Ezzel párhuzamosan globális szinten rombolták az Egyesült Államok imázsát. Éveken keresztül titkolták Joe Biden szellemi hanyatlását – csak hogy végül lecseréljék Kamala Harrisre, bármifajta demokratikus konzultáció nélkül. Még egyszer behúzták a Nyugatot egy elbukott háborús próbálkozásba, meggyengítve és bizonytalanná téve Európát. Az amerikai választók azonban idővel megérezték a kétségbeejtő helyzetet. Megértették, hogy az életük nem javul már úgy, ahogy a szüleiké és a nagyszüleiké javult. A lakhatási és az élelmiszerköltségek példátlan szintre emelkedtek.
Az előző hónapokban az amerikaiak előtt álló választás egyre világosabb lett. A Harris–Walz-féle mozgósítás megpróbálta elkerülni a tartalmi vitákat, és csak a „jókedvvel” kampányoltak. Ahogy e sorokat írom október végén, az „érzelemkampány” kezd kifulladni.
A liberálisoknak ugyanakkor nem úgy alakult 2024, ahogy tervezték. Egy éve úgy látszott, Trumpnak kevés esélye van a nagy hatalmú baloldali-liberális apparátussal szemben. De a demokrata rezsim sok tekintetben túllőtt a célon, és nem tudott egy téma mentén kampányolni. Végül a félelemre tudtak csak apellálni – azt hangoztatva, hogy Trump elvenné a nők és a kisebbségek jogait.
Mindezek ellenére Donald Trump az amerikai politika egyik legnagyobb visszatérését mutathatja be.
Ám ha sikerül is neki, a hazai és a globális helyzet miatt nem lesz könnyű dolga. 2020 óta az Egyesült Államok hatalmas összegeket és rengeteg felszerelést öntött egy háborúba, ami nem tisztán amerikai érdeket szolgál. Miközben az Egyesült Államok déli határa romokban van, több milliárd dollár megy el az ukrajnai háborúra. Ez a helyzet megkérdőjelezi a külpolitika helyes irányvonalát.