Felejtsük el ezt a keretezést Georgiáról

Nyitókép: Getty Images / Denis Kabanov

„Felejtsük el ezt a keretezést Georgiáról, amit a sajtó egy része egy-két éve kezdett sulykolni, és Magyarországon is boldogan felkapták, belpolitikai vonatkozásokat próbálva meglátni benne. A sugallt keretezés a következő: van egy még épp hogy földrajzilag Európához tartozó (de kulturálisan és történelmileg annál inkább) ország, Georgia, ahol a hatalmat immár 12 éve egy csúnya politikai erő birtokolja. A Grúz Álom a narratíva szerint oroszbarát, lepaktáltak Moszkvával az emberek európai választásával szemben, és most keményen elnyomják a lakosságot. Sajnos a legtöbben jó, ha évente egyszer vagy kétszer olvasnak valamit Georgiáról, és könnyű elfogadni a média állításait olyanoknak, amilyenek: feketének és fehérnek.

Csak hogy Georgiában alapértelmezés szerint nem lehet oroszbarát egyetlen egy politikai erő sem, ha így keretezi ezt a nemzetközi média, ha nem (nyilván nem magától, hanem a grúz ellenzéki tálalást is használva).

Georgia az az ország, amely csak az elmúlt közel száz évben legalább négyszer csapott össze az oroszokkal, és ebben sok a hasonlóság Ukrajnával. 1920-ban a függetlenedett grúz államot a függetlenedni próbáló Belaruszhoz és Ukrajnához hasonlóan a Vörös Hadsereg zúzta szét néhány hét leforgása alatt (a grúz halottak számát ezen rövid időszak alatt is 8-10 ezer fő közé teszik). 1989. áprilisában a grúzok ismét próbálkoztak a függetlenséggel, de a közép-európai országokkal szemben nekik nem sikerült: a szovjet hatalom valóságos vérfürdőt rendezett Tbiliszi utcáin. A Szovjetunió szétesése után függetlenséget nyert ország aztán rögtön egy polgárháború közepén találta magát 1991-1993 között, amelyben az oroszok az abházok és oszétok mellé álltak a központi hatalommal szemben. A háború két befagyott konfliktust, és orosz »békefenntartók« állomásoztatását eredményezett Georgia nemzetközileg elismert területein. Az ország a szovjet múltat véglegesen 2003-ban tudta lerázni, amikor a rózsás forradalom következtében Miheil Szaakasvili került hatalomra. Majd 2008-ban már Szaakasvili alatt történt a poszszovjet térség első modernkori háborúja Oroszországgal. Az ötnapos háborúnak grúz oldalon végül 412 halottja lett, és nem sokon múlt az sem, hogy Oroszország nem masírozott be Tbiliszibe. Sokak szerint a Nyugat ekkori gyenge reakciója (helló Obama adminisztráció) eredményezte Putyin felbátorítását és Ukrajna megtámadását 6 évvel később.”