Amerikai szavazatszámlálók vitáznak amerikai exit pollokkal, miközben az EBESZ szerint ez is pont olyan választás volt, mint a korábbiak. Mélyfúrás!
Nyitókép: Denis Kabanov/Getty Images
A grúziai helyzet lényege dióhéjban:
***
Szombaton új parlamentet választott Grúzia, s azóta ennek eredményén pörög a nyugati világ. A tavaly év vége óta EU-tagjelölt országban öt EU-párti erő jutott be a parlamentbe. EU-párti a kormány és ellenzéke egyaránt (egy több mint 80 százalékos társadalmi támogatottsággal az Unióba igyekvő, Oroszország tevőleges közreműködésével 2008-ban megcsonkított országban ez másként nem is lehet),
s miután a grúz gazdaság a kormányzó Grúz Álom alatt az elmúlt években kiválóan teljesített, a kampány szinte kizárólag geopolitikáról szólt.
A kormány azzal kampányolt, hogy a Nyugattal és Ukrajnával lepaktált ellenzék az orosz-ukrán háború második frontjává tenné Grúziát. A rendkívül széttöredezett ellenzék, amely az országot 2008-ban Oroszországgal háborúba sodró Miheil Szaakasvili elnököt, finoman szólva sem demokratikus örökségét s máig aktív pártját sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja, autoriter kormányzással és Oroszországhoz való titkos közeledéssel vádolja a Grúz Álmot; valamint azzal, hogy a külföldi finanszírozású szervezeteket leleplező ügynöktörvénnyel, valamint a gyermekvédelmi törvénnyel „orosz mintát” követnek, s ezáltal ellehetetlenítik Grúzia EU-csatlakozását. (Szaakasvili országlása alatt Grúziának egyébként nem sikerült közelednie az EU-hoz, a csatlakozási folyamat két fontos mérföldkövét, a schengeni vízummentességet és az EU-tagjelölti státuszt az ország a Grúz Álom 2012 óta tartó kormányzása során érte el.)
Mint arra Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója, a posztszovjet térség szakértője hosszú elemzésében felhívta a figyelmet:
a Grúz Álom oroszpártizása grúz belpolitikai propaganda,
az elmúlt száz év négy grúz-orosz összecsapása után az országban „nem lehet oroszbarát egyetlenegy politikai erő sem”, a grúzok 69 százaléka – s ez az arány egyre növekszik – az ország legfőbb ellenségének tekinti Oroszországot.
Kapcsolódó vélemény
Georgiában nem népszerűek az oroszok, maradjunk ennyiben.
Szerinte a Grúz Álom politikájának lényege a „lassú közeledés az EU-hoz és a NATO-hoz, a Moszkvával való üzleti kapcsolatok fenntartása mellett”; ennek részeként éledt újra a Grúz Álom alatt a grúz-orosz kereskedelmi kapcsolat és a légiforgalom. Emellett sem a történeti tapasztalat, sem Ukrajna példája nem tette különösebben népszerűvé az országban az Oroszországgal való emberkedést, a békepárti politika jelentős támogatottságnak örvend. „A lakosság fél a háborútól, és az oroszok utálatánál talán csak egy érzés erősebb: az oroszoktól való félelem” – fogalmazott Bendarzsevszkij.
Bár ez a félelem a grúzokban magától is kellő erővel munkál, a kimért, előrelátó, bölcs és óvatos külpolitikájáról híres Ukrajna tett is még rá néhány lapáttal a háború kitörése óta.
Olekszij Danyilov, Ukrajna Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanácsának idén márciusban leváltott titkára 2022 óta minden évben elmondta legalább egyszer, hogy igazán nem bánná, ha Grúzia is beszállna az oroszok elleni háborúba.
2022. augusztus 3-án az ukrán 24 televíziónak adott interjújában fejtette ki először ezt a gondolatot. „A mai napig azt gondolom, hogy Grúziának, ha azt gondolja, hogy ezek [mármint a Grúzia nemzetközi jogilag elismert területén orosz bábállamként működő Abházia és Dél-Oszétia – a szerk.] az ő területei, akkor fel kellett volna állnia, és meg kellett volna védenie az országát. Meg más országoknak is.
Ha azt gondolják, hogy ez az Önöké, akkor nézzék meg, mi mit csinálunk, és tegyék azt, amit én, hogy úgy mondjam.
