Úgy tűnik, Harrisnek nem elég már annyit mondania, hogy „nézzétek, én is színesbőrű vagyok”, ha egyszer a republikánusok az identitáspolitika helyett a valódi gondjaikról beszélnek. Elemzésünk.
Nyitókép: Getty Images / Hill Street Studios
Pataki Zoltán és Veczán Zoltán írása
***
Megdőlni látszik az az alapvetés, hogy az amerikai polgárok szigorúan bőrszín szerint adják le szavazataikat az elnökválasztásokon.
Ugyan első blikkre a Pell Center augusztus végén prezentált felmérése egyértelmű törésvonalat fed fel.
Míg a fehérek 50 százaléka voksolna Trumpra, és 43 százaléka választaná Harrist, a feketék körében az arány már a demokrata jelölt javára dől, 72-13 százalékkal,
ami még mindig komoly demokrata dominanciát jelez.
Az ázsiai amerikaiak szintén Harrist favorizálják, bár már kevésbé egyértelmű módon, 57 százalékuk a 24-el szemben, a latin-amerikaiak körében e felmérés szerint pedig már erősebb a megosztottság, s bár még mindig Harris vezet a körükben, ez már nem olyan egyértelmű: 48 százalék szavazna rá, 39 Trumpra.
Ez volt, ez lehetett talán a csúcs, illetve a Trump-Harris vita, ahol meglehetősen egyenlőtlen felállásban, de a demokrata jelölt érvényre tudta juttatni akaratát.
Ezt is ajánljuk a témában
Bár Trump sokak szerint nem szerepelt jól Harris ellen, sokan úgy érzik: a moderátorokon keresztül újra megnyilvánult az amerikai média elfogultsága, amely összességében kedvez Trump üzenetének.
A kérdés persze Harris esetében – akiről azóta sem derült ki, hogy feketének vagy indiainak identifikálja magát – hogy vajon képes-e pusztán a színesbőrű megjelenésével aktivizálni a színesbőrű szavazókat, ahogy például Obama képes volt erre 2012-ben és 2016-ban.
S valóban, például a feketék hagyományosan demokrata párti szavazók – ez egyfajta ökölszabály volt az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államokban, amit ritkán volt képes bármi felülírni.
A közelmúlt, s különösen az elmúlt őszi hetek tendenciái azonban azt mutatják, hogy a demokrata jelöltek támogatottsága, bár továbbra is domináns, csökkent. És Harris ugyan – Bidennel ellentétben – az optimista elemzések szerint képes lehetett mozgósítani a kisebbségi szavazókat, azonban korántsem annyira, mint elődeinek sikerült ez.
És bizony olyan elemzések is napvilágot láttak – igaz, még januárban, amikor Kamala Harris még a mikrofont igazgatta az igazi jelölt, Joe Biden előtt, és hivatalosan még fel sem merült a lecserélése –, miszerint
Donald Trump történelmet írhat a fekete szavazók körében azzal a ténnyel, hogy Nixon után – vagyis 1964 óta – ő lehet az a republikánus elnökjelölt, aki a legtöbb fekete szavazatot kaphatja.
Értelemszerűen mindennek van bőven földrajzi-kulturális vonatkozása. Például a déli fekete szavazók továbbra is szilárdan a Demokrata Párt hívei maradtak, így nagy számuknál fogva az olyan államokban, mint Georgia, Florida és Texas, talán az egyik legjelentősebb tényezőt jelentik a választásokkor – előbbiben 33, utóbbiakban 18 és 14 százalék a fekete népesség aránya, ami valamelyest magasabb az országos átlagnál (13,8 százalék), összesen pedig több mint 11 millió szavazót jelentenek.
Velük szemben sokszor viszont a déli államokon kívül élő, s elsősorban a városi feketék jobban hajlanak a republikánusok támogatására,
megkérdőjelezve az identitáspolitikai jelszavakat, amelyekkel sokak szerint a gazdasági kizsákmányolást fedik el a demokrata párti döntéshozók. Nem véletlen, hogy például a Newsweeknek egy demokrata kampányreferens fakadt ki amiatt, hogy a gazdag woke megadonorok identitáspolitikai programját valósítják meg, és közben a luxuséletmóddal nyíltan kérkedve elidegenítik a munkásosztálybeli szavazókat és többek között a feketéket.
