Amerikai elnökválasztás: Trump vagy Harris?

Az amerikai elnökválasztás közeledtével Amerika dönt a jövőjéről.

Jelenleg két jelölt verseng az elnöki székért – a republikánus Donald Trump, aki 2016 és 2020 között volt az Egyesült Államok elnöke, s a demokrata Kamala Harris, aki Joe Biden elnöksége alatt – vagyis jelenleg is – alelnökként fungál.

Kiválasztásuk is érdekesen sikeredett; míg a republikánusoknál sokáig Ron DeSantis tűnt befutónak, de végül visszalépett, s végül Trump nyerte el a párt hivatalos elnökjelölti posztját, míg a demokratáknál eredetileg Joe Biden indult volna, amíg tarthatatlanná nem vált a helyzete a sorozatos bakik miatt, és lényegében meg nem puccsolták, hogy alelnöke, Harris mérkőzhessen meg Trumppal.

Most tehát az ő minden rezdülésüket figyeli az amerikai mellett a világsajtó is, hiszen

Hiszen az egész világ GDP-jének csaknem negyede fölött diszponál az államszövetség, amely szavának hadereje ad külön súlyt: az amerikai katonai költségvetés 2023-ban megközelítette a 800 milliárd dollárt, ez úgy a négyszerese a teljes magyar éves GDP-nek.

Magyar szempontból sem közömbös, melyikük diadalmaskodik: a demokraták a 2010-es évek első fele óta ellenségesek a regnáló magyar kormánnyal, míg Trump elnöksége alatt látványos enyhülés következett be a két fél között, mi több, Trump és Orbán rendszeresen hivatkozik is egymásra, amikor a vezetési elképzeléseikről vagy egyes külpolitikai kérdésekről esik szó.

Az amerikai elnökválasztás nem lesz sétagalopp

A választásra tehát 2024. november 5-én kerül sor, de a kampány nagy erőkkel zajlik. Mindeközben Amerika láthatóan bajban van. Erős gazdasági vetülete van ennek, a Covid-járvány, és az annak nyomán hozott intézkedések hatásai még mindig érződnek, noha a munkanélküliség 2024-re a járvány előtti szintre csökkent, az infláció és az emelkedő élelmiszer- és energiaárak komoly terhet rónak a háztartásokra.

Mindeközben a jövedelmi olló is szétnyílik – a gazdag gazdagabb, a szegény szegényebb lesz. A társadalom sosem látott mértékben polarizált, főként 2020 óta, a választók egyre megosztottabbak, a politika törzsi logikája vette át az uralmat. Értelemszerűen a közbizalom is mélyrepülésben van, egyik fél sem hiszi el a másiknak, hogy nem fog ott csalni a választásokon, ahol csak tud; mindeközben az erőszak is elszabadulhat, kiindulva Donald Trump elleni két merényletből.

Mindkét jelöltnek erős bázisa van, de megosztóak a közvélemény szempontjából.

A kampány fókusza a gazdaság és az infláció mellett az egészségügy, a migráció és az USA globális szerepe. Az amerikai választási rendszer alapján a győzelem nem teljesen az arányos képviseleten múlik, a jelölteknek elsősorban az úgynevezett csatatérállamokban kellene a javukra billenteni a közvéleményt.

Biden alatt rezgett a léc – így lett Trump-Harris párharc

A Demokrata Párton belül már kezdetektől fogva komoly vita volt arról, hogy Joe Biden induljon-e az elnökválasztáson. Legfőbb kifogás a személyével szemben a láthatóan romló szellemi állapota volt. A konfliktusok és a támadások ellenére Biden fölényesen nyerte meg az előválasztást, azonban sorsát  megpecsételte a júniusban tartott első tv-vitán nyújtott katasztrofális teljesítménye.

Ezt követően hiába próbálta megőrizni jelöltségét a média és a párton belüli ellenzői nyomására kénytelen volt visszalépni az elnök jelöltségtől. A pletykák szerint Bident gyakorlatilag megpuccsolták a párton belül.

