Közgazdász: az Egyesült Államok nem tud úgy elbánni Kínával, mint ahogy Japánnal tette

Nyitókép: Getty Imagges / narvikk

Július 18-án Pekingben megtartották a Kínai Kommunista Párt 20. Központi Bizottságának harmadik plenáris ülését, amelyen több száz reformintézkedést fogadtak el. Ezekről az intézkedésekről és a kínai gazdaságról adott interjút a South China Morning Post-nak Justin Yifu Lin Kínai közgazdász, a Pekingi Egyetem közgazdász professzora. Világbank korábbi vezető közgazdásza és korábbi vezető alelnöke, jelenleg a kínai államtanács tanácsosa.

Jó piachoz jó állam kell

Lin kifejti nincs igazuk azoknak a szakértőknek, akik szerint a mostani ülésen visszalépés történt volna a piacgazdaságtól. A Központi Bizottság ugyanis meghatározta, hogy a piac „döntő szerepet” játszik az erőforrások elosztásában, „nehéz olyan szavakat találni, amelyek még jobban kiemelnék a piac szerepét” – mondta. A közgazdász úgy látja, a mostani plenáris ülésen nem történ több, mint a kormány szerepének optimalizálását és a piaci kudarcok csökkentését célzó lépések megtétele. „Ez tehát nem a piac szerepének leminősítése, hanem a kormányzat szerepének további pontosítása és javítása, amelynek végső célja, hogy a piac megfelelő szerepet játsszon az erőforrások elosztásában” – fogalmazott Lin.

– foglalta össze.

Washington is ugyanazt csinálja, mint Peking

A harmadik plenáris ülést követően a Peking által folytatott iparpolitikáról esett szó, amelyet a nyugat folyamatosan úgy magyaráz, hogy Kína azt „fegyverként” használja gazdasági ellenfeleivel szemben. 

Lin ugyanakkor azt hangoztatta, hogy a gazdasági fejlődéshez folyamatos technológiai innovációra és ipari korszerűsítésre van szükség, amihez viszont kutatásra és fejlesztésre van szükség. Az innovációs folyamat során elkerülhetetlenül sok piaci kudarc következik be. Ezért azt is elkerülhetetlen, hogy az állam szerepet vállaljon ezen a területeken. „A kormányzat által felhasználható erőforrások azonban korlátozottak, ezért a korlátozott erőforrásokat a komparatív előnyökkel rendelkező iparágaknak kell juttatnia. Ez az intézkedés az iparpolitika” – magyarázta.

A közgazdász szerint bár az iparpolitikát sokáig helytelennek tartották, mégsem látni olyan fejlett országot, amely iparpolitika nélkül meg tudta volna őrizni vezető pozícióját a világban.

 – hívta fel rá a figyelmet. Lin szerint a második világháború óta kevés olyan fejlődő ország volt, amely fel tudott zárkózni a fejlett országokhoz, ennek szerinte egyik oka, hogy a fejlett országok azt mondták nekik, hogy nem használhatják eszközként az iparpolitikát, ezért a legtöbbjük a szegénység vagy a közepes jövedelem csapdájába esett.

„A fejlődő országok értelmiségének felelőssége, hogy összefoglalják saját tapasztalataikat és új elméleteket javasoljanak. Nem szabad egyszerűen arra várniuk, hogy a fejlett országok megmondják nekik, mit tehetnek és mit nem. Azt kell tenniük, amit hatékonynak tartanak” – fogalmazott.

Kínából nem lesz „második Japán”

A Kínai gazdaság helyzetével kapcsolatban a közgazdász kitartott azon álláspontja szerint, Kína 2030 körül a világ legnagyobb gazdaságává válik, és elutasította azt az elképzelést, hogy Kína Japán útját követve gazdasági stagnálásba esik.

Emlékeztetett, az 1980-as években Japán bruttó hazai terméke elérte az Egyesült Államok bruttó hazai termékének 65-70 százalékát. Kína gazdasága pedig most az Egyesült Államok gazdaságának 60-70 százaléka, „tehát úgy tűnik, hogy ugyanez a helyzet”.

„Az Egyesült Államok hozzáállása Japánhoz akkoriban olyan volt, mint a jelenlegi hozzáállása Kínához” – vélte a közgazdász. Az 1980-as években a világ számos vezető félvezetőgyártó vállalata Japánban volt, és a japán autók jobbak, olcsóbbak és jobb minőségűek voltak, mint az amerikai autók. Aztán 1985-ben aláírták a Plaza-megállapodást. Ez arra kényszerítette Japánt, hogy a jen árfolyamát felemelje a dollárra emelje, ennek következtében a japán export elvesztette a versenyképességét. 

A japán autóexporttal szemben az amerikai kormány már akkor is a „túlkapacitást” használta ürügyként, majd korlátozta az évente az Egyesült Államokba exportálható autók számát, a japán autógyáraknak pedig be kellett fektetniük az Egyesült Államokban. A Japánban gyártott félvezetőkkel szemben pedig már akkor is a „nemzetbiztonság” kártyát játszotta ki, a japánoknak amerikai vállalatokkal közös vállalkozásokon keresztül kellett technológiát átadniuk, és a gyártást nem lehetett Japánban összpontosítani. Így került a termelés jelentős része Dél-Koreába és Tajvanra.

