Jelentés az ukrán földi pokolból: „Ez a legveszélyesebb az összes frontvonal közül”

Nyitókép forrása: Az AFP News Agency Youtube-oldala

Horrorisztikus körképet mutatott be a BBC stábja, amely helyszíni riportot készített Kelet-Ukrajnában, a háború sújtotta Pokrovszk városában. Az egykor 60 ezer fős település mára gyakorlatilag szellemvárossá vált, ahol alig élnek emberek. A kelet-ukrajnai várost hónapok óta a legádázabb harcok sújtják, és vált eközben több ezer ukrán katona sírjává. Bár a helyzet kilátástalannak tűnik, páran a helyiek közül még mindig bíznak abban, hogy a háború végül Ukrajna javára dől majd el.

Olekszandr, az ukrán hadsereg 25. dandárjának egészségügyi vezetője a BBC-nek nyilatkozva megerősítette Pokrovszk kapcsán, hogy „ez a legveszélyesebb az összes frontvonal közül.” A városért folyó harcok kíméletlenek. A helyi egészségügyi egységek naponta tucatnyi sérült katonát látnak el, akik közül sokan sötétedés után kerülnek be, hogy elkerüljék az orosz drónok támadását. Pokrovszk, amely fontos közlekedési csomópont a Donyecki területen, mindössze 60 kilométerre fekszik Donyeck városától. Az orosz hadsereg hónapok óta folyamatosan nyomul előre a térségben, különösen Avgyijivka februári elfoglalása óta. A közelmúltban pedig az oroszok a stratégiailag jelentős Vuhledar városát is megszerezték.

Az ukrán védelmi erők erőteljesen ellenállnak, Kijev szerint a város „vezeti az ellenséges támadások számát.” Az elmúlt két hét során több mint 150 ellenséges támadást vertek vissza. A frontvonal közvetlen közelében a katonák folyamatos veszélynek vannak kitéve, amit a sérültek növekvő száma is bizonyít. A város egykor virágzó központja, ahol éttermek, kávézók és piacok nyújtottak kikapcsolódást, ma már üresen áll. Az itt maradt lakosság alig tudja biztosítani a legalapvetőbb szükségleteit. A város több része áram és víz nélkül maradt, a közös csapok használatáért pedig hosszú sorokban várakoznak az emberek. A BBC riportjából kiderült, hogy a városban lévő életkörülmények katasztrofálisak, 

Viktorija Vaszilevszka, a város egyik megmaradt lakója, elmondta: „Folyamatosan halljuk a drónok zúgását. Ki tudja, mi történik legközelebb?” A félelem és a bizonytalanság miatt Viktorija végül úgy döntött, hogy elhagyja otthonát. „Azt akarom, hogy vége legyen a háborúnak. Tárgyalásokat kell folytatni. Az elfoglalt területeken úgysem maradt semmi” – tette hozzá.

Pokrovszk túl fontos stratégiailag ahhoz, hogy elengedjék

Larisza, egy másik helyi lakos, ugyancsak úgy véli, hogy ideje tárgyalni Oroszországgal: „Olyan sok fiunk hal meg. Az életüket áldozzák, és ez így megy tovább és tovább.” A helyiek elkeseredettsége egyre növekszik, hiszen mindennapi életük egyre inkább ellehetetlenül, és a béke gondolata egyre vonzóbbá válik. A harcok azonban folytatódnak. Vitalij, aki az egyik utcában az elektromos vezetékeket próbálja megjavítani, kitart a harc mellett: „Addig kell harcolnunk, amíg győzelmet nem aratunk, és Oroszországot meg nem büntetik a bűneiért.” Roman, egy másik katona viszont már kevésbé látja értelmét a harcnak: 

A városért folytatott harc súlyos áldozatokat követel, de sokan úgy vélik, ha Pokrovszk elesik, az Oroszország számára kaput nyithat a Dnyipropetrovszki terület felé, ami mindössze 32 kilométerre található a várostól. Vagyim, egy ukrán tüzérségi katona, így fogalmazott:

***