Nagy izraeli-iráni háború fenyeget: Damoklész kardja most a Közel-Kelet fölött függ egy roppant vékony fonálon

Nyitókép: Hossein Beris / Middle East Images / Middle East Images via AFP

Damoklész kardja most a Közel-Kelet fölött függ egy roppant vékony fonálon. A hosszú konfliktustörténet legújabb eleme: Irán tajtékzik és bosszút esküszik, amiért Izrael megölte Iszmail Haniját, a Hamász egyik vezetőjét – akit a palesztin szervezet egyik legtehetségesebb tárgyalójának tekintettek. Teherán éppen a magyar külügyminiszterrel üzente meg Izraelnek, hogy háborút indít (vagy katonai csapást mér rá) megtorlásként. 

Damoklész kardja most a Közel-Kelet fölött függ egy roppant vékony fonálon. 

Az esélyek katonailag Izraelnek kedveznek, azaz a minőségnek a mennyiséggel szemben – még akkor is, ha Irán erejéhez hozzáadjuk a libanoni bázisú, Teheránnal katonailag összeépült Hezbollah (terror)szervezetet. Amely azzal dicsekszik, hogy százezer, Izrael ellen bevethető rakétája van – többségük iráni gyártmány. 

A nagyszámú, pontatlan de repülőképes rakéta jelenti Izrael számára a legnagyobb kockázatot. Egyidejű indításuk túlterhelheti az izraeli rakétavédelmi rendszert – amelynek a működését a térségben tartózkodó szövetséges – első sorban amerikai – erők támogathatják. A globalfirepower.com (GFP) nyílt forrásokból dolgozó portál 2024-ben az izraeli hadsereget a világranglista 17. helyére tette (145 államot minősít a szervezet a PwrIndx nevű rendszerben).

A GFP saját Izrael-indexe 0.2596. 

Izrael hadseregének az erőssége a légierő és a lég-, rakétavédelem. Közismert, hogy a Vaskupola (Iron Dome) nevű légvédelmi rendszere a világon a legfejlettebb. Két értelemben is használják. A köznyelv Vaskupolán érti a több rétegű (alapvetően rövid, 10-15 kilométeres védelmi kört, a középtávút 50 kilométerig és a hosszú távút, 50 kilométer fölötti védelem) lég, és rakétavédelmi rendszer egészét. Szakkörökben a Vaskupola a rövid távú védelem eleme, első sorban a Gázai-övezet felől érkezett, palesztin sufni-műhelyekben előállított olcsó, pontatlan, de nagy mennyiségű, rövid hatótávolságú rakéták elhárítására való. Izrael középtávú védelmét a Dávid Parittyája (David,s Sling) rakétarendszer, a hosszú távút, beleértve az iráni közép-hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni védelmet, a Hec (Arrow, Nyíl) nevű ellenrakéta-fajták Arrow-2, Arrow-3) biztosítják. 

A háromelemű rakétavédelmi rendszer összefoglalva: 

1. A rövid hatótávolságú ellenséges rakétákat és drónokat a Vaskupola nevű radarokból, parancsnoki-tűzvezető központokból (MMR Radar Detection and Fire Control) és ellenrakéta indító kazettás rendszerekből álló struktúra alkotja. Működésképesnek 2011-ben nyilvánították, három évre rá, 2014-re már elérte a 90 százalékos hatásfokot, azaz száz ellenséges rakétából kilencvenet megsemmisített. 

2. Dávid Parittyája – 2017 óta áll hadrendben. Feladata a nagyobb kaliberű ellenséges rakéták, rövid hatótávolságú (500 kilométerig) taktikai ballisztikus rakéták levadászása. A Rafael izraeli és a Raytheon amerikai hadiipari vállalatok fejlesztették ki. Az MMR radarrendszerét az Arany Mandula kódnevű parancsnoki-tűzvezető központ irányítja. Kétlépcsős elfogó-rakétáját is a Rafael-Raytheon közös csapat hozta létre. 

3. Arrow-2 – gyakorlatilag 2002 óta működőképes. Az izraeli rakétaelhárító trió legbonyolultabb, egyben legkorszerűbb eleme, az Izraeli Légierő (IAF) parancsnoksága alatt áll. Teljes egészében izraeli fejlesztés-gyártmány, parancsnoki-tűzvezető központja a Citromfa (Citron Tree) és a hozzá csatlakozó radarrendszerek talán kategóriájukban a világ legkorszerűbbjei. Az Arrow-2 kétlépcsős elfogórakétái is izraeli gyártmányúak. Szemben a nagyobb hatótávolságú (exo-atmospheric, azaz a légkörön túli térségben is működő) Arrow-3 elfogórakétával, amely izraeli-amerikai (Boeing) fejlesztés. És amelyik képes semlegesíteni a legmodernebb iráni közép-hatótávolságú ballisztikus rakétát is. 