De ők csak várnak. Bennünk van sok ország nagyon nagy reménye, hogy majd miután mi győzünk, ők széttépik ezt az Orosz Föderációt, elveszik azt, amit Oroszország annak idején elvett tőlük.”
A nagy sikerre való tekintettel 2023. október 20-án Danyilov újra elmondta lényegében ugyanezt, ezúttal Moldovára is kiterjesztve: „ha a grúzok és Moldova elkezdené felszabadítani a területeit az orosz megszállóktól, akkor mi ezt a kérdést jelentősen gyorsabban megoldanánk. De ez az ő kormányuk, az ő országuk döntése. Azt gondolják, hogy a segítségünkkel, azaz amikor majd győzelmet aratunk az oroszok felett, akkor nagyon gyorsan felszabadítják a területeiket”. Idén március 21-én, felmentése előtt pár nappal pedig megfogalmazta az üzenetet Grúzia felé harmadszor is: „A győzelmünk után Moldova egységes ország lesz, és szépen visszaveszi minden területét. Ahogy Grúzia is.
Nagyon szeretnénk, hogy ők ebben közvetlenül is részt vegyenek, megvédve területi integritásukat.
De úgy esett, hogy nem olyan bátrak, mint mi, akik kimentünk megvédeni a hazánkat” – fogalmazott Danyilov, aki egyébként azóta Ukrajna moldovai nagyköveteként szolgálja hazáját. Szavaira a grúz ellenzék soraiból csak egészen vérszegény reakciók érkeztek.
A Grúz Álom politikusai a kampány során váltig állították, hogy Danyilov nyilvános, többször és jól érthetően megfogalmazott háborús elképzelése mellett egy teljes „globális háborúpárt” szeretné Oroszországgal szembeni második fronttá tenni Grúziát. Bidzina Ivanisvili, a Szaakasvilit miniszterelnökként 2012-ben leváltó üzletember, a Grúz Álom 2012-2013 és 2018-2021 elnöke, jelenlegi tiszteletbeli elnöke az Imedi televízióban határozottan állította, hogy a 2013-2015, majd 2021-2024 közötti miniszterelnöknek, Irakli Garibasvilinek „magas rangú nyugati tisztségviselők” felajánlották, hogy lépjen be Grúzia is a háborúba. Ivanisvili szerint a tisztségviselő azzal nyugtatta Garibasvilit, hogy a grúzok három-négy millióan vannak, úgysem sikerül majd mindőjüket megölni abban a 3-4 napban, ameddig Grúzia reálisan kitart, utána pedig „partizánmozgalmat indíthatnak az erdőben, mi majd segítünk, és onnan fognak küzdeni”.
A jelenlegi miniszterelnök, Irakli Kobakhidze is nyíltan elmondta a grúz köztévében, hogy „2022 elejétől komoly érdeklődés volt aziránt, hogy Grúziában »második front« nyíljon, amely Oroszország pozícióit gyengítette, az országunkat viszont megsemmisítette volna. Erre továbbra is van érdeklődés.” A miniszterelnök a Rusztavi-2 televízió adásában arra is utalt, hogy ha az ellenzék – akiket, őket összeszaakasvilizendő, „kollektív Nemzeti Mozgalomnak” nevezett – hatalomra kerül, nyitottak volnának erre az ötletre.
Mindeközben Ivanisvili még szeptemberben egy Gori városában tartott kampánygyűlésen kifejezte:
ha ők győznek, történelmi kiegyezés indulhat meg Grúzia és a területébe ékelődő két orosz bábállam lakói, az abházok és az oszétok között,
akik – bár ezt a törésvonalat Oroszország kíméletlenül kihasználta – az 1990-es évek elején szabad akaratukból szakadtak el de facto a Tbiliszi központtal önállóvá vált volt szovjet köztársaságtól. „Amint vége lesz az október 26-i választásoknak, amint elítélik a háború felszítóit, amint mindenki, aki bűnös a grúz-oszét barátság és együttélés tönkretételében, megkapja erre a legszigorúbb jogi választ, mindenképpen erőt veszünkön magunkon, és bocsánatot kérünk majd azért, hogy a kapott parancsnak engedelmeskedve a hazaáruló Nemzeti Mozgalom [Szaakasvili ma is aktív pártja – a szerk.] 2008-ban a tűz lángjába dobta oszét nővéreinket és fivéreinket” – mondta Ivanisvili, kifejezve reményét, hogy ezáltal a „testvérgyilkos” szembenállás „történelmi kölcsönös megbocsátással és őszinte megbékéléssel lezárul”.
