Nyitókép: RONDA CHURCHILL / AFP
„Akadtak persze lelkesítő kivételek, de a földi história időszámítás utáni ezredévei jobbára felsőbbrendűségben fölényeskedő öldökléseket hoztak egy sok szempontból gyalázatos, vérzivataros 20. századba torkollva. És hogy hol tartunk most? Éppen Putyinnak hívják a hervasztó sztálini, hitleri, milosevicsi fejlődéstörténet üdvöskéjét. Idehaza az orbánizmus által lesajnált emberi jogok arra érdemesítenek, hogy a képzetlen cigányság a NER építkezésein alapozhatja meg a Fidesz-pártcsalád angus-sztékezését. Az USA-ban eközben annak lehet örülni, hogy a Chicago-i demokrata konvención három színes bőrű nő (két afroamerikai és egy indiai-jamaicai szülőktől származó) mondta a legerősebb beszédeket (a fehér nők közül Hillary Clinton, a fekete férfiak közül Barack Obama volt kiemelkedő). Oprah, Michelle, Kamala: legyen tiétek a következő kétezer év pirkadata!
Igazából már leírni is oktondiság, hogy színes bőrűek és nők a főszereplői a glóbusz elsőszámú nagyhatalma jelenkorának, hiszen a felvilágosodás optimális állapotában teljesen mindegy volna mind a nemi, mind a származási hovatartozás. Ez az optimum azonban még távoli: a felvilágosodás felett sötét felhők sokasodnak a tengerentúli és az európai politikában egyaránt. Fehér heteró férfiak (nem különben keresztények) négereznek és buziznak a magyar médiában a politikailag korrekt (PC) beszédmódot elutasítva. Nem csoda, ha (például) az LMBTQ- vagy az egyenjogúsítás női kvóta-mozgalmának az ingája erőteljesebben kileng. Lengjen. Energia kell a változáshoz. De elég menő-e 2024-ben, pláne két ilyen évezred után itt tartani?”