Így vetne véget a háborúskodásnak egy volt izraeli és palesztin vezető

Fotón: Jeruzsálem látképe (Nyitókép: AHMAD GHARABLI / AFP)

Közös javaslatot terjesztett a világ elé egy korábbi izraeli és palesztin vezető. Ehud Olmert, Izrael korábbi miniszterelnöke és Nasszer al-Kidwa, a Palesztin Hatóság korábbi külügyminisztere egy cikkben foglalták össze nézeteiket, szerintük hogyan lehetne véget vetni a sok évtizedes izraeli-palesztin konfliktusnak. A javaslatot több száz szerkesztőségnek elküldték a világ körül, lapunkhoz is eljutott, az alábbiakban közöljük a szerzőpáros írását.

***

Egy izraeli-palesztin reménysugár
Írta: Ehud Olmert és Nasszer al-Kidwa
 

2023. október 7-én a palesztinok és az izraeliek közötti erőszakos összeütközések történetében egy új, világrengető fejezet következett be, amely a két nép történetének legpusztítóbb háborúját indította el. Most, majdnem egy évvel később, e szörnyű napot követően, mindkét oldalon több ezer ember vesztette életét. A Gázai-övezet elpusztult, lakóinak többsége ismét menekült lett, jelenleg mintegy kétmillió gázai lakos vált otthontalanná. Több mint kétszázezer izraeli ugyancsak lakhely nélkül maradt, el kellett hagyniuk lerombolt és felgyújtott otthonaikat.

Korábban nem ismertük egymást azokban a formális beosztásokban, amelyeket mindketten népünk szolgálatában töltöttünk be. Szakmai útjaink nem keresztezték egymást, és nem vezettek bennünket közös munkához sem, egészen mostanáig. Közös megoldás-keresésünkig, hogy a konfliktus másik oldalán találjunk egy partnert, akivel együtt dolgozhatunk kölcsönös tisztelettel, hogy áttörést érjünk el a gázai háború befejezéséhez vezető úton, és hogy újrakezdjük a tárgyalásokat Izrael és a Palesztin Hatóság között azzal a céllal, hogy olyan megállapodásra jussunk, amely véglegesen véget vet a két nép közötti erőszakos konfliktusnak. Tudjuk, hogy ez a folyamat a térségben a mérsékelt államok frontjának létrehozásához fog vezetni, amelyben Szaúd-Arábia és további muszlim államok mellett ott lesz Izrael Állam és Palesztina Állam, ez pedig stabilabbá, biztonságosabbá és virágzóbbá teszi majd az egész régiót minden itt élő nemzet számára.

Az izraeli és a palesztin társadalomban nagy a hajlam arra, hogy nevetségessé tegyenek és a kritika legszélsőségesebb formájával tönkretegyenek minden olyan politikust, aki ki kíván lépni a kényelmes konszenzusból. Háború idején a konszenzus egyet jelent a zászló köré csoportosulással, ilyenkor a háborús erőfeszítések abszolút támogatásától történő bármilyen eltérést árulásnak minősítenek. Az irányvonal radikális megváltoztatására tett javaslatot kapitulációnak vagy a másik oldal győzelemre segítésének tekintik. 

A vezetés igazi próbája azonban nem a közvélemény követése, a szavak közvélemény-kutatások alapján történő irányítása, hanem a nemzet jövője szempontjából a legjobb stratégiai ösvény meghatározása és annak bátor, félelem nélküli bemutatása. Mi, két korábbi vezető, akik évtizedeken át hűségesen szolgáltuk népünket, egy közös jövőképpel és egy olyan javaslattal álltunk elő, amely kihívást intéz tragikus valóságunkkal szemben, és amely képes lehet megváltoztatni nemzeteinket, régiónkat, sőt a világot.

A Hamász fogságában lévő izraeli túszokat vissza kell juttatni a családjukhoz. Izraelnek szabadon kell engednie a megállapodás szerinti számú palesztin foglyot. Izraelnek ki kell vonulnia Gázából, a palesztinok létre kell hozzanak egy új, felelős és legitim entitást Gázában, amely nem áll egyik palesztin frakció politikusaiból sem, de szervesen kapcsolódik a Palesztin Hatósághoz, és elég független ahhoz, hogy elnyerje a palesztin nép, az arab szomszédok és a nemzetközi közösség elfogadását. 

Javaslatunk következő része leírja azokat a feltételeket, amelyek lehetővé tennék a hosszú távon fenntartható izraeli-palesztin békét. Ennek a békének az 1967. június 4-i határok alapján egymás mellett élő Izrael és Palesztina állam létezésén kell alapulnia. Megállapodtunk abban, hogy Ciszjordánia 4,4%-át beleértve Jeruzsálem területét is, ahol a fő izraeli településblokkok vannak, Izraelhez csatolják, cserébe Izraelen belülről ugyanekkora területet csatolnak a Palesztin Államhoz, hogy a terv megfeleljen azoknak a realitásoknak, amelyeket túl nehéz visszafordítani. 

Konfliktusunk középpontjában Jeruzsálem áll, amelyre vonatkozóan 

Jerzsálem Óvárosát egy öt államot, beleértve Izrael és Palesztinát is, magába foglaló gondnokság fogja igazgatni. Az összes alapvető kérdéssel foglalkozunk, de ez nem egy teljes terv és nem terjed ki az összes részletre. Megállapodtunk abban, hogy milyen körvonalakon kell alapulnia a valódi izraeli-palesztin békének. A nem túl távoli jövőben az izraeli és palesztin vezetők új generációjának feladata lesz, hogy tárgyalásokat folytasson és ezt a víziót valósággá alakítsa.

