Naszrallah likvidálva – de mi következik a Hezbollah számára?

A nyitókép illusztráció. Fotó: Menahem KAHANA / AFP

„Mi a célja Izraelnek a harcok fokozásával? A Hezbollah nem a Hamász, elpusztítani szinte lehetetlen. A szervezet legitim pártként működik, az ország síita területein pedig állami szerepkört lát el. A síiták 70 százaléka támogatja, szövetségeseivel pedig a legerősebb politikai tömböt vezeti az országban. Emellett becslések szerint 150 ezer különböző hatótávolságú rakétája van. Szemben a Hamásszal, bekeríteni sem lehet. Ha Izrael szárazföldi offenzívát indít, számolnia kell azzal, hogy a milicistáknak van hova visszavonulniuk, hogy újraszervezzék a soraikat és Szíria irányából a fegyverutánpótlásuk is biztosított.

Ebben Tel Aviv nemzetközi határozatokra is hivatkozhat. 2006-ban a második libanoni háború lezárásával az ENSZ biztonsági tanácsa kiadta az 1701-es határozatot. Ebben az izraelieknek Libanon területének elhagyását, a Hezbollahnak pedig a Litani folyón túlra való visszavonulást hagyta meg. Izrael eleget tett a kötelezettségnek, a Hezbollah viszont inkább beásta magát a határ északi oldalán: föld alatti hálózatokat, fegyverraktárakat és bázisokat hozott létre, felkészülve a háború esetleges folytatására. Most pedig nagyrészt erről a területről támadja az izraeli célpontokat.

Bárki lesz is a Hezbollah új vezetője, komoly dilemma előtt áll: a szervezet több ezer harcedzett veteránja követeli a válaszcsapást, az október óta tartó harcok miatt pedig Dél-Libanonból már 120 ezer síita hagyta el az otthonát és az ő ügyük is megoldásért kiált. Ugyanakkor a vezetők emlékében még él a 2006-os, Izraellel vívott, súlyos veszteségekkel járó háború emléke, amely nyomán a libanoni társadalom fele szembefordult a Hezbollahhal. Közben a háborút a Hezbollah fő szponzora, Irán sem sürgeti. Teherán korábban feltétel nélküli támogatást ígért a Hezbollahnak, egy totális háború viszont túl nagy teher lenne a gazdasági nehézségektől küzdő Iránnak. Ezt persze Izrael is tudja, ezért tovább üti a meleg vasat.

Tudja jól, hogy az elnökválasztásra készülő amerikai politikusoknak nagyobb bajuk is van, mint a közel-keleti csetepaté. Célja tehát, hogy a novemberi elnökválasztásokig, de sokkal inkább az új elnök januári hivatalba lépéséig Izrael számára előnyös status quot teremtsen, és majd a maga szája íze szerint diktálhassa a tűzszünet feltételeit. A harcok tehát januárig biztosan folytatódni fognak. Abban pedig csak reménykedni lehet, hogy addig nem alakul ki totális háború.”

***