Wall Street Journal: Ki irányította valójában az Egyesült Államokat az elmúlt négy évben?
Egyre több a kérdés.
A Demokrata Párt egy hónap leforgása alatt partiképes elnökjelöltet faragott a korábban népszerűtlen Kamala Harrisből, a politikai programja azonban egyelőre csak hangzatos szlogenekből áll.
Nyitóképen: Kamala Harris férjével, Doug Emhoff-fal és alelnökjelöltjével, Tim Walzzal. Fotó: AFP / Mandel Ngan
Augusztus végén Chicagóban tartották a demokrata nemzeti gyűlést. A négynapos eseményen felvonultak a Demokrata Párt olyan nagyágyúi, mint az Obama házaspár és Bill Clinton, s bemutatkozott a Kamala Harris – Tim Walz duó is. Ők úgy lettek pártjuk jelöltjei, hogy az előválasztáson egyetlen szavazatot sem adtak le rájuk. Az esemény végén Harris ünnepélyesen elfogadta pártja jelölését.
A járvány miatt 2020-ban nem tartottak valódi demokrata nemzeti gyűlést, a mostani volt az első 2016 óta. Sokan arra számítottak, hogy Palesztina-párti tiltakozók elárasztják majd a környező utcákat, de végül csak kisebb tüntetések zajlottak, amelyek nem befolyásolták az eseményt. A gyűlés első napjára időzítették Joe Biden elnök beszédét, amely haragos hangvétele ellenére nem keltett nagy visszhangot. Az egész rendezvényen érezhető volt, hogy pártja túllépett Bidenen, már minden Harrisről szólt.
A beszédeket egy üzenet dominálta: távol kell tartani Donald Trumpot a hatalomtól.
Mindössze két hónapja, június 27-én tartották az emlékezetes Trump–Biden vitát, amelyet követően a fősodorbeli média szinte egy emberként követelte az elnök visszalépését. A Demokrata Párt két táborra szakadt: voltak, akik az utolsó pillanatig kitartottak Biden mellett, és voltak, akik nyíltan vagy a színfalak mögött próbálták meggyőzni, hogy lépjen vissza. Majdnem egy hónap eltelt, mire Nancy Pelosi képviselő vezetésével rávették, hogy adja át a stafétát alelnökének. A washingtoni pletykák akkor arról szóltak, hogy a Demokrata Pártban azért ragaszkodtak Biden újbóli indításához, mert
féltek attól, hogy Harrisnek nem lenne esélye Trumppal szemben.
Joe Biden július 21-én az X-en jelentette be az újraválasztási kampánya felfüggesztését, néhány nappal később rövid beszédben ezt megerősítette, azonban soha nem indokolta meg visszalépését. A párt azonnal átállt Harris mögé. Egy-két tétova hangon kívül, amely új, gyors előválasztást szorgalmazott, nem tették szóvá, hogy Harris nem ment át a hagyományos folyamaton, úgy lett elnökjelölt, hogy senki nem szavazta meg. Biden szinte azonnal kikerült a hírekből, s a média nem sok teret szentelt annak, hogy mennyire volt demokratikus az, ami történt. Arról sem szólnak a hírek, hogy
Kamala Harrisnek alelnökként nagyon is tisztában kellett lennie főnöke állapotával, mégis minden egyes alkalommal tagadta, hogy romlottak volna Biden kognitív képességei.
A Demokrata Pártnak Joe Biden visszalépése után új feladata lett: fel kellett építenie Kamala Harrist. Egy sótlan politikusból próbálnak inspiráló jelöltet alkotni: Harris június végén még minden idők legnépszerűtlenebb alelnöke volt, de a gépezet egyetlen hónap alatt olyan elnökjelöltet csinált belőle, aki egyre jobb számokat produkál, és a legtöbb felmérésben fej fej mellett áll Trumppal.
A folyamatot nagyban segítette a Biden visszalépése felett érzett megkönnyebbülés.
A független szavazók megnyerése érdekében igyekeztek a progresszív politikust középvonalas retorika mögé bújtatni. A GovTrack nevű oldal elemezte Harrisnek a felsőházban leadott voksait, és az összesítés alapján őt nevezte a legliberálisabb szenátornak – aztán a jelölése óta váratlanul eltűnt ez az elemzés az oldalról. Harris szenátori ténykedése alatt nem nyújtott be egyetlen jelentős törvénytervezetet sem. 2019-ben már elindult a pártja elnökjelöltségéért, azonban gyorsan kifulladt a kampánya.
Ekkoriban sok fontos kérdésben megnyilatkozott: támogatta például a rendőrség költségvetésének csökkentését, a nemegyszer zavargásba torkolló Black Lives Matter-akciókat, a zöldpolitikákat és a rétegrepesztéses szénhidrogén-bányászat betiltását.
Az lmbtq-kérdésekben és az abortusszal kapcsolatosan is mind a progresszív vonalat követte.
A kampányában mintha el akarná rejteni a meggyőződését, hiszen a hivatalos honlapján nincs külön rész azzal kapcsolatban, hogy mi az álláspontja vagy hogy mit tenne elnökként.
A kampány egyelőre arra koncentrál, hogy Trump legyőzése a legfontosabb, nem a konkrét program. Korábbi politikai nézeteivel kapcsolatban egyébként azt is megfogalmazták, hogy változhatnak. Kamala Harrist hasonlóan szeretnék felépíteni, mint Barack Obamát, aki a változás üzenetével érkezett meg a politikába, azonban annyi különbség van, hogy
Obama karizmatikus és tehetséges szónok, Harrisről viszont ez nem mondható el.
