Mérőnek LMBTQ-ügyben sem a 10 százalékkal, sem a biológiával kapcsolatban nincs igaza. Írása sok sebből vérzik, és a végiggondolatlanság jegyeit viseli magán.
(Nyitókép: képernyőfotó Mérő Vera TEDx-előadásából)
Mérő Vera nem akarja minden trollnak elmagyarázni a biológiát, ezért elmagyarázza a kommentelőinek, hogy
a világnépesség konstans 10 százaléka „LMBTQ-érintett”.
Márpedig ennek oka van, mégpedig az, hogy „a természetben, ha az adaptív haszon szempontjából nézzük – és az evolúció többnyire úgy nézi –, azért jelent meg a homoszexualitás, mert a saját nemükhöz vonzódó, más egyeddel nem párosodó állatok felnevelhetik az elárvult utódokat, ezzel segítve a faj genetikai reprezentációját az adott diaszpórában és hosszútávon a világon mindenütt.” És ezek után jön egy nagy felsorolás az „érintett” állatfajokról, satöbbi, satöbbi.
Nos, Mérő Vera gondolatmenete sok sebből vérzik, vannak vele koncepcionális problémák, számbéli problémák és más valóságproblémák. Nagyjából a következő problémákat fogjuk érinteni:
az állatvilág tekintetében értelmezhetetlen az LMBTQ-szóvirág.
Az állatvilág jelenségei nem feleltethetőek meg egy az egyben az emberi társadalmak jelenségeinek, a párhuzamok meghúzásánál nagy óvatossággal kell eljárni, hiszen ezzel akaratlanul is barbárnak tekintett dolgokat fogunk legitimálni. Emellett az, hogy az LMBTQ-irányultságúak arányszáma a történelem folyamán nagyjából azonos, éppen nem feltétlenül a dolog természetes (biológiai) mivoltát támasztja alá. Negyedszer:
ha valaki konstrukcionista, akkor nem lehet biologista, és elfelejtheti az állatvilágból vett érveket.
A 10 százalékos arány pedig nem igaz, ez egy LMBTQ-mítosz (aki csak ennek cáfolatára kíváncsi, tekerjen a cikk végére).
Kezdjük azzal, hogy az elárvult utódokat felnevelhetik más párok is, nem csak valamiféle LMBTQ-egyedek. Aztán folytassuk azzal, hogy eddig főleg csak meleg állatokról lehetett hallani, nem LMBTQ-állatokról. És itt rögtön van egy koncepcionális probléma: értelmezhető-e állatoknál az „LMBTQ”, illetve az LMBTQ-ból melyik betű?
A meleget és akár a biszexet még érteném – de vannak queer állatok, és van evolúciós előnyük?
És mi van a fluid szexualitású állatokkal, meg azokkal, akik transzok lettek, aztán megbánták, és detranzícionáltak? Mérő úgy beszél az LMBTQ-szóvirág betűiről, minta azonos természetű dolgokat takarnának, amiről szó nincs. Valójában mindegyiket egyenként illene megvizsgálni az állatvilág tekintetében.
Eleinte 10 százalék melegről beszéltek az emberek közt, teljesen tévesen, aztán ez átkonvertálódott 10 százalék LMBTQ-ba, majd jött a 10 százalék meleg az állatvilágban, és most az is 10 százalék LMBTQ lett. A fene érti ezt – de hát tudjuk, hogy bizonyára fluid a szexualitásuk.
Az LMBTQ betűszó alkalmazása az állatvilágra en bloc: teljes tévedés.
Emellett az állatvilággal való példálózás veszélyes vállalkozás. Az ember persze állat is, de több is annál. Mert hát, ugye, ha magyarázó erővel bír az emberi társadalmakban jelen lévő homoszexualitásra az állatvilágban jelen lévő ilyesfajta hajlam,
akkor rögtön normatív erővel bírhatnak egyéb állati viselkedésformák, lásd: survival of the fittest.
A nőstény tarantula párzás után felfalja a hímet, ha az nem tud időben elmenekülni. Oké, de az egy pók, nem emlős! Ja, a gyakran példaként hozott pingvin sem emlős, kérem szépen. A gólya elpusztítja azokat a fiókáit, amelyeknek nem jut eledel vagy túl gyengének tartja őket (Taigetosz-effektus). A farkasoknál, nos, faskartörvények uralkodnak. De nyilván mindenki tudna ezer példát felsorolni.
Az állatvilágból mindenre és minden ellentétére is lehet úgymond természetes példát hozni. Ami az egyik fajnak természetes, az a másiknak nem biztos, hogy az. Szóval
az állatvilág valósága nem igazol automatikusan semmit az emberi társadalmakra vonatkozóan.
Engedjenek meg egy kis természetjogi eszmefuttatást, mielőtt továbblépünk.
