Tippelhet, melyik politikushoz járt a Fehér Házba Soros fia úgy, mintha csak rokonlátogatóba menne
A Kamala Harrist is támogató milliárdos fia három év alatt két tucatszor fordult meg az elnöki rezidencián, derítette ki egy oknyomozó portál.
„Mérhetetlen károkat okoztak a demokraták” – vallotta Evan Barker, hozzátéve: milliárdos donorok uralnak mindent a pártban, az átlagamerikai és az érdekei pedig le vannak ejtve.
Nyitókép: Soros György és fia. Fotó: Alexander Soros Facebook-oldala
***
George Soros és fia, Alex Soros az amerikai Demokrata Párthoz fűződő szoros kapcsolata már-már közhelyes, a nagy kampányhévben pedig a sokmilliós csekkek mellett odáig ragadtatták magukat, hogy mindenféle szabályokat kijátszva vásároltak fel 200 rádióadást közvetlenül a választások előtt, hogy bebiztosítsák az abszolút médiafölényt Kamala Harriszék számára.
Ezt is ajánljuk a témában
A Kamala Harrist is támogató milliárdos fia három év alatt két tucatszor fordult meg az elnöki rezidencián, derítette ki egy oknyomozó portál.
Most azonban egy belső informátor jelentkezett, és nem éppen valami zugblognál, hanem a Newsweek-nél. Az illető a nevét is vállalta: ő Evan Barker korábbi demokrata kampányreferens, akinek elege van a jelenlegi kampányfinanszírozási modellből.
Nem mellesleg ő volt az, aki végigtolta 2020 nyarán Joe Bidenék kampányának azt a részét, ahol a feladata volt a progresszív beállítottságú kerületi ügyészek mellett korteskedni. Akinek nem lenne ismerős a jelenség: Soros az elmúlt években dollármilliókat költött arra, hogy a bűnözéssel szemben megengedő kerületi és állami ügyészek kampányait támogassa. Olyanokat, akik – szintén közhelyszerűen – nem lépnek fel a bűnözőkkel szemben.
Ezt is ajánljuk a témában
A milliárdos által támogatott ügyészekben egyetlen a közös: nem szeretnek fellépni a bűnözők ellen.
Evan Barkernek azonban elege lett, és kitálalt a Newsweek hasábjain, ahol emellett további számos problémára is rávilágított.
Például a fentiek kapcsán megjegyezte:
„azokon a helyeken, ahol nyertek, ezek a kerületi ügyészek azóta mérhetetlen károkat okoztak a helyi közösségeknek”.
Futni hagyták a bűnözőket, különösen a drogokkal összefüggő bűncselekmények elkövetőit, és „lehetővé tették a bűnözés elburjánzását”, amit leginkább a színes bőrű közösségek sínylettek meg, vagyis pont azok, akiken állítólag segíteni próbáltak.
„Ezek a Soros által támogatott ügyészek többet ártottak a progresszíveknek, mint bármi, amit a jobboldal tett” – panaszkodik, hozzátéve:
az átlagamerikaiak számára az a szó, hogy „progresszív”, immár a fentanil-túladagolás, a bűnözés, az utcai székletürítés és zavargások képeit idézi fel.
Hozzáteszi: lelkiismeret-furdalása van korábbi munkája miatt, a progresszív ügyészek melletti kampányolásra fordított dollármilliókat lakhatási támogatásokra, mentálhigiénés szolgáltatásokra és helyreállítási programokra kellett volna költeni. Ahogy a rendőrségnek is több forrásra van szüksége a kábítószer-kereskedők lefüleléséhez és az utcai drogozás megszüntetéséhez – sorolja, kiemelve: ez csak a józan ész szava.
Emlékezetes: San Francisco valósággal zombivárossá vált a drogtól mámoros hajléktalanok miatt, akik sokszor az utcán táboroznak.
Ezt is ajánljuk a témában
Egészen furcsa pózokban feszítenek a fentanil hatása alatt álló fiatalok a kalifornai városban.
Barker továbbmegy a felsorolásban: rámutat, mindebben
„sajnos Sorosék csak a jéghegy csúcsát jelentik”.
Mint adománygyűjtő, aki milliókkal járult hozzá a demokraták pozícióinak megerősítéséhez,
Barker gyakran szembesült az adományozók befolyásával a demokrata jelöltekre.
A szerző felidézi az Apple-vezér Steve Jobs özvegye, Laurene Powell Jobs és Kamala Harris közös nyaralásait, nyilván előbbi pénztárcája terhére; a Jobs-özvegy segített többek között Joe Biden visszaléptetésében Harris javára is a többi adományozó győzködésével. „Vagyis egy megadonor győzött az emberek akarata fölött” – összegzi, hozzáfűzve: amióta a demokrata nemzeti kongresszus érzelmi üzemanyaga kifogyóban, látható, hogy Harris alig éri be népszerűségben Bident a csatatérállamokban, „kikerüli a sajtó kérdéseit, és folyamatosan komolytalankodik jelentős politikai kérdésekben”.
Kapcsolódó vélemény
Az a Joe Biden, aki egy Putyin elleni puccsot szorgalmazott, maga vált egy ócska és átlátszó puccs áldozatává.
Vagyis ilyen az, amikor a donorok jelölnek ki, és nem a választók – vonja le a tanulságot.
Barker cikkében felemlegeti még Reid Hoffmant, a LinkedIn társalapítóját, aki akár 100 millió dollárt is költ Harris győzelmére, és aki egyébként például erősen kampányol az amerikai Szövetségi Kereskedelmi Bizottság biztosa, Lina Khan lemondásáért, aki a demokraták körében ritka módon a munkavállalók jogaiért és az élelmiszerárak letöréséért tört lándzsát.
„Ha Hoffman sikeres lesz a Khan leváltására irányuló nyilvános kampányában, akkor a demokraták végleg a gazdagok, a hatalmasok és a vállalati elit pártja lesz” – summázza Barker.
Megemlíti Steve Phillips megadonort is, aki emellett a párt ideológiáját is alátámasztja például a „The Brown Is the New White” címmel a színesbőrűek „demográfiai forradalmáról” ábrándozó könyvével.
Mindeközben, teszi hozzá Barker, Donald Trump azonban jó úton halad afelé, hogy generációk óta a legtöbb voksot kaphassa republikánusként színesbőrűektől, különösen a fekete férfiakól – mert a megosztottság egyre láthatóbb, hogy nem faji, hanem osztálykülönbségen alapul. A demokraták ugyanakkor elidegenítik a munkásokat, akik egykor a törzsszavazóik voltak.
A demokraták vezetői azonban nem értik az üzenetet – mutat rá a szerző, Alex Soros és Harris alelnökjelöltje, Tim Walz képeit hozva példának előbbi „pazar New York-i kastélyában”.
„Így győzöd meg az embereket, hogy te vagy a nép pártja? Egy milliárdos aranyifjúval pózolva, miközben az amerikaiak azért küzdenek, hogy legyen mit enniük?” – teszi fel a kérdést Barker, aki szerint biztos tudják, mekkora károkat okoz egy-egy ilyen fotó,
de Sorosnak akkora ereje és befolyása van, hogy senki sem merne szólni, hogy törölje a képet.
A volt kampányreferens szerint a demokraták valószínűleg tudják mindezt a bűn-nem-üldözési politika kapcsán is, ahogy azzal is tisztában vannak, hogy „Reid Hoffman és Laurene Powell Jobs nem a hagyományos amerikaiak érdekeit tartják szem előtt” – mégsem emelnek majd szót. Eléggé egyértelmű, hogy miért nem.