A retorika soha nem volt az erőssége, ezért leginkább a súgógépre támaszkodik, és kerüli a spontán helyzeteket, beleértve az interjút is. A demokrata nemzeti gyűlésen elmondott beszédében elsősorban saját személyes történetére koncentrált: bevándorló szüleire, ügyészi karrierjére. Feltűnően nem részletezte szenátorként töltött idejét, s alelnökségének három és fél évén is nagyrészt átsiklott. A beszéde jelentős része Donald Trumpról szólt, azt állította róla, hogy autokratikus elnök lenne, hogy börtönbe akarja vetni a politikai ellenfeleit. A beszédében kitért a déli határra is – amelyért elvileg felelős volt az utóbbi években –, és kijelentette, hogy elnökként helyreállítaná a rendet.
Kiállt Ukrajna mellett, de konkrétumokat nem említett.
Kijelentette, hogy támogatja Izrael „önvédelmi jogát”, de „itt az ideje a tűzszünetnek”. Harris ezzel a Biden által is képviselt Izrael-politika mellett kötelezte el magát, ami miatt a párt Palesztinával szimpatizáló tábora felháborodását fejezte ki. Az esemény után a Reuters hírügynökség is arról írt, hogy Harris „inkább az általános elvekre, mint a részletekre összpontosított”. Elődjeivel ellentétben nem beszélt a hitéről vagy Istenről; a vallási identitása egyébként kettős:
édesanyja hindu volt, de őt baptistának nevelték.
A demokrata nemzeti gyűlés mind a négy napját a változás és a remény üzenete dominálta, ami némileg meglepő, tekintettel arra, hogy a párt jelenleg is hatalmon van, és az elnökjelöltje a kormányzat második embere. A demokraták azt sugallják, hogy minden, ami rossz, az valamifajtaképpen Trump vagy a republikánusok hibája. A párt legnehezebben eladható üzenete a gazdasággal kapcsolatos: azt állítják, hogy az infláció nem a kormány hibája, hanem a „kapzsi cégeké”.
A kampány egyik fő ügye, az abortusz az egész eseményen kiemelt téma volt.
A gyűlés helyszíne közelében a Planned Parenthood abortuszszolgáltató felállított egy mobil klinikát, ahol abortusztablettát, valamint a konvent első napján vazektómiát is lehetett igényelni. A demokrata nemzeti gyűlésen több olyan nő is beszédet mondott, akit érintett a Roe kontra Wade-döntés hatályon kívül helyezése, vagyis hogy a szövetségi szintű engedélyezés helyett tagállami hatáskörbe utalták az abortusz szabályozását. Az esemény egyik helyszíne előtt egy hatalmas felfújható méhen belüli fogamzásgátló eszközt is kiállítottak.
A pártnak az elkövetkező két és fél hónapban várhatóan az abortusz lesz az egyik fő kampánytémája.
Az amerikai társadalom korábban erősen megosztott volt e kérdésben, ám az Associated Press és a NORC Center júniusi közvélemény-kutatása szerint a felnőttek 61 százaléka ma már úgy véli, hogy az államának engedélyeznie kellene a magzatelhajtást. A 2022-es félidős választáson az abortusz nyerő témának bizonyult, és Kamala Harris azt ígérte, hogy elnökként aláírja, ha a kongresszus megszavazza a „reproduktív jogok védelmét” szorgalmazó törvényt.
Harris most Bidenhez hasonlóan középre próbál helyezkedni, mert elsősorban a független szavazókra lesz szüksége. Mivel azonban egészen mostanáig progresszív politikát követett, Trump elsősorban ezek kapcsán támadja. A legtöbb elemző szerint azonban a republikánusok nem találnak fogást Harris kampányán, aminek az egyik oka, hogy
a demokraták nem programot, hanem történetet próbálnak eladni.
Kamala Harris alelnökjelöltje, Tim Walz is Amerika egyik legprogresszívabb kormányzója volt, mégis átlagos fehér amerikai családapaként emlegetik, aki majd megnyeri a konzervatívabb szavazókat. A személyiség azonban nehéz támadási felületet jelent, különösen, ha a másik oldalon egy olyan megosztó személy áll, mint Trump. Harrisnél az újdonság varázsa megmutatkozik a népszerűségi adatokban is. A Gallup felmérése alapján a demokraták és a független választók körében is nőtt a támogatottsága, augusztusban 13 százalékponttal 47 százalékra, Trumpé pedig 5 százalékponttal 41 százalékra esett vissza. A júliusi merényletkísérlet után a volt elnök számai megugrottak, de
a demokrata oldali csere elfeledtette, hogy a republikánusok jelöltjét majdnem megölték.
A legtöbb elemző szoros választásra számít, a kampányidőszak még számtalan fordulatot hozhat. Szeptember 10-én tartják Harris és Trump elnökjelölti vitáját. A demokrata párti politikus négy évvel ezelőtt az alelnöki vitán jól teljesített Mike Pence ellen, Donald Trump azonban nem hagyományos vitaellenfél. Az ősz egyik fontos kérdése az, hogy segíteni fogja-e Harris kampányát, ha újra előtérbe kerülnek Trump bírósági ügyei. Eddig a republikánusoknak többnyire kedvezően alakultak dolgok: Trump négy büntetőperéből háromnak elhalasztották a tárgyalását, azonban a New York-i elhallgatási pénz ügyében bűnösnek találta őt az esküdtszék, szeptember 18-án fognak ítéletet hirdetni. Alan Dershowitz, Donald Trump korábbi ügyvédje a The Hillen azt jósolta, hogy a bíró felfüggesztett börtönre fogja ítélni a volt elnököt.
A választás előtt nem egész két hónappal kihirdetendő ítélet meghatározhatja mindkét párt kampányát.