A nagy visszatérésre várva – helyszíni riportunk a legfőbb csatatérállamból

Tömeg Kamala Harris kampányeseményén, Philadelphiában október 27-én. Forrás: SAUL LOEB / AFP

***

Számtalan elemző szerint a 2024-es volt a legkiszámíthatatlanabb választás az újkori amerikai történelemben. Harmadszor induló republikánus elnökjelölt, a valaha volt legöregebb hivatalban lévő elnök, merényletkísérletek, precedens nélküli visszalépés, majd kiélezett harc – ezek a jellemzői az idei választási küzdelemnek. Pár nap maradt a választásokig, amikor is az elnök mellett a Képviselőházat és a Szenátus harmadát is újraválasztják az amerikai választópolgárok. Az összes felmérés kiélezett küzdelmet mutat, hiszen Harris gyors felívelése után október végére Trump vette át a vezetést, most viszont ismét a demokrata számok kezdtek emelkedni. A tét kiélezett, hiszen sohasem volt még ennyire polarizált az amerikai társadalom a polgárháború óta, s sokan éppen egy új konfliktus kirobbanásától, vagy épp a demokrácia végétől tartanak. 

Philadelphia, ahol már 4. hónapomat töltöm a Pennsylvaniai Egyetemen tanulva, épp a legnagyobb csatatérállamnak, Pennsylvania-nak a legnépesebb települése. 

A környező településeken már más az arány, azok főképp Trump színrelépése óta fordultak a demokraták felé. Míg a fejlett keleti részek Harrisre, addig az állam rozsdaövezetei főképp Trumpra fognak nagy valószínűség szavazni.

Az államban lévő hangulat ennek megfelelő. Nem lehet olyan Youtube-videóba botlani, ahol nem várnának ránk politikai hirdetések Trump kiszámíthatatlanságát, vagy a Biden-Harris adminisztráció migrációs politikát illető hibáit bírálva. A városban szinte minden oszlopon egy plakát emlékeztet a választás tétjére, felhívva a szavazók figyelmét a „veszélyben lévő abortuszjogokra”, vagy a „demokrácia védelmére”. Általában véve

ami nem meglepő, hiszen megpróbálják mobilizálni a hatalmas philadelphiai bázisukat a küzdelemre. Ami magukat az embereket illeti, ők sem szemérmeskednek, nagyon gyakran találkozni Harris-Walz-os pólót viselőkkel, vagy épp a házakról lógó demokrata molinókkal.

A Pennsylvaniai Egyetem az egyik legrégebbi, s legnevesebb amerikai felsőoktatási intézmény, még a brit gyarmati időkben alapította maga Benjamin Franklin.

A szavazásra való felkészülés már augusztusban megkezdődött, az intézmény számtalan alkalommal felhívta a diákok figyelmét a választói regisztrációra, s természetesen a szavazásra is. Míg Magyarországon a terepkampány a pártoké, itt ez csak a szavazatregisztráció egy eszköze, hisz Amerika egyes államaiban kötelező a választás előtti jegyzőkönyvbe vétel. Meglepő módon étellel, édességekkel, ajándékokkal igyekeznek ezek a standok az embereket szavazásra bírni, itt gyakran irtózatosan motivált civil önkéntesekkel lehet találkozni, akik tényleg abban hisznek, hogy ez a választás dönti el az ország sorsát.

A republikánusok David McCormick szenátusi jelölttel, a demokraták Rho Khanna kaliforniai képviselővel, John Legend énekessel, s Jack Schlossberggel, John Kennedy néhai elnök unokájával kampányoltak – több-kevesebb sikerrel.

Nem mérgező, nem tapasztalni személyeskedő vitákat, de látni az embereken, hogy érzik a közelgő vihart. Egy New Yorkból érkezett lány fejezte ki a legjobban az általánosnak mondható hangulatot, miszerint „nem azt várjuk, hogy mit nyerhetünk az elnökjelöltektől, hanem azt, hogy melyikkel veszíthetünk kevesebbet.” Nem alaptalan a hölgy véleménye, hiszen mindkét jelölt számos fedezetlen ígéretet tett a választóknak, a borravalóra kivetett adó eltörlésével, Harris növekvő szociális csomagjaival, vagy Trump Kínára 60 százalékos, a világ többi részére kivetett 10 százalékos általános vámjával. Az idei év egyik legérdekesebb tényezője a növekvő nemek közötti szakadék volt. Az összes felmérés szerint, amit a személyes tapasztalataim is megerősítenek, a nők inkább Harris-re, a férfiak inkább Trumpra szavaznának. Az általam megismert fiatal lányok többsége az abortuszjogokért aggódik, emellett sokuknak nem tetszik a republikánus jelölt „agresszív nyelvezete”. Egy ohiói lány szerint „Trump tette lehetővé a Legfelsőbb Bíróság ámokfutását. A Project 2025-ben a csapata leírja mi mindent tenne a szövetségi kormányzattal, ezért is kell megállítani, hiszen a demokráciánk múlik rajta.” A fiatal férfiakat tapasztalataim szerint ezzel ellentétben más, főképp a gazdasággal, s a megélhetéssel kapcsolatos gondok aggasztják. Egy kaliforniai fiú mondatai ragadtak meg bennem a számtalan, utóbbi hónapokban lefolytatott beszélgetés közül. Ő úgy gondolja, hogy

Az év legfontosabb eseménye kétségtelenül a két teljesen különböző világnézet között eldőlő amerikai elnökválasztás. November 5-én eldől, hogy az USA marad az utóbbi 4 évre jellemző liberális, nemzetközi kooperációt hirdető vonalon, vagy elfordul egy konzervatív, szuverenista irányba. Az eredményt tényleg lehetetlen megjósolni, s az sem biztos, hogy a választás éjszakáján megismerjük a győztes személyét. Mindenesetre Magyarországról is érdemes követni az eseményeket, hiszen az Orbán-kormány nemzetközi mozgásterét jelentősen bővítheti, számára hasznot hozhat, hogyha a velük közeli kapcsolatot ápoló Trump nyer, míg egy Harris győzelem esetén maradhat a fagyos viszony.

A kampánymolinók már rég kint vannak, a Youtube-hirdetések futnak, dollárszázmilliók elköltve. Most az amerikai választón a sor, hogy eldöntse nemcsak az országa, hanem nagy eséllyel a világ jövőjét is.