Ezután egy erősen férfias algériai bokszoló győzött le egy olasz nőt, majd a mi Hámori Lucánkat is.
Először olyan hírek jöttek, hogy magát nőnek képzelő férfi, azaz transznemű, majd hogy biológiailag nő, aki tesztoszteronkezelést kapott. Később az derült ki, hogy úgynevezett androgéninszenzitivitási szindrómás az algériai, aminek következtében erősen férfias jegyeket mutat a testalkata (a jelenség részleteibe nem mennék bele).
Mindkét eset azt mutatja, hogy a kultúrharc nemcsak a politikában, hanem a sportban is egyre elkeseredettebben dúl, a transzmozgalom mindkét területen minden erővel támad.
Hiába szeretnénk, ha ezek a dolgok kimaradnának az életünkből, nem fognak, erről ugyanis nem mi döntünk. Ahogy mondani szokták: téged nem érdekel a forradalom, de a forradalom érdekelt benned.
Az olimpiai „sajnálatos eseményekkel” talán mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy a veszély valós, nem a magyar kormány találta ki holmi politikai ellenségképzés céljából. A lényeg ugyanis nem az, hogy melyik festményre utalt a megnyitójelenet, és hogy milyen is a „nemi helyzete” az algír ökölvívónak.
Ezek mind fellazítási akciók: tesztelik, mit bír el a közvélemény, és igyekszenek „továbbérzékenyíteni”.
Az ismeretlen festőkkel és ismeretlen szindrómákkal meg azért jó dobálózniuk, mert így el tudják bizonytalanítani a józan paraszti eszükre hallgató, normális milliókat, akik számára a dolgoknak természetes rendjük van. Le lehet őket torkolni, hogy műveletlenek, tuskók – holott
miért is kellene alig ismert holland festőket meg sosem hallott ritka szindrómákat ismernünk?
Ezzel az elhallgattatással és elbizonytalanítással azt az érzetet szeretnék erősíteni, hogy ők a szakértők, mi meg higgyünk csak nekik a józan eszünk helyett. Majd a forradalom szakértői elmagyarázzák nekünk, mit kell demokratikusan és emberi jogilag meg toleranciailag gondolni.
Az eset viszont arra is jó lehet, hogy felébred a csendes többség, azok, akik nem főállású forradalmárok,
akiknek nem emberijog-védelemmel és toleranciahirdetéssel telnek a napjaik. Ideje visszafestenünk a szivárványosított festményeket és a versenyzőket az eredeti színükre, ideje nekifogni a válaszcsapásnak, az emberi mivolt eredeti értelmezése visszaállításának. Lehet, hogy ezek a színek pasztellosabbak, talán nem olyan élénkek még nyáron sem, mint a szivárványos zászlóéi,
***