Elképesztő eszközökhöz nyúl Irán, nyugaton is könyörtelenül lecsap az ellenségeire

Nyitókép: Andrea Ronchini, Ronchini / AFP
 

Irán egyre merészebb és kifinomultabb módszereket alkalmaz kritikusai elhallgattatására. Az iszlám köztársaság nem csak a saját titkosszolgálati ügynökeire támaszkodik, hanem nyugati bűnözői hálózatokat – köztük a hírhedt Hells Angels motoros bandát – is bevon, hogy terrortámadásokat és merényleteket hajtson végre Európában és az Egyesült Államokban. 

Az egyik legmegdöbbentőbb eset a londoni Pouria Zeraati, egy száműzetésben élő iráni újságíró elleni támadás volt, akit már hosszú hónapok óta védett a brit rendőrség. Zeraati-t, aki a népszerű iráni hírcsatorna, az Iran International műsorvezetője, közvetlenül a lakása előtt támadták meg, és négy késszúrással sebesítették meg. A támadás elkövetői nem Iránból érkeztek, hanem kelet-európai bűnözők voltak, akiket az iráni rezsim bérelt fel. Zeraati túlélte a támadást, mert a merénylet figyelmeztetés volt számára – és mindazok számára, akik kritikával illetik az iráni rendszert. 

Ez az incidens egy komoly figyelmeztetés a nyugati hatóságok számára is. 

A Hells Angels motoros banda tagjai mellett orosz maffiacsoportok és iráni heroinkereskedők is részt vesznek ezekben az akciókban, amelyeket Irán titkosszolgálatai, az IRGC és a hírszerzési minisztérium (MOIS) irányítanak.

A helyzet különösen aggasztó, mivel az iráni rezsim az utóbbi években folyamatosan fokozta külföldi akcióit. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság titkosszolgálatai számos olyan esetet tártak fel, ahol bűnözői csoportok kaptak megbízást disszidensek meggyilkolására vagy elrablására. Egyes jelentések szerint

A legmegrázóbb ezek közül az esetek közül az, amikor Irán egy heroinkereskedői hálózatot bízott meg azzal, hogy gyilkoljon meg egy Marylandben élő iráni disszidenst és annak feleségét. A megbízást a kanadai Hells Angels bűnbanda két tagja vállalta el, akik brutális kivégzést terveztek. Bár a merénylet végül meghiúsult, a történet jól mutatja, hogy Irán milyen szinten támaszkodik bűnözői hálózatokra a politikai céljai elérése érdekében. Mindez azért, mivel saját hírszerzői ügynökei egyre nehezebben tudnak működni a nyugati országokban. A bűnözők könnyebben átjutnak a határokon, és kevésbé keltenek gyanút, így lehetőséget adnak Teheránnak, hogy tovább folytassa az elnyomást külföldön is.

Azonban az iráni rezsim elhivatottsága és a bűnözői hálózatok ereje egyre nagyobb fenyegetést jelent a nyugati demokráciák számára is.

Ennek kapcsán a síita állam helyzetéről Dr. Sárközy Miklós Irán-szakértőt, a Károli Gáspár Református Egyetem docensét kérdeztük, aki elmondta, hogy 

Az 1979-ben megszületett erősen antiglobalista, USA- és Izrael-ellenes politikát folytató Iránnak tulajdonképpen nincsenek állandó szövetségesei a Közel-Keleten és a világban. Olykor alkalmi szövetségek köttetnek Iránnal, társutasok felbukkannak mellette mint  Qatar és Törökország, vagy makropolitikai szinten Oroszország és Kína (e két utóbbi állam esetében azonban egyelőre nem látszik a szövetségük látványos haszna Iránnak és olykor úgy tűnik, hogy Irán inkább eszköz e két nagyhatalom kezében). 

Kérdés, hogy Irán hogyan reagált a szövetségnélküliségre az elmúlt negyvenöt évben? Úgy, hogy maga kezdett gyártani szövetségeseket, kvázi-államokat, militáns és terroristának nyilvánított csoportokat kezdett kreálni vagy finanszírozni. Az Irán-barát szövetségi rendszer alapját egyfelől a nyugatellenesség képezi, másfelől a síita tömbhöz tartozás, amely tömbben Irán magát anyaországnak tekinti, harmadrészt ex-lex politikai formációk, kvázi államok, terroristának nyilvánított  szervezetek is csatlakoztak ehhez az Irán-barát szövetségi rendszerhez.  

Az Iráni Iszlám Köztársaság az elmúlt évtizedekben felépített egy általa csak ellenállás tengelyének (mehvar-e moqávemat) nevezett hálózatot, amely Jemenben, Szíriában, Libanonban és Irakban, Gázában (és talán Ciszjordániában is) működik. E csoportba  sorolható  többek között a libanoni Hezbollah (talán a legjelentősebb e csoportban),  a jemeni húthík, a szíriai Zeinábiún és Fátemiún iráni-afgán brigádok, az iraki Kata’eb Hezbollah, csoportjai, a palesztin Hamász és Iszlám Dzsihád, hogy csak a legjelentősebb formációkat említsük. 

