A kínai elnök mostani látogatása során kifejtette, hogy Kínának két évszázados lemaradást kell behoznia, mert a 19. század és részben még a 20. század is a megaláztatások évszázada volt.
Nyitókép: Xinhua via AFP
„Az iszonyú belső konfliktusok és katasztrofális hanyatlás után azonban a hetvenes évek során egy világhatalmi véletlen megnyitotta az utat egy addig elképzelhetetlen szerveződési mód megtalálására és beüzemelésére, ami az elmúlt közel félévszázadban történelmi értelemben, mint »a megoldás« tételeződik Kína számára. A Nyugat és rajta keresztül a világ feletti uralmat gyakorló amerikai birodalom »két legyet ütött egy csapásra« azzal, hogy megnyitotta Kína számára ezt az utat.
Az egyik az volt, hogy ezzel Kínát »leszakította« fő riválisáról, az akkoriban Szovjetunió fantázianéven futó orosz birodalomról, másrész egyúttal ellenőrzése alá vont egy gigantikus külszíni fejtéssel letermelhető »munkaerő mezőt«. Az első Kínába áttelepült amerikai vállalatok ugyanazért a munkáért az egy tizedét sem fizették annak, amit az amerikai munkásnak kellett volna fizetniük. Vagyis az amerikai technológia ideológiai gátjaitól így már megfosztott rendszerben a világtörténelem leghatalmasabb profit-szivattyúját hozta működésbe.
Ám, és ehhez kellett kétezer év kifinomult szellemi tudása a kínai uralmi csoportok részéről, mindez azért lehetett Kína számára is sikeres nyugatias szuper-kapitalizmus, mert a folyamatot szigorú hatalmi kontroll alatt tartották, amihez az amúgy valójában csak »díszletként« fenntartott »kommunizmus« intézményei adták a funkcionális szervezeti hátteret.
Ez volt és ez ma is a legfőbb strukturális akadálya annak, hogy Kína korlátlanul kifosztható félperifériává legyen tehető.
A mesés profitok és Kína technológia felzárkózása lehetetlenségének evidenciaként való feltételezése az első évtizedekben »elaltatta« a Nyugat és az amerikai birodalom »éberségét«, csupán egyetlen tanulságos »epizód« adódott, 1989-ben. Akkor azért mégis csak volt egy nyugati hatalmi kísérlet arra, hogy »demokratikus reformok« fedőnéven egy »csinált színes« forradalommal lebontsák, vagy legalábbis meggyengítsék ezt a kontrollként használt uralmi institúciót, ám a kínai elitek, igaz némi véráldozat árán, de nagyon világossá tették, hogy a »liberális demokrácia« fedőnevű kifosztási kísérletre nem igazán vevők.
Így a »demokratikus forradalom« érdeklődés hiányában elmaradt a Mennyei Béke terén.
Ami viszont az elmúlt évtized során most már világháborús feszültség szintjére emelkedő konfliktus-teret generálja, az az, hogy az amerikai birodalom számára Európa, Oroszország és Kína eurázsiai együttműködési rendszeréből létre jönni készülő »új birodalom« olyan végzetes csapásként értelmezhető, amit bármi áron, de meg kell semmisítenie.
Ukrajna csupán »jókor volt jó helyen«, mert ő látszott a legalkalmasabb lőtérnek ahhoz, hogy a harmadik világháború elindítható legyen. Ám a kínai elnök európai látogatása most »üzenet« volt az amerikai.”
***
Kapcsolódó vélemény
Index
Itt az ideje rendezni végre a kapcsoltunkat az EU-val és az USA-val.
Hszi Csin-ping olcsó zöldtechnológiákkal és globális MI-szabványokkal építi Kína befolyását a fejlődő világban. Peking alternatívát kínál Washingtonnal szemben, miközben hosszú távú gazdasági és geopolitikai előnyöket szerez.
A sikeres kínai üzletember bőkezű mecénás, aki támogatja a kultúrát, szülőföldjét és alma materét, míg gyermekeit elit oktatási intézményekbe járatja. Kádár Gergely írása.
Az elnök szerint az ország „nem fog meghátrálni, ha a szuverenitásáról van szó”.
„Ha rápillantasz erre a térképre, valami nagyon nem stimmel a Tisza Párt logikájával” – mutatott rá Sebestyén Géza.
Leleplezték az elképesztő fejlesztéseket, a Nagy Fal adja a másikat!
Miközben a jövő Kína és az Egyesült Államok történelmi léptékű, globális versengéséről fog szólni, a két szuperhatalom vezetője most egy asztalhoz ült és megegyezéseket hozott tető alá.
Az ukrán elnök bejelentette, hogy megkezdik az energetikai vállalatok átfogó megújítását.
Az amerikai-magyar megállapodás révén alacsonyak maradnak az energiaárak Magyarországon.