Felszerelésben, kiképzettségben Izrael hadserege magasan veri Iránt, noha létszámban a perzsák fölényben vannak. Ám 

És vélhetően néhány nagy erejű csapásváltásban ki is merülne a konfliktus. Izrael szomszédai, Egyiptom, Jordánia (Szaúd-Arábia) aligha avatkoznának be Irán oldalán. Az esetleges szíriai és libanoni (Hezbollah) szárazföldi támadást Izrael képes kivédeni. 

Irán viszonylag fejlett rakéta- és dróngyártó ipart fejlesztett ki, miután a múlt század nyolcvanas évei óta amerikai (nyugati) embargós intézkedések sújtják. Izrael több-kevesebb rendszerességgel, merényletekkel, légi csapásokkal eredményesen fékezi az iráni atom-ütőerő kifejlesztését. Ellentétben rakétaiparával, Irán légi ereje nagyrészt 1979 előtti gépekből (F-4-es Phantomokból, F-5-ösökből és néhány F-14-esből) áll, nem lehet egy kategóriában említeni az izraeli légierővel. Lemaradt mind számbeli, mind minőségi tekintetben, akkor is, ha a híresztelések szerint Moszkva korszerű, 4+ generációs Su-35-ösök szállításáról állapodott meg Teheránnal. 

Az Atom van középpontban 

Izrael légi ereje képes lenne csapást mérni az iráni atomipari létesítményekre, energetikai, ipari központokra. Minthogy Iránnak aligha van bevethető atomfegyvere, Izraelnek viszont több tucatnyi áll rendelkezésre, feltételezhetően az összecsapás hagyományos fegyverzettel történne. Izrael e tekintetben is óriási fölényben van. 

Atom-ütőereje lehetővé teszi, hogy szükség esetén valamennyi fontos iráni objektumra nukleáris csapást mérjen. Ehhez megvannak a szükséges hordozóeszközei, pontos közép-hatótávolságú ballisztikus rakétái, korszerű (akár nukleáris) csapásmérő légi ereje és a szükséges felderítő-kommunikációs eszközök. A CAHAL, az izraeli hadsereg támaszkodhatna az USA űrfelderítő-, távközlési-, akár tűzvezetési kapacitásaira, míg az irániaknak legfeljebb a legalább egy kategóriával gyengébb, fejletlenebb oroszországi katonai műhold-rendszer nyújthatna segítséget. 

Kína vélhetően éberen figyelné saját eszközeivel a folyamatokat, de nem avatkozna be, noha szoros haditechnikai kapcsolatokat épített ki a teheráni hadüggyel, a politikai vezetéssel. Irán szövetségesei közül nem hagyhatjuk ki Phenjant, az észak-koreai vezetést sem. Irán le nem becsülendő rakétatechnikai eredményeiben bizonnyal szerepet játszottak-játszanak az észak-koreai hadmérnökök, a technológia-átadás. Amely akár „háromlépcsős” is lehet, hiszen Észak-Korea komoly haditechnikai segítséget kapott a szovjet, majd az oroszországi hadiipartól, amely alapján rakétákat, harceszközöket fejlesztett ki, amelyeket továbbadhat Teheránnak is. 

Ma már részben elfeledett a 13 évvel ezelőtt történt esemény, amelynek során Irán az oroszországiaktól kapott elektronikus hadviselési rendszerekkel, valószínűleg egy orosz gyártmányú 1L222 Avtobazával eltérítette és egy kelet-iráni repülőtéren leszállásra kényszerítette az USA akkori legmodernebb drónját, a Nyugat-Afganisztán felett cirkáló RQ-170-est. Persze szétszedték és lekoppintották az amerikai drónt. És vélhetően az oroszországi, kínai és észak-koreai hadmérnökök is kaptak bepillantási lehetőséget az RQ-170-es titkaiba. 

Izrael legszorosabb gazdasági-pénzügyi-katonai és politikai szövetségese az Egyesült Államok, a térségbe, a Földközi tenger keleti medencéjébe irányította június végén a Dwight D. Eisenhower repülőgép-hordozó vezetésével működő csapásmérő erejét (Carrier Strike Group IKE – CSG), amely – tegyük hozzá, feltételezhetően – nukleáris fegyverkomponenst is felvonultathat.  Iránnal kapcsolatban nem jött hír sem oroszországi, sem kínai szokatlan, jelentős flottamozgásról a térségben.