A kormánypárt tiszteletbeli elnöke beszélt Grúzia EU-hoz és Oroszországhoz fűződő kapcsolatainak összefüggéseiről is: „12 évvel ezelőtt Önök előtt állva hangsúlyoztam, hogy
az európai integráció a stratégiai döntésünk. De nem tudjuk megválogatni a szomszédainkat, s ezért az európai integrációval párhuzamosan szükséges volt felvennünk egy elvszerű, de korrekt álláspontot is az Oroszországgal ápolt kapcsolat tekintetében.”
Szerinte a Grúz Álom ennek köszönhetően tudta visszaszerezni a grúz termékek számára az orosz piacot.
Grúzia geopolitikai pozíciója nem játék: az ország kizárólag Oroszországgal, az egyrészt korábbi orosz katonai szövetséges, másrészt harmatgyenge Örményországgal, az oroszokkal az egész NATO-ban a legkiegyensúlyozottabb kapcsolatot ápoló Törökországgal, valamint az Oroszországgal szintén baráti, katonai tekintetben Törökországtól jelentős mértékben függő Azerbajdzsánnal határos. Egy újabb orosz-grúz háborúban a NATO számára logisztikai lehetetlenség lenne úgy Grúzia segítségére sietni, mint ahogy az 2022-ben Ukrajna esetében történt; arról nem is beszélve, hogy Grúzia maga is összehasonlíthatatlanul kisebb és gyengébb Ukrajnánál. Lapunknak nemrég George Beebe, a CIA korábbi Oroszország-elemzésért felelős igazgatója nyilatkozott arról, hogy Vlagyimir Putyin úri jókedvén kívül semmi máson nem múlt az, hogy ma nincs orosz megszállás alatt egész Grúzia.
„Semmi sem állt útjában annak, hogy az orosz katonák egészen Grúzia fővárosáig, Tbilisziig meneteljenek – Oroszország saját döntésén kívül.
A NATO nem tudta volna megakadályozni ezt olyan stratégiai bombázás nélkül, amely közvetlen háborúba keverte volna az Egyesült Államokat Oroszországgal. És Oroszország úgy döntött, hogy nem megy el Tbilisziig. Sőt: még Dél-Oszétiát és Abháziát sem annektálta. Miért? Szerintem az erre a válasz, hogy Oroszország azt akarta elérni, hogy Grúzia ne legyen NATO-tag” – mondta Beebe.
Ezt is ajánljuk a témában
„Közeledünk egy olyan ponthoz, amikor Ukrajnát a megtörés veszélye fenyegeti úgy, ahogy az első világháborúnak is vége lett” – állítja George Beebe, a CIA korábbi Oroszország-szakértője. Interjúnk!
A most szombati választást már az új, arányos választási rendszer szerint tartották meg, amely kedvezőbb az ellenzék számára az eddiginél. A korábbi, a magyarhoz hasonlóan vegyes rendszerben a 150 fős grúz törvényhozás 120 tagját listán, 30 tagját egyéni választókerületekben választották. Miután – akárcsak Magyarországon – a kormány egységes, az ellenzék pedig töredezett, ez a rendszer az egyénikben taroló kormánypártnak kedvezett. A listás rendszerben eltűnt ez az előny, így aztán a kormánypárt ezen a választáson több szavazatot, de kevesebb mandátumot szerzett, mint négy éve. A szavazatok 99,97 százalékának feldolgozása után a kormánypárt 53,93 százalékot és 89 mandátumot szerzett, az ellenzék négy pólusa pedig 37,79 százalékot és a maradék 61 mandátumot; a többiek – köztük az összes nyíltan Nyugat- és EU-ellenes erő – kiestek a parlamentből. Szaakasvili volt pártja az ellenzéken belül is csak második lett.
Az eredmény egyáltalán nem irreális.