Ezt is ajánljuk a témában
„Mérhetetlen károkat okoztak a demokraták” – vallotta Evan Barker, hozzátéve: milliárdos donorok uralnak mindent a pártban, az átlagamerikai és az érdekei pedig le vannak ejtve.
Mindeközben jönnek az újabb és újabb felmérések, amelyek már kevésbé kedveznek Harriséknek a színesbőrű szavazókat illetőleg.
A fekete szavazók körében egyébként egy másik törésvonal is megjelenik a földrajzin túl: éppenséggel a fiatalabbak jóval nyitottabbnak tűnnek Trumpra, mint az idősebbek, az 50 éven felüliek. De még az ő körükben is javult a republikánus jelölt megítélése, legalábbis az Országos Szövetség a Színesbőrűek Felemelkedéséért (NAACP) csak feketéket érintő felmérése azt mutatta, hogy nem is kicsit.
A felmérés szerint a körükben
Harris egyértelmű támogatottsága 63 százalék, Trumpé maradt 13
– összességében, azonban, míg a nők és az idősebbek körében ennél magasabb volt a demokrata jelölt támogatottsága és alacsonyabb a republikánusé,
az 50 év alatti fekete férfiak 26 százaléka nyilatkozott úgy, hogy támogatja Trumpot, szemben a 49 százalékkal, akik Harrist támogatták.
Az olló tehát zárulni látszik, és ez a felmérés is azt támasztotta alá, hogy mindez ugyancsak nem a véletlen műve: a fekete szavazók legfontosabb ügyei a gazdaság, a bűnözés és általában a közbiztonság helyzete volt, emellett az élelmiszerek, a lakhatás és a rezsi költségei jelentették számukra a legnagyobb gazdasági problémát; az 50 év alatti fekete férfiak 82 százaléka sorolta a gazdasági kérdéseket az ország legfontosabb problémái közé.
A megfejtés nem agysebészet: míg akár a vitán, akár egyébként Kamala Harris a faji egyenlőtlenségekre próbál apellálni, és – az egyébként százötven éve eltörölt – rabszolgaság miatti kárpótlással igyekszik magához édesgetni a fekete szavazókat,
Trump üzenetei – aki a gazdasági problémákat célozta, rámutatva, hogy azok oka nem kis részben az elmúlt négy év demokrata kormányzása, élén Joe Biden mögött Harrisszel – pedig nem maradtak hatástalanok efelé a csoport felé: gazdaságpolitikai víziójában a Bloombergnek arról beszélt, hogy importvámokkal védené az amerikai vállalkozásokat, s így a munkahelyeket is, amelyek elvesztésétől a közelmúlt tapasztalatai miatt nagyon sokan tartanak.
Hogy a kép azért teljesen tiszta legyen, a Pew Research Center egy másik felmérése szerint a fekete szavazók közel fele (49 százaléka) azt mondta, hogy szívesebben leváltaná Bident és Trumpot is, ha választási lehetőséget kapna.
A csoportért mindkét jelölt komoly erőbedobással küzd, két, hispánok által sűrűn lakott csatatérállamban is személyes fellépésekkel igyekeztek megnyerni a közösséget, a demokrata jelölt kampánystábja például jó ötletnek tartotta „Hombres for Harris” jelszóval kampányolni elsősorban a latin-amerikai származású férfi választók irányába.
A hispán szavazók, akik ennél láthatólag heterogénebb csoportot alkotnak – már csak a sokféle származási országuk miatt is – ugyancsak tradicionálisan demokrata szavazók, ám a közbiztonság romlása és más tényezők ugyancsak folyamatosan faragnak ebből a tömbből Trump javára. Sőt, mint a Pew Research Center adatai mutatják, igazából 2012 óta zárul az olló a demokrata és republikánus szavazói bázisaik között.
Miközben Obamának sikerült a hispán szavazók 71 százalékát behúznia 2012-ben, Hillary Clintonnál az arány 65, Joe Bidennél 59 százalék volt. Ehhez képest Harris minden becslés szerint alulteljesít (a Pew szerint 57, az NBC által megrendelt kutatás szerint 54 százalékukra számíthat).
