A kínai elnök lázba hozta, az EU- és a NATO-csatlakozás ünnepe hidegen hagyta a kormányt

Nyitókép: Képernyőfotó

„Nem tudtunk jól élni az Unió nyújtotta lehetőségekkel az elmúlt 20 évben, amiből 14 évet Fidesz kormány alatt töltöttünk el. Itt lenne tehát az ideje rendezni végre a kapcsoltunkat az EU-val és az USA-val, hiszen velük élünk egy szövetségi rendszerben, ráadásul ott, ahová mindig is tartoztunk, ahová mindig is igyekeztünk: a görög-római hagyomány, a zsidó-keresztény kultúra és a felvilágosodás által formált Európában.

Ma mélyponton állnak az EU-magyar, és az amerikai-magyar kapcsolatok, amit mi sem mutat jobban, mint hogy észre sem vette a közvélemény, hogy elteltek ezek az évfordulók. A kormány megemlékezésben, tisztelgésben annak az energiának a huszadrészét sem fordította ezekre az alkalmakra, mint amannyi figyelmet és ráfordítást a kínai elnök látogatása kapott. Az pedig a teljes aránytévesztés megnyilvánulása, hogy még egy tibeti zászló kifeszítését sem engedte meg a rendőrség a tiltakozóknak, nehogy megzavarja a »kedves vendéget«. Tehát amíg azokban a szövetségi rendszerekben, amelyekbe saját akaratunkból léptünk be „kurucos” harcot folytatunk azokkal a partnereinkkel, akiknek a segítségével sokkal gyorsabban tudnánk fejlődni, ha képesek lennénk kompromisszumot kötni, addig

A KÍNAI ELNÖK ESETÉBEN SZOLGAIAN VÁRJUK A BERUHÁZÁSOKAT ÉS GOND NÉLKÜL KÖTÜNK OLYAN KOMPROMISSZUMOKAT, AMELYEKET NÉGY ÉVTIZEDNYI DIKTATÚRÁVAL A HÁTUNK MÖGÖTT TALÁN VISSZAFOGOTTABBAN LENNE HELYES MEGTENNÜNK.

Persze nem lennénk ennyire kiszolgáltatva a kínai támogatásnak, ha téves gazdaságpolitikai döntések miatt nem került volna szorult helyzetben a magyar költségvetés, ha érkeznének folyamatosan a források az EU-ból.

Tehát szolgálja-e érdekeinket az egyre szorosabb viszony Kínával? Szolgálhatja, de csak akkor, ha a fontosabb érdekeinket és szempontjainkat nem tévesztjük közben szem elől. Az ázsiai nagyhatalom érdeke ma az, hogy lehetőség szerint megbontsa az USA és Európa együttműködését. Jó az is, ha gyengül a szövetség az Unió országai között, hiszen ez is erősítheti a kommunista ország pozícióját.”