Ezzel kapcsolatban Philip Pilkington megjegyezte, nem szabad megijedni attól sem, hogyha esetleg egy nagyobb, az adott országban már jelenlevő vállalat ajánl partnerséget a vállalkozásból való részesedésért cserébe. »Jobb egy százmillió dolláros vállalkozásban 50 százalékot birtokolni, mint egy tízmilliósban százat« – mutatott rá.
Yeung szerint fontos, hogy a célországbeli partnerünket ösztönözzük, támogassuk – nem csak pénzügyileg, de morálisan is –, valamint megfelelő autonómiát biztosítsunk számára.
Azzal kapcsolatban, hogy a vállalkozások sikerében érdekelt különböző feleknek, így például a kormányzatoknak, kockázati tőkebefektetőknek, egyetemeknek stb., milyen módon kellene támogatniuk a startupokat, Wilk-Tryjanowska rámutatott, hogy tíz évvel ezelőtthöz képest már most is nagyon sokat változott az üzleti környezet pozitív irányba. Ennek ellenére természetesen van hova fejlődni, szerinte a legfontosabb, hogy folyamatosan ellenőrizni kell a változó igényeket és ezek mentén kell adott esetben jogszabályokat alkotni.
Bernard Yeung szerint minden vezető politikusnak azon kellene töprengenie, hogy hogyan lehet létrehozni értékteremtő ökoszisztémát a rendszerszintű innováció érdekében. Mint mondta, ehhez minden szereplőre szükség van a kormányzattól kezdve az egyetemeken, tanárokon, tudósokon át a befektetőkig.
Szingapúr példájával élve rámutatott, mennyire fontos egy olyan atmoszféra kialakítása, amelyben a vállalkozás az emberek alapvető igényévé válik. Ehhez nagyon fontos a kapcsolatteremtés és a konnektivitás, amelyeknek a sikeres vállalkozói társadalmakban mindenképp meg kell lenniük – így van ez Izraelben, a Szilícium-völgyben, vagy Sencsenben.”