partvidéken.
Közülük mintegy 15 millióan rendelkeznek szavazati joggal.
Említésre méltó, hogy a szavazati joggal rendelkezők száma mintegy 15 százalékkal nőtt 2020 óta, jelenleg az szavazásra jogosultak 6 százalékát teszik ki.
A másik két kisebbségi csoportnál jóval apolitikusabbak, azonban jóval kevésbé erős a párthűség , sokáig nem volt domináns egyik párt támogatottsága sem a körükben. Ez a 2000-es évek vége felé kezdett megváltozni, azóta a többségük inkább a Demokrata Pártot támogatja.
Hawaii az egyetlen olyan állam, ahol az ázsiai-amerikaiak alkotják a választásra jogosultak többségét (55). Harmadik legnagyobb arányban – az éppen csatatér államnak számító – Nevadában vannak jelen 11 százalékkal. A több csatatér államban a következő a megoszlásuk: Arizóna (4) , Minnesota (5), Wisconsin (3), Michigan (3), Pennsylvania (3) százalék, Észak-Karolina (3) , Georgia (4) A részvételi adatok szerint 2020-ban
Michigan kivételével minden 2024-es csatatér államban szavazó ázsiai amerikaiak száma meghaladta a győzelmi arányt.