Tiltott zóna az Alfa-vonal: az izraeli csapatok harckocsikkal sorakoztak fel a szíriai határnál
A vészhelyzeti tervek alapján vezényeltek egységeket a két ország közötti ütközőövezetbe.
A bevándorlók saját származási régiójuk indulatait importálták Európába.
Nyitóképen: Palesztina-párti tüntetők Amszterdamban. Fotó: Shutterstock
A Hamasz 2023. október 7-én Izrael ellen elkövetett terrorakciója amellett, hogy nemzeti tragédiát okozott az izraelieknek, és kiindulópontja lett az azóta is tartó közel-keleti háborúnak, katalizátorává vált egy olyan folyamatnak, amely az Európában élő zsidók életét is érzékelhetően beárnyékolja. Az izraeli–palesztin konfliktus mindig is ott lappangott valamennyi országban, ahol ugyanabban a társadalomban él egymás mellett zsidó és arab származású populáció. A közel-keleti háborúk okozta pusztítás, a sok tízezer áldozat, a helyzet okozta traumák és a felfokozott indulatok téren és időn túl minden érintett közösségben feltörnek, és mint egy utórezgés, sérüléseket, károkat okoznak Európa utcáin is
A második világégés után az európai államok mindent megtettek, hogy szembenézzenek a zsidóüldözés, a holokauszt szörnyűségeivel, feltárják eredetét, pusztításait, vállalják a morális és jogi felelősséget. Az antiszemitizmus egy időre leginkább a szélsőjobboldali szubkultúrába szorult vissza, és a zsidózó sztereotipizálást a társadalom nagy része a tragédia emléke miatt nem tartotta szalonképesnek.
A bevándorlók saját származási régiójuk indulatait importálták Európába”
Ez a percepció nagyban meggyengült azzal, hogy az eltelt évtizedekben jelentős számú muszlim bevándorló telepedett le a kontinensen legális vagy illegális módon, így velük a 2020-as évekre jelentősen megnövekedett az anticionizmus, az Izrael-, sőt a zsidóellenesség híveinek a száma és a hangja. A bevándorlók saját származási régiójuk indulatait importálták Európába, és ezek a feszültségek egyre inkább a származási régiókban tapasztalható mindennapi valóság, a garázdaság, a tettlegesség, az erőszakos bűncselekmények megjelenését eredményezték a befogadó társadalmakban is.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) adatai szerint az utóbbi egy évben többszörösére növekedett az antiszemita indítékú bűncselekmények száma a kontinensen. A szervezet tavaly nyolcezer zsidó személy megkérdezésével közvélemény-kutatást végzett abban a tizenhárom EU-tagállamban, ahol az európai zsidóság 96 százaléka él. A megkérdezettek 80 százaléka szerint öt év alatt drámaian nőtt az antiszemitizmus: 90 százalékuk nyilatkozta azt, hogy a megelőző egy évben netes felületeken rendszeresen találkozott zsidóellenes gyűlölködő tartalmakkal, 56 százalékuk pedig azt, hogy a hétköznapi életben is tapasztalt antiszemita megnyilvánulásokat. A felmérésben részt vevők 37 százaléka állította azt, hogy zsidó származása, kulturális ismertetőjegyei, legfőképpen öltözete miatt érte már zaklatás a nyílt utcán. A 60 százalékuk aggódott gyermekei biztonsága miatt, és a 75 százalékuk úgy találta, hogy zsidó származása miatt környezete felelősnek tartja őt az izraeli kormány döntéseiért. A kutatásban részt vevő zsidók 76 százaléka azt mondta, mindezek arra késztetik, hogy elrejtsék etnikai-vallási identitásukat, 24 százalékukat pedig arra, hogy a származásukkal kapcsolatban semmilyen adatot ne adjanak ki magukról a közösségi médiában.
A Deutsche Welle egyik összeállítása bepillantást adott a német ortodox zsidóság mindennapjaiba. Tavaly október 7-e óta az életük része lett a fenyegetettség érzése: egy rabbit az utcán kővel dobtak meg, egy berlini zsinagógát megpróbáltak felgyújtani (azóta állandó rendőri védelem alatt áll). Vannak utcák, negyedek, ahol egy ortodox zsidónak nem ajánlatos végigmennie, sok zsidó a kipa helyett inkább baseballsapkát visel az utcán, nehogy kihívja maga ellen a sorsot, közösségi épületeik falait rendszeresen gyalázkodó graffitikkel pingálják tele.
Az FRA évente adatolja az európai antiszemita bűncselekményeket, és a statisztikákból kiolvasható, hogy azokban az európai államokban magas az ilyen esetek száma, ahol nagyszámú muszlim kisebbség él, és jelen vannak iszlamista csoportok is: Németországban, Franciaországban, Olaszországban. Ezzel szemben szinte alig mérhetők olyan országokban, ahol ez a réteg kisebb számban vagy alig van jelen, ilyen például Észtország és Magyarország is.
