arra a kérdésre, hogy milyennek érzi egészségi állapotát, a magyaroknak egyre kisebb hányada válaszolja azt, hogy rossznak vagy nagyon rossznak, míg Skandináviában és többek között Németországban egyre romló arányt látunk. Amilyen ritmusban egy számjegyűre csökkent a szubjektíve rossz állapotú 16 év feletti magyarok aránya,
olyan ritmusban emelkedett ugyanez a ráta tíz százalék fölé a németeknél.
Miközben a médiában és az általános panaszkultúrában a benyomás az, hogy a magyar állam a maga oktatási és egészségügyi rendszerével együtt mást se csinál, mint tetézi a nem szűnő nyomorunkat, az Eurostat számai szerint 2014 óta 40 százalékkal mérséklődött azok aránya, akik személy szerint és konkrétan rossznak érzik az egészségüket – Szlovákiában ugyanezen időszak alatt gyakorlatilag stagnálást látunk, a jóval kedvezőbb bázisról indult Csehországgal ma már egálban vagyunk, a szintén jobb helyzetből indult lengyelekhez képest a magyarok mára nagyobb arányban elégedettek az egészségi állapotukkal.