A kínai elnök mostani látogatása során kifejtette, hogy Kínának két évszázados lemaradást kell behoznia, mert a 19. század és részben még a 20. század is a megaláztatások évszázada volt.
Nyitókép: Xinhua via AFP
„Az iszonyú belső konfliktusok és katasztrofális hanyatlás után azonban a hetvenes évek során egy világhatalmi véletlen megnyitotta az utat egy addig elképzelhetetlen szerveződési mód megtalálására és beüzemelésére, ami az elmúlt közel félévszázadban történelmi értelemben, mint »a megoldás« tételeződik Kína számára. A Nyugat és rajta keresztül a világ feletti uralmat gyakorló amerikai birodalom »két legyet ütött egy csapásra« azzal, hogy megnyitotta Kína számára ezt az utat.
Az egyik az volt, hogy ezzel Kínát »leszakította« fő riválisáról, az akkoriban Szovjetunió fantázianéven futó orosz birodalomról, másrész egyúttal ellenőrzése alá vont egy gigantikus külszíni fejtéssel letermelhető »munkaerő mezőt«. Az első Kínába áttelepült amerikai vállalatok ugyanazért a munkáért az egy tizedét sem fizették annak, amit az amerikai munkásnak kellett volna fizetniük. Vagyis az amerikai technológia ideológiai gátjaitól így már megfosztott rendszerben a világtörténelem leghatalmasabb profit-szivattyúját hozta működésbe.
Ám, és ehhez kellett kétezer év kifinomult szellemi tudása a kínai uralmi csoportok részéről, mindez azért lehetett Kína számára is sikeres nyugatias szuper-kapitalizmus, mert a folyamatot szigorú hatalmi kontroll alatt tartották, amihez az amúgy valójában csak »díszletként« fenntartott »kommunizmus« intézményei adták a funkcionális szervezeti hátteret.
Ez volt és ez ma is a legfőbb strukturális akadálya annak, hogy Kína korlátlanul kifosztható félperifériává legyen tehető.
A mesés profitok és Kína technológia felzárkózása lehetetlenségének evidenciaként való feltételezése az első évtizedekben »elaltatta« a Nyugat és az amerikai birodalom »éberségét«, csupán egyetlen tanulságos »epizód« adódott, 1989-ben. Akkor azért mégis csak volt egy nyugati hatalmi kísérlet arra, hogy »demokratikus reformok« fedőnéven egy »csinált színes« forradalommal lebontsák, vagy legalábbis meggyengítsék ezt a kontrollként használt uralmi institúciót, ám a kínai elitek, igaz némi véráldozat árán, de nagyon világossá tették, hogy a »liberális demokrácia« fedőnevű kifosztási kísérletre nem igazán vevők.
Így a »demokratikus forradalom« érdeklődés hiányában elmaradt a Mennyei Béke terén.
Ami viszont az elmúlt évtized során most már világháborús feszültség szintjére emelkedő konfliktus-teret generálja, az az, hogy az amerikai birodalom számára Európa, Oroszország és Kína eurázsiai együttműködési rendszeréből létre jönni készülő »új birodalom« olyan végzetes csapásként értelmezhető, amit bármi áron, de meg kell semmisítenie.
Ukrajna csupán »jókor volt jó helyen«, mert ő látszott a legalkalmasabb lőtérnek ahhoz, hogy a harmadik világháború elindítható legyen. Ám a kínai elnök európai látogatása most »üzenet« volt az amerikai.”
***
Kapcsolódó vélemény
Index
Itt az ideje rendezni végre a kapcsoltunkat az EU-val és az USA-val.
A kínai vállalatok uniós üzleti környezetre vonatkozó minősítése az ötödik egymást követő évben romlik. A beruházók és a kereskedők elsöprő többsége szerint az EU-s piac már se nem tisztességes, se nem nyitott.
A megválasztott amerikai elnök szerint Európának kell vezető szerepet vállalnia Ukrajna védelmében és a háború lezárásában.
Az európai akkumulátorgyártás fellegvárának szánt Northvolt összeomlása kijózanító pofon volt a merész tervek szószólóinak. A történet visszatért önmagába, a világ legnagyobb gyártója, a CATL pedig máris bejelentette, hogy új beruházásba kezd – ezúttal Spanyolországban.
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Az Oroszországot sújtó szankciók miatt az orosz repterek bezártak az európai légitársaságok előtt, így az Európa és Kína közötti légi forgalom a kínaiak kezébe került.
Kína új irányvonalat hirdetett: 2025-től radikálisabb élénkítő lépésekkel kívánja támogatni a növekedést. Bár a bejelentések rövid távon optimizmust hoztak a tőzsdékre, a szakértők óvatosságra intenek: a szavak mögötti valódi tettek és azok hatékonysága még mindig kérdéses marad.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