„Nem hiszem, hogy Kína követni fogja Japán útját” – fogalmazott Lin. A közgazdász úgy vélekedett, a negyedik ipari forradalomban, például a mesterséges intelligencia és a big data területén Kína négy jelentős előnnyel rendelkezik. 

„Először is, ezek az új technológiák szakképzett munkaerőt igényelnek, amelyből Kínában sok van. Másodszor, Kína nagy belföldi piaccal rendelkezik, ahová az új találmányok azonnal bejuthatnak, ahol méretgazdaságossági előnyök érhetők el, a termelési költségek alacsonyak, ami erősíti a globális versenyképességet. Harmadszor, ha ezekhez az új találmányokhoz hardverre van szükség, Kína rendelkezik a legjobb gyártási ökoszisztémával. Negyedszer: Kína egyesíti a hatékony piac és a hatékony kormányzat szerepét. Kínában van iparpolitika”  – foglalta össze Lin. Hozzátéve, hogy az iparpolitika kifejezést eredetileg a japánok találták ki a második világháború után, 

 – fogalmazott Lin.

Tévednek, akik a kínai összeomlást várják

A kínai gazdaságot övező aggodalmakkal kapcsolatban elmondta, hogy azok sokszor téves megközelítésen alapulnak. A magánszektor „bizalomhiányát” sokszor az állami szektor terjeszkedésének tulajdonítják. Lin elismerte, hogy az állami tulajdonú vállalatok aránya a teljes gazdaságban 2008 óta növekszik. Ugyanakkor szerinte ez nem a magánvállalkozások kiszorításának eredménye volt. Valójában a 2008-as válságot követően az állami vállalatoknak nem volt más választásuk, mint némi anticiklikus beavatkozás a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás stabilizálása érdekében.

Az elmúlt években az összes jelentős állami infrastrukturális projektet, például az autópályákat, a nagysebességű vasutakat és az 5G-kommunikációt állami vállalatok végezték. Ezek az állami vállalatok növelték a beruházásokat, így arányuk a gazdaságban megnőtt. Ez a kritikákkal éppen ellenkezőleg valójában segítette a magánszektor növekedését. 

Amikor az állami vállalatok nagy infrastrukturális projektekbe fektetnek be, akkor ezek a beruházások új piacokat teremtenek a magánvállaltok részére. Kína állami vállalatai a védelmi infrastruktúrához kapcsolódó ágazatokban, illetve olyan természetes monopóliumokban koncentrálódnak, mint az energia és a távközlés. Ezek elengedhetetlenek a gazdasági biztonság és fejlődés fenntartásához, ezért természetesen „nagyobbá és erősebbé” kell tenni őket.

Ha pedig nagyobbak és erősebbek lesznek, az csökkentheti a magánvállalkozások tranzakciós költségeit. Például Kína infrastruktúrája a legjobb a fejlődő országok között. „Amikor tehát arról beszélünk, hogy az állami vállalatokat nagyobbá és erősebbé kell tenni, meg kell vizsgálnunk, hogy mely iparágakban.

 – magyarázta a közgazdász.

Foglalkozni kell az adóssággal 

A harmadik plenáris ülés határozati dokumentumában több mint 300 reformfeladat szerepelt. A közgazdász szerint ezek közül a legfontosabbak: a költségvetési és adóreform. A 2008-as nemzetközi pénzügyi válságot követően Kína számos infrastrukturális projektet indított a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés stabilizálása érdekében.

Az egyik probléma az, hogy ezek az infrastrukturális projektek hosszú távú projektek, de az általuk felvett pénz rövid lejáratú adósság. Ugyanakkor a Lin úgy véli, a helyi önkormányzatok adósságproblémája Kínában nem olyan rossz, mint amilyennek látszik.

Másodszor, Kína helyi önkormányzati adósságai jüanban denomináltak. Általában egy ország saját valutájában fennálló adósságok nem vezetnek válsághoz, mivel az ország több pénzt nyomtathat.

 – mondta Lin. Hozzátette, a megoldás pedig pontosan az, amit a harmadik plenáris ülés dokumentumai mondanak – vagyis, hogy a helyi önkormányzatok költségvetési bevételei feleljenek meg a feladataiknak. És ha a központi kormány olyan politikát adna ki, amelyhez infrastruktúrára van szükség, akkor a pénzt a központi kormány zsebéből kellene előteremteni. Lin szerint a harmadik plenáris ülés azt mutatja, hogy Kína költségvetési reformja jó irányba halad.

A kereskedelmi háború az amerikaiaknak is fájni fog

Lin végül beszélt az Egyesült Államok és Kína között egyre inkább kibontakozó kereskedelmi háborúról is. „Az Egyesült Államok gazdasági politikája Kínával szemben minden bizonnyal nehézséget jelent Kínának, de saját magának is nehézségeket fog okozni. A közgazdász szerint azért magasabb az Egyesült Államokban a infláció, mert olcsóbb közvetlenül Kínából importálni. Most Kína helyett többek között Mexikóból és Délkelet-Ázsiából importál drágábban az Egyesült Államok. „Tehát még ha Kína Egyesült Államokba irányuló exportja csökkent is, a Mexikóba, Vietnamba, Kambodzsába, Indonéziába és Malajziába irányuló szállítmányaink nőttek.

 – mondta.

***