Zelenszkijék új irányban támadhatják meg Oroszországot – több jel is erre utal

Nyitóképen: Orosz katonák sírjai a Kurszki területen  AFP / Vladimir Aleksandrov / ANADOLU 

A gyors ukrán sikerek után úgy tűnik, az orosz hadseregnek sikerült stabilizálnia a frontvonalat a Kurszki területen, és igyekszik visszaszorítani az idegen erőket a határ másik oldalára. Ez fontos kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mit nyert Kijev az offenzívával, ha egyáltalán nyert valamit.

Az ukránok elsősorban a manőverező harcmodoruknak és az orosz főparancsnokság hibáinak köszönhetik sikereiket. Gyakorlatilag azt a taktikát folytatják, amelyet a 2022. szeptemberi nagy ellentámadásnál láthattunk. A támadás során nem az orosz védelmi vonalak áttörése volt a cél, hanem a megkerülésük, valamint az ellenség hátába kerülés, az utánpótlási vonalak elvágása. Ennek a beszivárgó taktikának a következtében azt is nehéz megmondani, pontosan hol húzódik a frontvonal Oroszországban.

Persze ennek a taktikának is megvannak a hátrányai: a csapatok hiába tudnak mélyen behatolni az ellenség vonalai mögé, utánpótlás hiányában nem képesek hosszabb ideig megtartani az elfoglalt területeket, valamint a kiépített védelmi vonalakat sem tudják feltörni. Ráadásul légi támogatás nélkül rendkívül sebezhetők az ellenség légicsapásaival és dróntámadásaival szemben. Az ukrán logisztika sem tudott lépést tartani az előrenyomulás mértékével. A kurszki offenzíva megtorpanását követően az oroszok várhatóan néhány héten belül felszámolják az ukrán hídfőállást a térségben.

Homályos célok

A kurszki támadás egy célt biztosan elért. Rövid távon lökést adott az ukrán kommunikációnak mind belföldön, mind külföldön. Kijev egyrészt be tudta bizonyítani nyugati partnereinek, hogy továbbra is képes meglepetést okozni Oroszországnak, s ezzel valószínűleg jó időre biztosította a katonai támogatást. Másrészt rövid időre sikerült el­terelnie a közvélemény figyelmét a front azon szakaszairól, ahol koránt sincs olyan jó helyzetben az ukrán hadsereg. Harmadrészt pedig az orosz hadvezetésnek is súlyos presztízsveszteséget okozott.

Politikai és katonai céljait viszont aligha volt képes elérni az offenzívával. Ukrán és nyugati politikusok, elemzők egyaránt arról beszéltek a támadás kezdete után, hogy ezzel a lépéssel az ország kedvezőbb helyzetbe kerülhet tűzszüneti tárgyalás esetén. Ez azonban aligha van így. Ahogy a korábbi kisebb ukrán támadások, úgy a kurszki offenzíva is nemhogy megosztaná, hanem még inkább egységbe kovácsolja az orosz társadalmat a háború kérdésében, a közvélemény egyre hangosabban követeli Ukrajna megbüntetését. Várhatóan ennek hatására Vlagyimir Putyin elnöknek nemigen lesz más választása, mint hogy kemény választ ad az orosz anyaföld elleni támadásra.

Ukrán politikusok, köztük Volodimir Zelenszkij elnök is arról beszéltek, hogy a kurszki támadás célja egy pufferzóna létrehozása a két ország határán, amely megakadályozza, hogy Moszkva további támadásokat indítson ukrán területek ellen. Valószínű, hogy a kurszki betörésre hivatkozva később az orosz fél is azon fog dolgozni, hogy létrehozzon egy pufferzónát a határ ukrán oldalán.