Biden visszalépése után, augusztusban Kamala Harris alelnököt választotta meg a demokrata nemzeti konvenció elnökjelöltnek.

Kérdések akár majd az ő szellemi frissességével kapcsolatban is kérdések merülhetnek fel, miután Harris egyik kampányrendezvényén felszólalva azt mondta: „Nem engedhetjük meg, hogy további négy évig így menjenek a dolgok az országban”, annak ellenére, hogy Biden és Harris kormányzott az elmúlt négy évben.

Ugyanakkor a Trump elleni vitát Bidennel ellentétben a közönség reakciói alapján sikerült megnyernie.

Történelmet írhat Trump

Bár szinte egyértelmű volt, hogy Donald Trump lesz a Republikánus Párt elnökjelöltje, egyébként több kihívója is akadt az előválasztás során: Vivek Ramaswamy üzletember és Ron DeSantis, Florida kormányzója aztán korán kiszálltak a versenyből. Az előválasztásig végül Nikki Haley korábbi ENSZ-nagykövet jutott el, de végül ő is kiszállt a versenyből, amikor egyértelművé vált, hogy nincs esélye Trumppal szemben.

Trump győzelme esetén pedig ő lenne az első 1892 óta (Grover Cleveland), aki elvesztett egy amerikai elnökválasztást, majd az utána következőt megnyerte, és az első republikánus, akinek ez sikerül. Trump már 2022 márciusában bejelentette, hogy indulása esetén nem Mike Pence lesz az alelnökjelöltje, Franklin D. Roosevelt óta Trump az első, aki második indulásakor  más alelnököt választott.

Másrészt határozott konzervatív értékeket vall, nem jellemző rá a liberális elhajlás, mint sok másik republikánus politikusra. A liberális média azzal is rendszeresen támadja, hogy „Orbán Viktort tarja példaképnek” és a magyarhoz hasonló család- és migrációs politikát vezetne be. Ezzel egyébként Trumpot is rendszeresen igyekeznek sorozni.

Kicsik, de nem is erősek

Az Egyesült Államokban közismerten kétpárti pártrendszer van, ennek ellenére léteznek a Demokrata és a Republikánus párton kívüli szervezett politikai közösségek is, valamint vannak független politikusok is. Több tucat egyéb párt is létezik az Egyesült Államokban,

A kis pártok közül a Libertariánus, a Zöld Párt a leginkább ismert, de szakértők szerint ezek is csak  legkisebb csatatér államokban gyakorolhatnak hatást a választási eredményekre. Gyakorolnak is: Robert F. Kennedy Jr. (Közkedvelt becenevén RFK) visszalépett, szintén Trump javára, sőt, a kampányban is mellé állt.

Hollywood Biden majd Harris mögött

Az amerikai közvélemény számára, legalábbis annak demokrata felének az is kiemelten fontos, hogy az éppen aktuális hírességek közül ki, melyik jelöltet támogatja.

Megszámolni is nehéz, hogy mennyi hollywoodi sztár állt be mögé. Legutóbb éppen Taylor Swift biztosította ő és macskája támogatásáról Harrist. Ezzel szemben Trump jóval kisebb “celeb tábort” tudhat maga mögött, akik közül a legfontosabb Elon Musk, aki az elmúlt években ünnepelt zseniből páriává vált a liberális oldalon.

A támogatás anyagi támogatást is jelent, az amerikai elnökjelöltek hagyományosan ebből finanszírozzák kampányaikat, de jó mérőszám ez ahhoz is, mennyire támogatnak egy-egy jelöltet az amerikai oligarchák.