Mindezt úgy, hogy egyébként mind arányuk, mind számuk az országban meredeken és gyorsan emelkedik: a becslések szerint mintegy 36,2 millió szavazókorú hispán él az országban, a választópolgárok 15 százalékát teszik ki – az éppen a duplája a 2000-es arányuknak.
S egyre több körükben a republikánus, különösen az olyan területeken, mint Florida és Texas, ahol jelentős kubai-amerikai lakosság él, s akik a kommunista Kubából menekülvén értelemszerűen az antikommunizmus és a gazdasági konzervativizmus tengelyén mozognak, ami a politikai értékrendjüket illeti.
Értelemszerűen Trump számára fontos volt a migrációellenes jelszavak finomítása, amikor hispán közönség előtt beszélt – igyekezett és igyekszik is hangsúlyozni a legális és illegális bevándorlás kapcsán vallott álláspontját számukra, mint tette ezt legutóbb, az ohióbeli Springfieldben.
Értelemszerűen a kékgallérosokat megcélzó jelszavai náluk is jól rezonálnak.
Az ázsiai amerikaiak csoportja a leggyorsabban növekvő és legváltozatosabb demográfiai csoport az Egyesült Államokban. Bár az amerikai közvélemény – az európai kisebbségektől eltérően – általában egy kalap alá veszi őket, összesen több mint 40 országból származnak.
A legnagyobb csoportot a kínaiak (5,4 millió) alkotják, őket követik az indiaiak (4,6 millió), filippínók (4,2 millió), vietnamiak (2,2 millió), koreaiak (1,9 millió),és a japánok (1,5 millió).
Az Amerikai Népszámlálási Hivatal 2020-as adatai szerint az országban összesen 22,4 millió ázsiai amerikai élt, ami a teljes népesség mintegy 7 százalékát tettei ki. Szembetűnő jellemző, hogy mintegy 75 százalékuk nagyvárosi területeken él, többnyire a nyugati vagy keleti partvidéken.
Közülük mintegy 15 millióan rendelkeznek szavazati joggal.
Említésre méltó, hogy a szavazati joggal rendelkezők száma mintegy 15 százalékkal nőtt 2020 óta, jelenleg az szavazásra jogosultak 6 százalékát teszik ki.
A másik két kisebbségi csoportnál jóval apolitikusabbak, azonban jóval kevésbé erős a párthűség , sokáig nem volt domináns egyik párt támogatottsága sem a körükben. Ez a 2000-es évek vége felé kezdett megváltozni, azóta a többségük inkább a Demokrata Pártot támogatja.
Hawaii az egyetlen olyan állam, ahol az ázsiai-amerikaiak alkotják a választásra jogosultak többségét (55). Harmadik legnagyobb arányban – az éppen csatatér államnak számító – Nevadában vannak jelen 11 százalékkal. A több csatatér államban a következő a megoszlásuk: Arizóna (4) , Minnesota (5), Wisconsin (3), Michigan (3), Pennsylvania (3) százalék, Észak-Karolina (3) , Georgia (4) A részvételi adatok szerint 2020-ban
Michigan kivételével minden 2024-es csatatér államban szavazó ázsiai amerikaiak száma meghaladta a győzelmi arányt.
Ezt is ajánljuk a témában
Joe Biden állítólag ki nem állhatja saját alelnökét, és egyre több olyan dolgot tesz, amivel aláássa a kampányát.
A Chicagói Egyetemen működő NORC által 2024 szeptemberében az ázsiai-amerikai és csendes-óceáni szigeteki (AAPI) felnőttek körében végzett felmérése szerint Joe Biden visszalépése mindkét politikai oldalon aktivizálta az ázsiai-amerikai szavazókat.
Míg április/május idején a Bident támogatók mindössze 46 százaléka tervezte, hogy elmegy szavazni, ez az arány szeptemberre Harris jelöltté válása után felugrott 64 százalékra.
Donald Trump alacsonyabb támogatottsága főként a kínaiak esetében érthető, erős Kína ellenes retorikája nem éppen vonzó az ázsiai országból származó szavazóknak. Ugyanakkor a bevándorlókkal szembeni szintén negatív kommunikációja jórészt a többi csoporttól is elszigeteli.
Más belpolitikai témákban viszont, mint a gazdaság a hagyományos értékek védelme viszont összecseng az ázsiai amerikaiak véleményével,
így nem is lehetetlen, hogy a választási eredmény szempontjából már lényeges részüket megtudja szólítani.
