Vendégszerzőnk amerikai egyetemi tapasztalatait osztotta meg velünk – például, hogy hogyan reagáltak a fiatalok Joe Biden visszalépésére, és miért imádják Kamala Harrist olyan sokan közülük.
Nyitóképen: egy plakát a kampuszon. A szerző felvétele..
***
Vendégszerzőnk, Brezo Ferenc írása
Sok nevetés, karaoke-estek, rengeteg új barát, behűtött kóla, na meg persze tanulás vagy épp valamilyen eligazítás. Nagyjából így néz egy átlagos júliusi nap egy amerikai kampuszon. Július 21-e is egy átlagos forró vasárnap délutánnak indult. Eljött az úgynevezett biztonsági előadás ideje, amin minden hallgatónak kötelező volt a részvétel. Ez az esemény elvileg arra szolgált volna, hogy az Egyetem rendőrei elmagyarázzák, milyen vészhelyzet esetén kit lehet felhívni. Éppen az éjszakai kísérők szerepénél tartottak, amikor a teremben hirtelen sugdosás tört ki, s egyszerre 160 diák mind a telefonjába nézett. Joe Biden visszalépett, jött a hír. Megkönnyebbült arcok, kárörvendő nevetés, szomorú tekintet azonban egy sem. Vegyes fogadtatásra lelt a diákok között egy több mint 50 éven át húzódó politikai karrier vége. Bár a reakciók sokfélék voltak, egy dologban mindenki egyetértett: az igazi verseny a Fehér Házért csak most kezdődik. Gyakori közhely, hogy a fiatalokat nem mozgatja meg a politika. Nos, ez itt, Philadelphiában máshogy van.
Brezo Ferenc korábbi interjúalanyunk a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem elsőéves hallgatója, ahol politikatudományt tanul. A felvidéki Bodrogközből származik, a kassai Márai Sándor Gimnáziumban érettségizett, elvégezte az MCC Középiskolás Programját, a közelmúltban pedig Szlovákia Európa Tanácsbeli ifjúsági küldötteként és a Szlovákiai Magyar Középiskolások Szövetségének alapító elnökeként szolgált.
Alig pár napja utaztam ki Philadelphiába, hogy megkezdjem a tanulmányaimat a Pennsylvaniai Egyetemen, azonban a politika már így is átjárja a mindennapjaimat. Egyébként, mint minden amerikai elitegyetemen, az emberek nagy többsége itt is demokrata az Egyetemváros választási eredményei alapján.
Azt látom az embereken, hogy érzik a voksolás tétjét. Tudják, hogy „ilyen választást csak egyszer látnak az életben”, amely tényleg meghatározza majd Amerika jövőjét.
Visszatér-e Trump, több tapasztalattal, s nagyobb hatékonysággal, vagy stabilizálják a demokraták a helyzetüket, mint Amerika domináns pártja a 21. században?
(megjegyzés: a Demokrata Párt 1992 óta a 2004-es elnökválasztást kivéve minden egyes elnöki voksoláson több szavazatot szerzett országosan, mint a republikánusok) A polarizáció, a társadalom megosztottsága is a tetőfokára hágott.
Javarészt eltűntek a kétpárti kezdeményezések, ami működőképessé tette a világ legerősebb országát azokban az időkben is, amikor ellenzéki vezetése volt a Kongresszusnak, s nem mindenben értett egyet az elnöki adminisztrációval.
Az emberek már nem vitapartnerekként, más politikai nézetű honfitársként tekintenek egymásra, hanem legyőzendő ellenségként, ha akinek a pártjának a kezébe kerül Amerika, az majd bizonyosan elpusztítja, s ez a megosztottság már a diákok körében is érezhető.
Sokan félnek, hogyha kinyilvánítják a véleményüket, a másik már nem fog rájuk ugyanúgy tekinteni, ezért inkább hallgatnak róla.
A közelmúlt viharos eseményei felkeltették a kampusz lakóinak érdeklődését is. Némelyek szenvedélyesen, mások csak lanyhán, de figyelik a Fehér Házért folyó harcot. Ahány ember, annyi vélemény – én pedig kihasználtam a lehetőséget, hogy minél többekét megismerjem.
Például egy New Jersey-i karibi srác, akivel ebéd közben beszélgettem, nem volt meglepődve azon, hogy Biden visszalépett, az elnök számára katasztrofálisra sikerült vita óta számított rá.
Nem ért egyet azzal a módszerrel, ahogy Harrist „megkoronázták” a Demokrata Párt vezetői, szerinte egy demokráciában az embereknek kellene kiválasztani a jelöltet.
Úgy gondolja, az alelnök nem fogja megverni Trumpot, bár a kisebbségeket és a fiatalokat jobban tudja majd mozgósítani, mint felettese. Hiányolja ezen felül Harris karizmáját, Newsom kaliforniai és Shapiro pennsylvaniai kormányzókat említve pozitív példaként. Szerinte a demokraták az idei kampányt az abortuszhoz való jogért folytatott küzdelemre fogják kiélezni, meglátása szerint számukra ez az egyetlen számukra kedvező téma a 2024-es választáson. Ami a mindennapi politikát illeti, aggódva jelzi, nem egészséges az a mennyiség, ami eljut az emberekhez, hiszen
„bár foglalkozni kell a közügyekkel, nem szólhat csak erről az emberek élete”.
Az ország legnagyobb problémáinak az egészségügy helyzetét és az illegális migráció növekedését látja.