Sosem gyűlölték még ennyire egymást

A jéghegy csúcsán a két jelölt üzenget egymásnak kemény szavakkal: Kamala Harris Donald Trumpot „bűnözőnek” és „csalónak”, szélsőségesnek, a rá és a republikánusokra adott szavazatokat a szabadság elleni teljeskörű támadásnak, minősítette, míg Donald Trump szerint Harris őrült, illetve „annyi esze van, mint egy kődarabnak”. A mainstream média szintjén ugyancsak látható ez – nem véletlenül billen a mérleg mindig Harris irányába Trumppal szemben, az elfogultság egyértelmű és jól látható.

Eközben az átlagszavazók sem gyűlölték még ennyire talán soha egymást, mint most. A Pew Research Center felmérése szerint 2022-ben a republikánusok 72, a demokratát 63 százaléka tartotta a másik tábort „becstelennek”, ez hat éve alatt is jókora ugrás (akkor 47 és 35 volt az arány). Hasonló mértékben gondolja azt mindkét tábor, hogy a másik politikája ártana az országnak Ez a jelenség különösen megfigyelhető a közéleti kérdésekben, mint például a klímaváltozás, bevándorlás vagy a faji egyenlőség kérdése terén.

Trumpot leszedni félnetek nem kell

Az a közelmúltbéli eseményekből is látszik: Donald Trumpot a baloldal mindenáron igyekszik leszedni. Ennek egyik formája az, ahogyan különféle bírósági eljárásokat indítottak ellene: 2023 augusztusában Trumpot négy rendbeli bűncselekmény elkövetésével vádolták, beleértve

• a választási eredmények befolyásolását
• és a Capitolium ostromára vonatkozó állítólagos felelősségét.

Cégein keresztül is igyekeztek nyomást gyakorolni rá, például a Trump Organization pénzügyei és Trump egyéb adóügyei kapcsán; emellett magánéleti jellegű ügyekben is igyekeztek a nyakára lépni, például egy volt prostituált vallomása alapján, aki állítása szerint 2006-ban viszonyt folytatott Trumppal. A médiatámadás is igencsak erősödött, a mainstream média demokrata elfogultsága egyértelmű – nem kis részben a Soros Györgyhöz köthető körök machinációi révén, miközben a közösségi média részéről is szorul a hurok.

Harris brutális szavazói

Ami ennél is megdöbbentőbb, hogy Donald Trump ellen két merénylet is történt, a média azonban mindkét esetben igyekezett ennek a súlyát csökkenteni, bagatellizálni, noha az első alkalommal el is találták az elnök fülét, vagyis centikre ment el a golyó a fej létfontosságú részei mellett.

további 24 százalék bizonytalan volt, s csak 48 százalék vélte úgy, hogy Amerika nem járna jobban.

Mi dönti el az amerikai elnökválasztást?

A közvélemény-kutatások szerint a választók többsége szerint a legfontosabb kérdések a gazdasággal és a bevándorlással kapcsolatosak.

A gazdasági kérdésekben viszont már nem ennyire egyértelmű kérdés, az elmúlt években számos gazdasági sikert értek el a demokraták is, bár azt nem lehet tudni, hogy ezek közül melyikben mennyi statisztikai machináció volt. A demokraták a munkaerőpiacra és arra koncentrálnak, hogy az utóbbi években sorra döntötték meg a történelmi csúcsokat az amerikai tőzsdék.

Ezzel szemben a republikánusok a megélhetési válsággal és az évtizedek óta nem látott inflációval támadják a demokrata kormányt, amely egyébként úgy kampányol, mintha nem Biden és Harris kormányzott volna az elmúlt négy évben. Biden lecserélése talán külpolitikai kérdésekben volt a leghasznosabb a demokraták számára, hiszen így Trump nem tudja a Biden-család ukrajnai korrupciós ügyeit és Kínához fűződő viszonyát felhánytorgatni.