A múlt csütörtöki amszterdami képsorok nem csak a zsidó származású embereket rémisztették meg: egy toleranciájáról ismert európai nagyváros utcáin izraeli futballszurkolókat „vadásztak le”, csaltak csapdába és vertek meg iszlamista bandák. Hogy a Maccabi Tel Aviv rajongói miként provokáltak, miket skandáltak, égettek-e palesztin zászlót, azt majd a holland rendőrség kivizsgálja. Voltak, akiket az utcai garázdaságok felvételei az 1938-as kristályéjszakára emlékeztettek.
A sajtó egy része több uniós tagállam hatósági gyakorlatának megfelelően egyes tipikus bűncselekményeknél nem hajlandó megnevezni az elkövető etnikai, vallási hátterét, nehogy tendenciára lehessen következtetni abból, hogy jóval magasabb számban követnek el egyes bűncselekményeket migránshátterű személyek. A hollandiai történések nyomán azonban a liberális lapok arra jutottak, hogy Európa utcáin megjelentek a náci ideológia örökösei, az iszlamisták. A nyílt társadalom propagálói az utóbbi évek eseményeiből szintén arra a következtetésre jutnak, hogy a muszlim tömegek beengedésével a párhuzamos társadalom egy kicsiny, de szélsőséges része szükségszerűen veszélyt jelent az európai zsidó közösségekre, amelyeket a hatóságok kis hatásfokkal tudnak megvédeni.
Európai zsidó szervezetek régóta azt hangoztatják, hogy az elmúlt évek eseménysorai egyértelmű trendet vázolnak fel: fokozatosan nő a zsidók elleni támadások száma, a Hamasz tavalyi izraeli terrorakciója óta pedig ijesztő mértéket ölt a tendencia. A Zsidó Hallgatók Európai Szövetsége nevű érdekvédelmi szervezet más zsidó csoportokkal karöltve az Európai Bizottságnál és az Európai Parlamentnél lobbizik. Szerintük Amerika után Európában is általánossá vált, hogy a zsidó származású tanulók fenyegetve érzik magukat az egyetemek kampuszain, kollégiumaiban; az intézmények nagy részében erős a Palesztinapárti aktivisták jelenléte, gyakorivá váltak az inzultusok, s a zsidó diákok úgy tapasztalják, nem kapnak megfelelő segítséget, védelmet az egyetemi vezetéstől.
Az európai államok különbözőképpen reagálnak a társadalmi jelenségre. Németországban, ahol a náci múlt miatt a mindenkori kormányok azonnal válaszolnak az efféle ügyekre, nyáron ellentmondásos jogszabály lépett hatályba: nem számíthatnak állami támogatásra olyan szervezetek, amelyek az antiszemitizmust propagálják, tagadják az izraeli állam létjogosultságát, sőt támogatják az izraeli termékek bojkottját. Több emberi jogi szervezet, köztük az Amnesty International is üdvözölte a lépést, de alkalmatlan eszköznek nevezte az ilyen törvényi beavatkozást, ugyanis ezzel a civil szervezetek a finanszírozás elvesztésétől való félelmükben öncenzúrára kényszerülnek, nem fogják megfogalmazni az izraeli hadsereg gázai hadműveletével, az emberi jogi visszaélésekkel és egyéb Izraellel kapcsolatos kritikájukat, és ezzel sérül a szólásszabadság.
Az európai zsidó szervezetek maguk is aggódnak, az ilyen jogszabályok ugyanis csak erősítik két entitás, a zsidóság és Izrael összemosását. Márpedig a legtöbb zsidó közösség a saját vallásos életét kívánja megélni, és nem szeretné, ha a közvélemény a zsidó állam politikájával azonosítaná őket, amellyel talán nem is értenek egyet. Márpedig az őket érő támadások nagy része éppen ezért következik be: Izrael háborús módszerei, a palesztinokkal való bánásmódja miatt olyan zsidókat ér atrocitás, akiknek ehhez általában semmi közük nincs.
A zsidó közösségek egy kevésbé látványos, mégis riasztó jelenséget is tapasztalnak: az évtizedeken át inkább Izrael-barát európai légkör kezd megváltozni, szűkebb környezetükben egyre több ismerősük beszél kritikusan Izraelről, és ez rányomja a bélyegét a helyi zsidó közösségekhez való viszonyukra is. Ahogy egy német zsidó elöljáró fogalmazott: mostanában egyre többször érzi a környezetében, hogy „csend” veszi körül, az pedig az elfordulás előszobája. A passzivitást elősegíti, hogy Európa-szerte rendszeresen hangos Palesztina-párti tüntetések zajlanak, s a helyi többségi társadalom egyre kevésbé tudja kivonni magát e felháborodott hangok hatása alól.