A grúz valóság a közvélemény-kutatások tekintetében tavasz óta teljesen kettészakadt: a közvéleményt tematizáló két kutatócég közül a grúz GORBI felmérései konzekvensen 50 százalék fölé, az amerikai Edison Researchéi 40 százalék alá mérték a kormánypártokat. Meglepetést legfeljebb az okozott, hogy mennyire utálják a grúzok még mindig Szaakasvili pártját, az Egységes Nemzeti Mozgalmat, melynek a leszerepelt elnök továbbra is a tiszteletbeli elnöke. Hiába vezeti Tinatin „Tina” Bokucsava személyében egy kora negyvenes, dinamikus, Amerikában tanult hölgy a pártot, ők az ellenzéken belül is csak másodikak lettek 10,17 százalékos eredményükkel, miközben mind a GORBI, mind az Edison 15-20 százalék közé várta őket.
Az Edison kapcsán ugyanakkor nem mehetünk el egy izgalmas választási anomália mellett,
amely utalhat arra, hogy itt valaki megpróbálhatta elcsalni a választást – csak épp nem a kormánypárt javára.
Az amerikai exit poll-piacon is egyeduralkodó kutatócég Grúziában is közzétett egy exit pollt a választás estéjén, mely szerint a Grúz Álom 40,9 százalékot kapott, a többség tehát az ellenzéké. Van azonban a grúz választásoknak még egy fontos amerikai szereplője, az amerikai kongresszus által finanszírozott Nemzetközi Társaság a Szabad Választásokért és a Demokráciáért (ISFED) nevű NGO, amely már több választás óta a választási bizottsággal párhuzamosan átszámolja a szavazatokat, hogy elejét vegye a választási csalással kapcsolatos találgatásoknak. Az ISFED saját bevallása szerint már 2020-ban is „elhibázta” a szavazatszámlálást, most pedig még ennél is furcsábban viselkedtek: elismerték, hogy a szavazatok megszámlálása után náluk is pont az az eredmény jött ki, mint a választási bizottságnál,
ugyanakkor leszögezték, hogy „az eredmények nem használhatók a választási folyamat érvényességének mércéjeként”.
Így aztán, ha a grúzok tényleg úgy szavaztak, ahogy az eredményekből látszik, felmerül a kérdés, hogy mégis milyen mozit nézett a szintén amerikai és ugyanazon grúz szavazókkal találkozó Edison, amely az exit pollban és a kampányidőszak egészében egyaránt horribilis tizennégy százalékkal mérte alul a kormánypártot, kényelmes többséget mutatva az ellenzék számára. Salva Papuasvili, a grúz parlament elnökének véleménye szerint
ez a különbség annak bizonyítéka, hogy az Edison nemes egyszerűséggel meghamisított exit pollal próbált hangulatot kelteni az országban.
Salomé Zurabisvili, Grúzia kormányzati támogatással pozícióba jutott, de a kormánytól később eltávolodott köztársasági elnöke, aki a francia külügyben leszolgált harminc év után 2004-ben Franciaország (!) grúziai nagykövetéből lett Grúzia külügyminiszterévé Szaakasvili alatt, a választás után arról beszélt, hogy a választáson „szokatlan jelenségnek lettünk tanúi: ez totális hamisítás volt, a szavazataik totális elrablása a választási csalás minden eszközével, amelyeket a különféle országokból és ebből az országból ismerünk”. A választáson szerinte „különleges orosz művelet” történt. Bejelentette: nem ismeri el a választási eredményt, a grúzokat pedig az utcára hívja tüntetni.
Csakhogy a választást teljeskörű megfigyelési misszió keretében megfigyelő EBESZ ehhez még hasonlót sem állított a választásról szóló előzetes jelentésében. Az EBESZ megállapította:
a választási rendszer megfelelt a demokratikus követelményeknek, a pártok indulását adminisztratív eszközökkel nem lehetetlenítették el, azaz volt kiből választani, bőségesen voltak jelen nemzetközi megfigyelők, a pártok szabadon kampányolhattak, a választás szervezése és technikai lebonyolítása jól sikerült, a grúz média sokszínűen tájékoztatott.
A nemzetközi megfigyelőknek ugyan voltak panaszaik, de ezek távolról sem támasztják alá a választás „totális meghamisítását”: kevesellték a női jelölteket, rosszallották, hogy a média sokszínű ugyan, de a különböző pártokhoz kötődő üzletemberek kezében van, felrótták a kormánypártnak, hogy több pénzből kampányol, mint az ellenzék, úgy vették észre, hogy a különböző pártok képviselői számolgatták, hogy kik jöttek szavazni, illetve mivel most először zajlott Grúziában választás elektronikus szavazatszámláló gépek segítségével, néhol aláásta a szavazás titkosságát az, hogy a szavazók nehezen tudták kezelni a gépeket. Bármiféle orosz befolyásról egy hang sincs az EBESZ-jelentésben.