Irán részéről e csoportokat főleg az Iráni Forradalmi Gárda koordinálja, képezi, támogatja, bár e csoportok számos ponton önállóságot élveznek, maguk is vásárolnak nem-iráni forrásokból  is fegyvereket, folytatnak akár globális volumenű kereskedelmi tevékenységet vagy egész országrészeket működtetnek, kórházakat, iskolákat tartanak fel,  politikai szárnyaik résztvevői az adott állam politikai életének. 

Irán hivatalos retorikájában e csoportok védelmi szerepet játszanak és nem támadót, ugyanakkor nehéz lenne elvitatni, hogy jelenlétük erősen offenzív és az Irán-barát érdekérvényesítés eszközei a régióban. 

Azonban úgy látszik, hogy az utóbbi néhány  hadsereg és titkosszolgálatok átfogó támadást indítottak az Irán-barát proxyk ellen

Izraelnek a korábbiaknál sokkal határozottabb fellépése kapcsolatban lehet az áprilisi iráni-izraeli miniháborúval, amikor közvetlen iráni és iráni proxy támadás érte Izrael területét. A libanoni Hezbolláh és a Hamász  több vezetőjének megölése, a Hezbolláj katonai szárnya walkie-talkie-jainak tömeges felrobbantása,  az Iráni Forradalmi Gárda libanoni vezetőit ért  támadások, Dél-Libanonban levő Hezbollah célpontok elleni izraeli bombázások mind azt jelzik, hogy Izrael fel akarja számolni az Irán által felépített proxyk hálózatát. S eddig Izrael – jelentős nyugati fegyveres támogatásra támaszkodva – meglehetősen sikeresen lépett fel az Irán-barát proxykkal szemben. 

Itt a nagy kérdés, hogy az eddigi izraeli sikerek után vajon Izrael esetleg közvetlen iráni célpontokat is meg akar támadni ( így az iráni nukleáris program helyszíneit, esetleg az Iráni Forradalmi Gárda bázisait) a közeljövőben, vagy – kiindulva Binjámin Netanjahu egyes beszédeiből – 

Iránt azonban nemcsak külpolitikailag került defenzívába. Itt van az iráni nukleáris program és az iráni belpolitika is, ahol szintén súlyos kérdések és problémák látszanak. Az iráni nukleáris program esetében a 2015-ben megkötött JCPOA ( magyarul Átfogó Közös Cselekvési Terv) 2018 óta gyakorlatilag nem működik, amióta az akkori Trump kormányzat abból kivonult és azt azóta sem sikerült helyreállítani a Biden kormányzat idején. A májusban helikopterbalesetben meghalt Ebrahím Raiszí iráni elnök alatt Irán csökkentette együttműködési hajlandóságát a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel és időről időre hírek röppentek fel az iráni urándúsítási folyamatok gyorsulásáról. 

E téren azonban látványos változások történtek az elmúlt hetekben A Raiszí helyére megválasztott Mászúd Pezeskian új iráni elnök és kormánya az elmúlt hetekben számottevő engedékenységet mutatott nyugati források szerint és az iráni atomprogramban  valószínűnek látszik a nemzetközi kooperáció újraéledése. 

 A kereken két éve kirobbant Máhsza Áminí iráni szunnita kurd lány meggyilkolása miatti, közel fél éven át tartó tiltakozások emléke még korántsem szűnt meg. A hatóságok okulva a brutális nőellenes fellépések okozta otthoni és nemzetközi felháborodásból mostanában ódzkodnak az erőszak alkalmazásától az iráni mindennapokban, inkább pénzügyi büntetésekkel igyekeznek elejét venni a renitensnek gondolt  nők újabb lázadásának. 

 itt főleg a Kínának eladott kőolaj- és földgáz szállítmányok serkentik valamelyest a gazdaságot. Mindezek mellett azonban az infláció,  a munkanélküliség, korrupciós ügyek, a szegénység növekedése és a diplomások nagyszámú kivándorlása is jellemző kortárs tünet Iránbam. Migrációs téren pedig a közel ötmillió afgán megoldatlan helyzete is állandó belpolitikai téma, hogy az éghajlatváltozás okozta vízhiányról, az egyetemek, a sajtó feletti erős állami cenzúráról ne is beszéljünk. 

Talán ezeket a sokasodó problémákat látva „engedte” nyerni az ország élén álló síita teokrácia  és személyesen Álí Khameneí nagyajatollah idén júliusban Mászúd Pezeskian iráni reformpárti politikust. Mert  – mint ismert  – Iránban a velájat-e faqíh (a síita jogtudós országa) állammodellje él, ahol a síita klérus hierokráciája vezeti az  országot, de a fő út az un. mászláhát-e nezam (a rendszer haszna)-elv érvényesülése, amelynek értelmében, ha engedni kell, akkor engednek, ha meg keményíteni kell, akkor szigorítanak. 

Mindezek fényében egy „nyugatos” engedékeny iráni kormány hatalomrakerülése nem meglepetés, mert most éppen ez szolgálja a rendszer hasznát és további működését. A következő hetek, hónapok e téren sok érdekességet fognak tartogatni alighanem. 

Kérdés, persze, hogy mit szólnak ehhez az offenzívabb politikát szorgalmazó csoportok? Hamarosan megtudjuk a választ erre is – zárta gondolatait az Irán-szakértő.