Az Eurostat számai szerint a német nyugdíjas kezd szubjektíve betegebb lenni, mint a magyar.
(Nyitókép: MTI / Vasvári Tamás)
Különös adatokra irányítja rá a figyelmet az Eurostat legújabb híre: bár ők maguk azt emelik ki, hogy miként viszonyul egymáshoz az uniós állampolgárok és a bevándorlók egészségi állapota (utóbbiak különösen az idősek körében jóval rozogábbnak érzik magukat a bennszülöttekhez képest),
az igazi érdekességeket a vonatkozó adatbázis uniós polgárokra vonatkozó soraiban találjuk:
arra a kérdésre, hogy milyennek érzi egészségi állapotát, a magyaroknak egyre kisebb hányada válaszolja azt, hogy rossznak vagy nagyon rossznak, míg Skandináviában és többek között Németországban egyre romló arányt látunk. Amilyen ritmusban egy számjegyűre csökkent a szubjektíve rossz állapotú 16 év feletti magyarok aránya,
olyan ritmusban emelkedett ugyanez a ráta tíz százalék fölé a németeknél.
Miközben a médiában és az általános panaszkultúrában a benyomás az, hogy a magyar állam a maga oktatási és egészségügyi rendszerével együtt mást se csinál, mint tetézi a nem szűnő nyomorunkat, az Eurostat számai szerint 2014 óta 40 százalékkal mérséklődött azok aránya, akik személy szerint és konkrétan rossznak érzik az egészségüket – Szlovákiában ugyanezen időszak alatt gyakorlatilag stagnálást látunk, a jóval kedvezőbb bázisról indult Csehországgal ma már egálban vagyunk, a szintén jobb helyzetből indult lengyelekhez képest a magyarok mára nagyobb arányban elégedettek az egészségi állapotukkal.
A románok persze más ligában játszanak, ők rejtélyes módon mindig is messzemenően jónak ítélték az egészségüket, intuitíve, szűrővizsgálatokra járkálás nélkül, lepipálva elégedettségben még az osztrákokat is.
Mindenesetre a magyar 65 éven felülieknek már egynegyede állítja azt, hogy nem csupán megfelelő, hanem kifejezetten „jó vagy nagyon jó” egészségnek örvend (ez közel duplája a tíz évvel ezelőtti aránynak); a 41 százalékos uniós átlaghoz képest ez még mindig fájóan alacsony szám ugyan, egyidejűleg azonban a kifejezetten „rossz vagy nagyon rossz” egészségi állapotú nyugdíjaskorúak aránya 23 százalék körülire csökkent, ami már ütemesen közelít az EU átlagához – igaz, ebben közrejátszik az is, hogy
a német nyugdíjasok 13-ról 21-22 százalékra romló aránnyal segítik elő a folyamatos konvergenciát.
Figyelemreméltó azonban a 16 és 29 év közötti korosztály is: körükben Magyarországon ma már csupán 0,9 százalék a szubjektíve „rossz vagy nagyon rossz” egészségi állapotúak aránya, szemben a 2,1 százalékos uniós átlaggal – amely átlagot szemlátomást a legjólétibb államok fiataljai emelnek egyre feljebb és feljebb. Az Eurostat szerint a svéd fiataloknak immár közel 6 százaléka érzi egészségét rossznak vagy nagyon rossznak, hasonlóan a dánokhoz;
ugyanez az arány Luxemburgban 2,7 százalékra, Hollandiában 2,2-re, Belgiumban és Svájcban 2 százalékra kúszott fel az utóbbi években.
Jónak vagy nagyon jónak leginkább Hegyeshalomtól keletre érzik a fiatalok az egészségi állapotukat; csak a mammahotelben élő olaszok tudnak közéjük férkőzni – a lista végén sorakozik szinte az összes gazdag bezzegország: a 16 és 24 év közötti svédeknek, dánoknak és hollandoknak mindössze 74–77 százaléka véli úgy, hogy jó vagy kiváló egészségnek örvend.
Hogy ez magyarázható-e pusztán valamiféle évente növekvő nyugati tudatossággal,
mondván, ezek a fiatalok a valójában nem is romló, sőt továbbra is egészen kiváló egészségi állapotukat ítélik meg egyre kritikusabban, egyenesen ramatynak, azt már nekünk kell megtippelnünk.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Mielőtt már csomagolna is a nyelveket nem beszélő időskorú, lássuk, mi az, ami a Deutsche Welle riportjából egészen véletlenül kifelejtődött. Francesca Rivafinoli írása.
Megnehezített élet, drága sör – mindennapok a Kutyapárt kerületében. Francesca Rivafinoli írása.
Előre szólunk: tízből négy diplomás nem tudja majd értelmezni az itt következő szöveget.
A Magyar Péter által is sokat hangoztatott mantrát nem igazolják vissza az Eurostat adatai.
Ha annyira árad és a TISZA, akkor kocsmai beszólogatás helyett nem inkább plusz tíz perc alvással vagy valami látókör-szélesítő reggeli olvasmánnyal kellene kezdeni a hetet?
Kár, hogy a kedvezményes hiteleket nem lehet olyan különadóból fedezni, amely a Facebookon terjesztett destruktív demagógiát terhelné. Francesca Rivafinoli írása.
Jó is, ha épp szilenciumra ítélték, mert így legalább nekiláthat utánaolvasni a valóságnak. Francesca Rivafinoli írása.
A szélsőbalos uszítás áldozata, egy mártír előtt tiszteleg az Egyesült Államok.
„Ő legalább másfél évtizedig a Fideszből élt, hirtelen megvilágosodások nem léteznek.”