Ez a megfigyelői jelentés több kifogást tartalmaz ugyan, mint egy átlagos európai demokrácia választása kapcsán, de Grúzia tekintetében egyáltalán nem kivételes. Hasonlókat jelentettek a 2020-as választásról – „a választások versengők voltak, az alapvető szabadságokat tiszteletben tartották”, de voltak „vádak a szavazókra való nyomásgyakorlás, valamint a kormánypárt és az állam közötti határvonal elmodódása” kapcsán, s ugyanilyen volt a média-, valamint a kampányfinanszírozási környezet. A 2018-as elnökválasztásról, amelyen Zurabisvili elnök hivatalba került, azt írták: a választás „versengő és professzionálisan lebonyolított” volt, volt szabad kampány és valódi választási lehetőség,
de „előfordult a közigazgatási erőforrások szabálytalan felhasználása, és a kormánypárt vezető tisztviselői beavatkoztak a kampányba”, illetve „jelentős egyensúlytalanság volt a kampányadományokban” – mégpedig a győztes Zurabisvili javára.
A médiakörnyezettel kapcsolatos kifogásaik épp ugyanazok voltak, mint 2024-ben és 2018-ban, és ehhez társult a nem pártok által jelölt választási bizottsági tagok intraszparens kiválasztása. Lényegében ugyanezek voltak a megállapítások a Grúz Álom kormányzása alatt szervezett első parlamenti választás, a 2016-os kapcsán is.
A jelenlegi ellenzék kormányzása alatt megtartott két választás, a 2012-es és a 2008-as ugyanakkor lényegesen kevésbé volt demokratikus az EBESZ szerint, mint a mostaniak.
A 2012-esről például így írtak: a választás „fontos lépés az EBESZ és az Európa Tanács felé tett vállalásoknak megfelelő demokratikus választások megtartásának megszilárdítása felé, de számos kulcsfontosságú problémát kell még megoldani”, például azt, hogy a jelöltek beszéljenek kormányprogramokról, ne zaklassák és ne büntessék az ellenzék aktivistáit, és elválasszák a kormánypárt kampányát a kormány tevékenységétől. A 2008-as választás pedig ennél is rosszabb megítélés alá esett: erről az EBESZ azt írta, hogy bár „összességében ez a választás egyértelműen lehetőséget biztosított a grúz embereknek arra, hogy lehetőségek széles tárházából válasszák ki képviselőiket”, és „a kormány és más politikai aktorok erőfeszítéseket tettek arra nézve, hogy a választást az EBESZ és az Európa Tanács felé tett vállalásokkal összhangban szervezzék meg”, de a megfigyelők „számos problémát azonosítottak, amelyek ezek érvényesítését egyenetlenné és tökéletlenné tették”.
Azt tehát, hogy „elcsalták” – pláne „totálisan elcsalták” – volna a grúziai választást, az EBESZ jelentése semmilyen mértékben nem támasztja alá,
orosz befolyásról pedig szót sem ejtenek. A választás tehát a fiatal grúz demokrácia hagyományainak maximálisan megfelelően zajlott – és egy jottányit sem volt kevésbé szabad, mint azok a választások, amelyen Zurabisvili elnök hatalomra került. A jelenlegi ellenzék által 2008-ban és 2012-ben szervezett választásoknál pedig a mostaniak az EBESZ-jelentések tanúsága szerint egyenesen jelentősen szabadabbak és demokratikusabbak voltak.
Egyre aggasztóbb az oroszok „különleges hadművelete”.
A gyanú szerint ő irányította az orosz légicsapásokat.
A kormánybiztos szerint csak szándék kérdése a rezsicsökkentés fenntartása.
Úgy látja, Georgia jó úton jár, hogy belesodródjon egy polgárháborúba.
Úgy tűnik, nem sikerült térdre kényszeríteni az orosz gazdaságot. Közben uniós vezetők Kijevbe látogattak.
Földi László titkosszolgálati szakértő szerint az orosz-ukrán háború kapcsán fontos alaptétel, hogy mit akar az Egyesült Államok.
Addig tart a háború, amíg Ukrajnának van támogatója: Európa Trumppal szembeszállva pénzelné a háborút. Németország: februárban előrehozott választások lesznek, észbe kapnak a németek?
