Oroszország inkább lesz junior partner Kína oldalán, mint a Nyugatén

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád

„Van még egy nagy különbség Kína és a Szovjetunió között. Kína nemzetállam, még akkor is, ha a 10 százaléknyi kisebbség hatalmas területen él az ország keleti és északi peremén. Az országok erős nacionalizmus tartja össze. A Szovjetunió felbomlásának fő oka a gazdasági nehézségek mellett a nacionalizmus volt: erre Kína esetében nem lehet számítani. Oroszország is meglehetősen homogén, ebből a szempontból Irán a legkevésbé egységes, hiszen a perzsák csak a lakosság felét adják.

A Nyugat egységességével már nagyobb bajok vannak. Nem annyira az egyes országok között, hanem az országokon belül. Ha 2024 nyarán felteszik a kérdést, hol van nagyobb esélye egy belső konfliktusnak: Oroszországban, Kínában vagy az Egyesült Államokban, alighanem az USA fog nyerni. Nem biztos, hogy ez évtizedes távlatban is így marad, de ma ez a helyzet.

Összegezve: ha a két oldal közötti háború jórészt megmarad hidegnek, gyors győzelem egyik fél oldaláról sem várható. A legtöbb paraméterben az erőviszonyok sokkal kiegyenlítettebbek, mint az előző hidegháború alatt voltak. Ráadásul Kína növekedési potenciálja nagyobb, mint a nyugati szövetség államaié. Pekinget csak úgy lehetne elszigetelni, ha Új-Delhi mellett Moszkva is a Nyugat oldalára állna. Az előbbi sem valószínű, az utóbbi meg 2024-ben több évtizedes távlatban lehetetlennek tűnik. Oroszország inkább lesz junior partner Kína oldalán, mint a Nyugatén – ezt érte el három évtizednyi ideologikus amerikai és európai külpolitika.”