Az ukránoknak nem sikerült megosztaniuk az orosz hadsereget sem, hiszen Moszkvának nem kellett csapatokat elvonnia a donbaszi, a zaporizzsjai és a herszoni frontról, hogy stabilizálni tudja a kurszki helyzetet, főleg a szomszédos régiókból vezényelt át erőket a Kurszki területre, a csecsen Ahmat-, illetve az eddig Belaruszban állomásozó Wagner-osztagokkal kiegészítve – habár ez utóbbi tény presztízsveszteséget jelent a hadvezetésnek. Az ukránok viszont a legjobban kiképzett és felszerelt tartalékaikat vetették be a támadásban, ezekre az egységekre pedig nagy szükség lenne a front más szakaszain.

A betörés nem elismert céljai között lehetett az ország harmadik legnagyobb atomerőművének, illetve a Szudzsa kisváros melletti gázmérő állomásnak az elfoglalása. Az ukránok állítása szerint az utóbbit sikerült elfoglalniuk, azonban ezt független források eddig nem erősítették meg. A gázvezeték körüli harcok hírére az európai gázárak idei rekordszintre emelkedtek. Ebből a szempontból szintén sikeresnek lehet ítélni a műveletet, hiszen tovább nőtt Kijev zsarolási potenciálja azokkal a közép-európai országokkal szemben, amelyek továbbra is Ukrajna területén keresztül kapnak földgázt Oroszországból.

A most orosz kézen lévő zaporizzsjai atomerőmű és a mellette fekvő hőerőmű Ukrajna legnagyobb teljesítményű energiatermelő létesítménye volt, és nagyon hiányzik az ország energiarendszeréből. Logikus lépés lett volna, ha az ukránok a Kurszki területen lévő atomerőmű elfoglalását követően mintegy cserét ajánlanak fel az oroszoknak. Azonban már az offenzíva kezdetekor egyértelművé vált, hogy nem fogják tudni elfoglalni, mert ahhoz legalább kétszer-háromszor nagyobb erőre lett volna szükségük.

A front többi része

Ha a támadásra fordított erőforrásokat és az elérhető konkrét sikereket vesszük figyelembe, akkor már nem annyira derűsek Kijev kilátásai. Főleg, ha körülnézünk a front többi szakaszán, ahol a kurszki támadás ellenére nem csökkent az – egyébként meglehetősen lassú – orosz előrenyomulás üteme.

Az oroszok fő támadási iránya Pokrovszk város, amelyet már 12 kilométerre megközelítettek. A település nemcsak fontos logisztikai központ, hanem a még ukrán kézen lévő szénbányászat központja is: az itteni kokszüzem elvesztése a maradék ukrajnai acélipart is ellehetetlenítené. Továbbá Pokrovszk elfoglalása megnyitná az utat a Dnyipropetrovszki területen lévő iparvárosok felé.

A donecki front másik kritikus pontja Toreck város, amely a Szlovjanszktól húzódó településlánc déli végpontját képezi. Toreck elfoglalásával megnyílna az út az itt futó utolsó ukrán védelmi vonal felé. Ezekről a területekről fog a legjobban hiányozni az a 10-20 ezer jól kiképzett ukrán katona, aki a Kurszki területen harcol.

Pokrovszk és Toreck elvesztése sokkal fájóbb következményekkel járna Ukrajna számára, mint amennyi hasznot a kurszki hídfőállás megtartása jelentene.

Merre tovább, Kijev?

Nem zárható ki, hogy a közeljövőben az ukrán hadsereg egy még nem ismert irányba is támadást indít. Erre utalnak azok az akciók is, amelyeket többek között a Krasznodari határterület ellen hajtottak végre. Vélhetően Kijev ezekkel a támadásokkal igyekszik megosztani az orosz erőforrásokat, valamint megtalálni a gyenge pontokat.

Az is beszédes, hogy az ukránok HIMARS-rakétákkal és JDAM siklóbombákkal megsemmisítik a Szejm folyón átívelő hidakat, ezzel nehezítve az orosz csapatok mozgását, illetve utánpótlással való ellátását. Lehetséges, hogy ezen a területen a Szejmig igyekeznek majd visszaszorítani az oroszokat, viszont átkelési pontok hiányában valószínűleg a folyó vonalánál tovább nem jutnának az ukrán egységek.