Biden visszalépése után jóval kisebb arányban, de nőtt a Trumppal szimpatizáló ázsiai-amerikaiak részvételi szándéka is is,
míg április/május idején 26 százalék akarta részt venni a választáson szeptemberre ez az arány 31 százalékra nőtt.
Harris a vietnámiak körében a legnépszerűbb (77) őket követik – nem meglepő módon – az indiaiak (69), majd a filippínók (68), japánok (67), a kínaiak (65), koreaiak (62), az összes többi ázsiai-amerikai között pedig átlagosan 54 százalékos a támogatottsága az alelnöknek.
Trump esetében érdekes módon éppen ebben a tovább nem részletezett kategóriában a legnépszerűbb, itt a támogatottsága 39 százalék, ezt követik a koreaiak (35), filippínók (28), a japánok (27), az indiaiak (25) a kínaiak (24). A Trump pedig a vietnámiak körében a legkevésbé népszerű (20) százalék.
Ezt is ajánljuk a témában
A demokrata elnökjelölt mérges volt, zavart és össze-vissza beszélt az interjú alatt.
Az utóbbi években természetesen az amerikai-kínai szembenállás is rányomta a bélyegét az ázsiai-amerikaiak helyzetére. A COVID-19 világjárvány ráadásul megmutatta, hogy a faji sztereotípiák hogyan vezethetnek erőszakhoz.
A kutatások azt mutatják, hogy az amerikai kínaiak nagyon aggódnak a helyzetük miatt. A Committee of 100 kínai amerikai civil szervezet és a Chicagói Egyetem márciusban közzétett friss tanulmánya szerint
az Egyesült Államokban élő kínaiak 54 százalékuk úgy véli, a jelenlegi amerikai-kínai kapcsolatok negatívan befolyásolták a velük való bánásmódot.
Az amerikai kínaiak több mint 80 százaléka aggódik az elnökjelöltek retorikája miatt, attól tartva, hogy ez hátrányos megkülönböztetésükhöz vezethet.
Kapcsolódó vélemény
A trend az, hogy jó kezdés után Harris kopik, Trump jön fel, s ez Magyarországnak jó.
A kisebbségek szavazatainak megnyerése igen problémás kérdés, mivel jelentősen befolyásolja az az identitáspolitika, amely kifejezetten erőssége a baloldalnak.
Nem szokatlan, hogy bizonyos kisebbségi csoportok többsége akkor is egy bizonyos politikai oldalra szavaz, ha egyébként az a hétköznapi érdekeivel teljesen ellentétes.
Nagy valószínűséggel az idei amerikai elnökválasztást is az fogja eldönteni, hogy a demokratáknak mennyire sikerül megerősíteni ezt az „identitáspolitikai falat”, illetve, hogy a republikánusoknak mennyire sikerül azt áttörni.
Ezt is ajánljuk a témában
Az amerikai elnökválasztás közeledtével Amerika dönt a jövőjéről. De nem csak a sajátjáról.
***
Ilyen nincs és mégis van.
A szakértő szerint a háború kimenetele már legalább két éve nem kérdőjelezhető meg, függetlenül attól, hogy ki az USA elnöke.
Családpárti konferencián szólalt fel az új ügyvivő.
Óriási pusztítást vittek végbe az amerikai csapatok.
Zelenszkij belső köreiben azonban még mindent tagadnak.
„Célunk a tárgyalásos megoldás” – mondta az Európai Bizottság elnöke.
A valós áldozatok száma ennél jóval magasabb.
Egyszer volt, hol nem volt, Annalena Baerbock útra kelt.
Kapcsolódó cikkek a Amerikai elnökválasztás 2024 aktában.
A független-objektív Politico szerint „megbocsátható”, hogy így mentheti ki egy „republikánus koncepciós perből” az adócsaló és drogfüggőként fegyvert vásárló Hunter Bident. Ám van egy kis bökkenő.
Zuckerberg korábban mindent bevallott, ugyanis úgy cenzúráztak, ahogy a demokraták kérték.
Az ügyet a hivatalban lévő elnökök elleni vádemelést tiltó szabályok miatt zárták le, de Trump második ciklusa után újranyithatják.