Trump ígérete szerint megválasztása esetén azonnal véget vetne az ukrán háborúnak, valamint nagyobb elvárásokat fogalmazna meg a NATO-tagokkal és Tajvannal szemben is, cserébe az amerikai védelemért. A klímavédelem, habár háttérbe szorult, de számos társadalmi rétegnek fontos kérdés. A republikánus kékgalléros választók számára egyértelmű megélhetési kérdés, hogy lesz-e munkahelyük, vagy a “zöld átállás” ellehetetleníti azokat, ők többségükben Trumpot támogatják. Míg a nagyvárosi felső-középosztálybeli liberális szavazók, aki számára érzelmi kérdés a klímavédelem elsöprő többségben Harrisre szavaznak.

Választási rendszer beépített hibákkal

Az amerikai elnökválasztás rendszere egy összetett, mondhatni, átláthatatlan rendszer.

A levélszavazatok rendszere sincs központilag szabályozva (ahogy a választási rendszer más területe sem). Így számos államban ismert  “szavazatszüretelés” gyakorlata. Amikor különböző szervezetek összehangoltan gyakorlatilag bármiféle felügyelet és garanciák nélkül gyűjtik össze a levélszavazatokat, majd azokat leadják a szavazóhelyiségekben – nem véletlenül volt ebből botrány 2020-ban is.

A digitális szavazógépek alkalmazása is számos esetben vetette már fel a választási csalás gyanúját. Továbbá az is nehezíti a helyzetet, hogy szövetségi szintű törvény hiányában nincs egységes szabályozás arra, hogyan kell, vagy egyáltalán kell-e hitelt érdemlően azonosítani magukat a szavazóknak.

Vagyis továbbra is rengeteg kérdés van a szavazatszámlálás tisztaságával.

Hol fog eldőlni az amerikai elnökválasztás?

Az amerikai választási rendszer egy úgynevezett elektori rendszer, tehát

Minden állam a méretétől függően bizonyos számú szavazatot kap, az elektorok az úgynevezett elektori kollégiumban választják meg az elnököt kötött mandátummal, tehát arra jelöltre szavaznak, aki az a adott államban nyert.

Ezeket a szavazatokat államonként osztják ki, és két állam – Maine és Nebraska – kivételével minden államban a győztes mindent visz el érvényesül.

Mivel az államok többségénél egyértelmű, hogy melyik jelölt fogja megkapni a szavazatok többségét, ezért valójában az amerikai elnökválasztás néhány “billegő” vagy “csatatér” államban dől el. 

Bár több tízmillió szavazatot adnak majd le, a versenyt néhány tízezer szavazat döntheti el a csatatereken. Ezekben az államokban 2020-ban a leadott szavazatoknak mindössze negyed százalékát (385 740)  tették ki az összes leadott (több mint 158 millió) szavazatnak.  Idén hét államot tekintenek ilyennek Arizona (11 elektor), Georgia (16 elektor), Michigan (16 elektor), Nevada (6 elektor), Észa-Karolina (15 elektor), Pennsylvania (20 elektor) and Wisconsin (10 elektor).

Ez a lista persze nem állandó, időről időre változik, hogy mely államok tekinthetők csatatér államnak, ebben demográfiai, gazdasági és számos más folyamat is szerepet játszik. A szeptember eleji közvélemény-kutatások szoros versenyt mutattak Kamala Harris alelnök, a demokrata jelölt és Donald Trump volt elnök között.

A fehér lakosság száma mind a hét csatatér államban csökkent, míg az ázsiai, fekete és spanyolajkú lakosság többnyire növekedett, ezzel pedig a demokraták támogatottsága is nőtt.

Változott ugyanakkor a szavazók életkori összetétele is, mindegyik csatatér államban nőtt az átlagéletkor, és Trump nagyobb népszerűségnek örvend az idősebb szavazók körében, ugyanakkor kétséges, hogy ez ellensúlyozni tudja a számára kedvezőtlen demográfiai folyamatokat.

A verseny tehát nyitott – Amerika pedig választ.

Nyitókép: KAMIL KRZACZYNSKI and Mandel NGAN / AFP