Elkötelezettségünk részeként most időt és energiát fordítunk arra, hogy javaslatunknak támogatást szerezzünk az izraeli és palesztin nép, a véleményformálók és a politikai vezetők körében a régióban és azon túl. Bemutatjuk azt a megkerülhetetlen igazságot, hogy ezt a konfliktust diplomáciai úton kell megoldani ahhoz, hogy egy más holnap felé vezető utat tudjunk kijelölni. Fáradhatatlanul dolgozunk azon, hogy elmagyarázzuk terveinket és a lehető legszélesebb körben biztosítsuk a közvélemény támogatását. A mi szemünkben ez nem csupán egy dokumentum, hanem egy élő vízió egy másfajta jövőről Izrael, Palesztina és a világ számára.

Egy ilyen ijesztő sötétséggel teli időszakban úgy döntöttünk, hogy a remény fényét kell sugározzuk, és rámutatnunk arra az útra, amelyen két népünknek járnia kell.

Az alábbi javaslathoz adtuk a nevünket:

Javaslat
Izrael volt miniszterelnöke
Ehud Olmert
és a
Palesztin Hatóság volt külügyminisztere
Nasszer al-Kidwa
részéről
 

Ehud Olmert, Izrael korábbi miniszterelnöke és Nasszer al-Kidwa, a Palesztin Hatóság korábbi külügyminisztere megállapodtak abban, hogy együtt fognak dolgozni a palesztin és izraeli nép közötti béke és általában a közel-keleti béke megvalósításának előmozdításán egy olyan megállapodás révén, amely biztosítja a Palesztin Állam és mellette Izrael Állam számára az 1967-es határok és a kölcsönös elismerés alapján, a békét és a biztonságot.

Megállapodtak az Ehud Olmert által hivatali ideje alatt előterjesztett területi megoldásban, beleértve Ciszjordánia teljes területe 4,4 %-ának Izrael általi annektálását a biztonsági és gyakorlati kérdések figyelembevételével egyeztetendő területeken, cserébe Izrael államon belüli azonos méretű területért. 

A két vezető – emlékeztetve a Joe Biden amerikai elnök által előterjesztett tervre és az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2735 (2024) számú határozatára – elismerte a Gázai-övezetben zajló háború mielőbbi befejezésének szükségességét, ami tűzszünetet, a Gázai övezetben lévő összes izraeli túsz szabadon bocsátását és az izraeli börtönökből a megállapodás szerinti számú palesztin fogoly szabadon bocsátását jelenti és együtt jár az izraeli erők teljes kivonásával és a Gázai övezet igazgatására és újjáépítésére létrehozott palesztin egységgel egy olyan biztosi tanács formájában, amely hivatásos technokratákból és nem politikai képviselőkből áll. Ennek a tanácsnak szervesen kapcsolódnia kell a Palesztin Hatósághoz, és a minisztertanáccsal együtt mind Ciszjordániát, mind a Gázai övezetet fel kell készítenie a 24-36 hónapon belüli általános választásokra.

A felek egyetértettek abban, hogy az izraeli erők kivonásával összehangoltan ideiglenes arab biztonsági jelenlétet kell telepíteni a helyzet stabilizálása érdekében, együttműködve a palesztin biztonsági erőkkel, amelyet a biztosi tanácsának kell létrehoznia. Az ideiglenes arab biztonsági jelenlét feladata az lesz, hogy megakadályozza a Gázai-övezetből indított Izrael elleni támadásokat. Mindkét vezető reményét fejezte ki az ügyben, hogy mindezt az érintett arab felek elfogadják. Végül egyetértettek abban, hogy a Gázai-övezet újjáépítéséhez adományozói konferenciára van szükség, amelyen a jómódú országok jelentős részvétele szükséges.

Jeruzsálem, Izrael Állam fővárosa, magába foglalja Jeruzsálem azon részeit, amelyek 1967. június 5. előtt Izraelhez tartoztak, az 1967 júniusa után épült zsidó negyedeken kívül Jeruzsálemben. Az 1967 júniusa után épült zsidó városrészek az izraeli annexió 4,4%-ába fognak tartozni. Az összes olyan arab városrész, amely 1967 előtt nem volt része az izraeli Jeruzsálemi önkormányzatnak, Jeruzsálemhez, Palesztina Állam fővárosához fog tartozni.

Jeruzsálem óvárosát egy öt államból álló gondnokság fogja igazgatni, amelynek Izrael és Palesztina is tagja lesz. A vagyonkezelőségnek az ENSZ Biztonsági Tanácsa által meghatározott szabályok szerint minden területre kiterjedő hatásköre lesz. E tekintetben a két vezető elismeri a jordán király különleges történelmi szerepét. A jeruzsálemi szent medencében nem lesz a vallásgyakorlásra vagy a mozgásra vonatkozó korlátozás. A zsidók, a muszlimok és a keresztények szabadon megközelíthetik szent helyeiket. Egyetlen ország sem rendelkezik majd kizárólagos politikai szuverenitással a jeruzsálemi szent medencében.

A két vezető felhívja mindkét oldal érintett feleit, hogy az érintett országok segítségével tárgyaljanak a végleges megállapodás további fontos elemeiről, például a telepek és a telepesek kérdéséről, a menekültek státuszáról, valamint további biztonsági intézkedésekről, beleértve egy nemzetközi erő esetleges állomásoztatását a Jordán-folyó mentén. Ezeket a kérdéseket a felek hivatalos képviselőinek kell elfogadniuk egy átfogó megállapodás érdekében.