Az IMF szerint ez a fejlődés „jórészt Magyarország globális értékláncokba való integrációjának köszönhető, különösen is az autóipari szektorban”, valamint „a külföldi tőkebefektetés növekedésének, különösen az elektromosautó- és akkumulátor-gyártásba”.
Az IMF ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a kiváló összesített fejlődés mögött jelentős területi eltérések bújnak meg: Budapest jobban teljesített az ország többi részénél, és a legkevésbé épp az ország legfejletlenebb részei növekedtek; az IMF oktatási, digitalizációs, infrastrukturális és egészségügyi téren is lemaradást mér a leszakadó régiókban, amelyek gazdaságában alacsony hozzáadott értékű és magas kibocsátású szektorok dominálnak. A regionális különbségeket az IMF szerint leginkább a munkaerő produktivitása és a foglalkoztatottság tekintetében mutatkozó eltérések okozzák – jól teljesít e téren Pest és Győr-Moson-Sopron, amely magasabb növekedésre is képes volt, míg Somogy, Tolna, Bács-Kiskun, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén vagy Jász-Nagykun-Szolnok inkább lemaradtak a növekedésben.
Az IMF értékelése szerint a magyar gazdaságban is zajlik a digitális és zöld kettős átállás – amely azonban azzal a veszéllyel fenyeget, hogy célzott kormányzati intézkedések híján tovább növeli majd a regionális különbségeket, s ugyanez mondható el a mesterséges intelligencia begyűrűzéséről a gazdaságba. Míg Budapesten a zöld szektorokhoz kötődő munkahelyek aránya 3 százalék körüli, Győr-Moson-Sopronban pedig 2,2 százalék, az Észak-Alföldön és a Dél-Dunántúlon 1 százalék alatt marad a zöld munkahelyek részesedése az összfoglalkoztatottságban.