Egy nyugat-virginiai fehér lány, akivel politikatudomány óra után álltam le vitázni, úgv hiszi helyes és elvárható döntés volt az elnök visszalépése, bár Harrist sem látja sokkal erősebb jelöltnek, akinek személye sok mindenkit elriaszthat a demokratákra való szavazástól. Bident elfogadható elnöknek gondolta, aki „sok mindent tett az amerikaiakért”, de emellett túl idősnek tartotta már a feladatra. Trump visszatérése kapcsán félelmeit fejezte ki az úgynevezett Project 2025 kapcsán, amivel szerinte „le akarják bontani a demokráciát”, ugyanakkor kifejezte azt is, hogy szerinte jobban menedzselné az exelnök a gazdaságot. Saját városára visszagondolva, az ország legnagyobb problémaként az egészségügy helyzetét, a hajléktalanságot és az abortuszhoz való hozzáférést azonosítja. Bár ő is úgy véli, hogy erősebb a politikai polarizáció, amit elmondása szerint a mindennapi életben is tapasztal, nem tartja azt kibírhatatlannak, legfeljebb „kerüli a témát”.
Egy ázsiai felmenőkkel rendelkező kaliforniai fiú elmondása szerint bár Harris erősebb jelölt, mint Biden, túl radikálisnak látja.
Úgy véli, Amerika nem áll készen egy „szélsőségesen progresszív” jelöltre. Bár önmaga szenvedélyesen követi a politikát, személyesen is úgy gondolja, hogy túl sok a vita a mindennapi életben, megosztja a társadalmat. Mindezek mellett,
határozottan reménykedik Trump visszatérésében, úgy véli az élet jobb és biztonságosabb volt alatta, és ismét egy erősebb gazdaságot tud majd létrehozni.
Kaliforniaiként átérzi, hogy mivel szerinte Biden kudarcot kudarcra halmozott, Trump a kisebbségi amerikaiakat és a fiatalokat is egyre jobban tudja mozgósítani, mivel azok látják „a valódi problémákat: a nyitott déli határt és a fentanil-járványt.”
Harrisről széles körben elterjedt vélekedés, hogy sokkal népszerűbb elődjénél a kisebbségi szavazók és a fiatalok körében, ámde kevésbé vonzó a kritikus csatatérállamokban élő kékgalléros munkások számára. Az alelnökről sokkal pozitívabban nyilatkozott az egyetem menzáján dolgozó három kedves afroamerikai hölgy. Motiválja őket a szavazásra a demokrata jelölt származása, akit egy „jó, becsületes politikusnak tartanak”. Véleményük szerint
„Trumpot mindenáron le kell győzni”, mivel szerintük „egyszerűen alkalmatlan az elnöki posztra amiatt, ahogy beszél a nőkről”.
Úgy gondolják Biden jó elnök volt, azonban túl későn érkezett az Ovális Irodába, s a végére előrehaladott kora miatt „veszélyes volt Amerika biztonságára nézve”. Az ország jelenlegi legnagyobb problémájának a pénzügyeket tartják, mivel azt látják, hogy nem jut elég forrás a hajléktalanság kezelésére és az egészségügy rendezésére, míg más országokba „öntik washingtoniak a pénzt”. A választást nagyon fontosnak tartják, napi szinten követik a politikát, s mindenképp el is mennek majd szavazni.
Egy, az egyetemen tanító politológiaprofesszor is élénken vizsgálja a helyzetet.
Kérdésemre elmondja: szerinte
Harris megjelenése feltüzelte a demokrata szavazókat és láthatóan a megaadományozókat is,
aminek látható jele a rekord nagyságban befolyó kampánytámogatások és növekvő közvéleménykutatási számok. Úgy véli, Harris népszerűsége a közösségi platformokon mozgósíthatja a fiatal demokratákat, és visszanyerheti a Trumphoz átpártolt kisebbségi szavazók egy részét. A választás legfontosabb témájaként mindkét tábor számára más-mást valószínűsít.
Úgy látja, a demokraták az abortuszhoz való hozzáféréssel és a masszív gazdasági növekedéssel, míg Trump a rekordmagas illegális migrációval és a hatalmas inflációval fog kampányolni, s a híveik tudomást sem vesznek majd a kevésbé szimpatikus jelölt érveiről.
Nyár van, otthon uborkaszezon, itt felpörgő kampány. Az utcán való beszélgetésektől a Youtube-hirdetésekig visszatükröződik a politika, most ez a legfontosabb milliók számára. A vélemények nagyon különböznek, a lelkesedés viszont mindkét tábornál fel van fokozva Philadelphiában. A Trump elleni merényletkísérlet, Biden visszalépése, majd Harris színrelépése mind-mind növelik a már így is hatalmas érdeklődést a választás iránt. Bár novemberig már nincs olyan sok idő hátra, abban biztosak lehetünk, hogy még rengeteg izgalmat tartogat az év a politikát követők, vagy épp helyben elszenvedők számára.
Elon Musknak nagy szerepe volt abban, hogy Donald Trump megnyerte a 2024-es választást. Hogyan került ilyen közel Trumphoz Musk? S vajon mekkora befolyása lesz a következő adminsztrációban?
A biztonságpolitikai szakértő szerint a cél csak az, hogy megnehezítsék a hivatalba lépő Trump-adminisztráció helyzetét.
Jön-e a következő világháború Joe Biden döntése után? Tud-e így majd fegyverszünetet kötnie Donald Trump? Milyen hatása lesz Magyar Péter hangfelvételeinek? Heti hírmagyarázat az ügyvéddel, Kohán Mátyással és Kacsoh Dániellel.
A BBC szerint versenyfutás zajlik Trump beiktatása előtt.
Kritikus lesz a következő két hónap – mutatott rá a Fidesz politikusa.
Washington nagylelkűsége Kijevvel szemben folytatódik, hatalmas adósságot engednek el Ukrajnának.
Szerinte nem zárható ki az Oresnyik hiperszonikus fegyver Ukrajna elleni alkalmazása sem.
„Példamutató módon kitűnt a buzgóságával.”