A „természetet”, természetességet, szemben a melegmozgalommal, nem biológiai-naturalista módon kell értelmezni. Az a felfogás, miszerint ami biológiailag lehetséges, az nem számíthat rossznak, úgynevezett naturalista hiba. Az agresszió is természetes, már állítólag megtalálták az alkoholizmus és a hűtlenség génjét is, de ettől még nem adjuk áldásunkat eme viselkedésformákra, a veleszületettség nem morális felmentés – és ha ekkor nem az, akkor a homoszexualitásnál sem az önmagában, vagyis
a veleszületettség nyitva hagyja egy-egy viselkedésforma moralitásának kérdését, az vita tárgya maradhat.
Ha valakinek veleszületett, természetes tulajdonsága a túlzott agresszió, nem legyintünk, hogy ugyan már, born that way. A természetesség inkább azt jelenti, hogy mindennek a létéből fakadó célja van. A hegedűvel hegedülni szokás, nem pedig ülni rajta – például. A természetesség ebből a szempontból nézve annyit tesz: valamit természetének megfelelően (causa finis) használunk, nem pedig azzal ellentétesen.
Ezt csak azért tartom szükségesnek leszögezni, mert
a melegmozgalom a veleszületettségi érvet használja fel arra, hogy megpróbálja kivonni a morális vitákból a homoszexualitást
(a transzok a transzságot az ellenkező testbe születés abszurd és tudományosan igazolhatatlan tanával, stb.) Amúgy az okosabbja ilyenkor a szabad életmódválasztás és egy hangos „na és?” bedobásával megoldja a keletkezett problémát – legalábbis a maga számára.
Aztán az, hogy a melegek arányszáma állandó, éppen nem feltétlen a dolog természetességét támasztja alá, mondjuk úgy, hogy a dolog legalábbis vitatott.
Jeffrey Satinover, a Harvard, később a Princeton Egyetem professzora (akit Mérő nem fog szeretni, és kikiáltja nemtudományosnak) szerint ha
a homoszexualitásnak közvetlen genetikai oka lenne, akkor nem kellene nagyjából állandónak lennie a melegek arányának a társadalmakban, hanem generációról generációra csökkennie kellene, majd el kellene tűnnie, mivel egy ilyen gén ellen erős szelekciós hatás mutatkozna.
(De itt van erről egy másik kutatás is.) A nyugati társadalmak általános demográfiai válsága közepette, ahol sokkal kevesebb gyermek születik, mint amennyi a népesség létszáma fenntartásához szükséges lenne, meglepő volna, ha a homoszexuálisok még alacsonyabb reprodukciós rátája elég lenne a létszámuk fenntartásához. Azaz
a megállapítás, hogy a melegek aránya tartósan kb. 2-5 százalék közt van (Mérő Vera szerint 10 százalékon áll), éppenséggel a homoszexualitás közvetlen genetikai eredete ellen szól, és arra mutat, hogy sokan születésük után válnak homoszexuálissá.
Ugyancsak megkérdőjelezi a homoszexualitás biológiai eredetének tételét a demográfiai és társadalmi-kulturális, vagy épp gazdasági hatásra erősödő homoszexualitás történelmi jelensége (melyekre közkeletűen a görög társadalmakat szokás felhozni példaként), akárcsak a beavatási és más rituális homoszexualitás (mely jelenségek a konstrukcionista magyarázatot erősítik).
S ide tartozik a tudományos tény is, hogy
a melegek közül, amint idősödnek, egyre többen mozdulnak el a heteroszexualitás felé.
Ezt is ajánljuk a témában
A nemváltás embertelen, agresszív beavatkozás, mely mögött ma már hatalmas üzleti érdekek állnak. Egy friss kötet a műtétet megbánókat is megszólaltatva bemutatja, hogy működik a transzipar nyugaton. Csak erős idegzetűeknek!
Aztán ugye a biológia, sőt az evolúciós biológia előrántásával Mérő rámarkolt egy forró krumplira, a feministáknál ugyanis az evolúciós biológia tiltólistán van, akárcsak a „biologizmus”, az evolúciós biológia ugyanis a fasizmusra emlékezteti őket, a biológia meg a determináltságra (amúgy tévesen). Ezt persze majd Mérő megbeszéli a mozgalmon belül, nekem nincs bajom velük.
Ezzel együtt a biológiai magyarázat üti a konstrukciós magyarázatot, miszerint a nemi szerepek, sőt akár a szexualitás is az embernél társadalmi konstrukció. Vannak ennek mindenféle fokozatai, sokszor és sokan írtunk erről, nem utatnám az olvasót, csak jelezném, hogy
ha valaki a konstrukciós elmélettel ért egyet, ami az embert illeti, akkor az állatvilággal való párhuzamokat elfelejtheti.
Egyébként az amúgy meleg (és konzervatív) Douglas Murray hívta fel rá a figyelmet, hogy a melegmozgalom azzal, hogy magáévá tette a feministák konstrukciós magyarázatát (szoftvermagyarázat), kihúzta az alapot a (biológiai, veleszületettségi) hardvermagyarázat alól.
Ha manapság valaki kétségbe vonja a homoszexualitás biológiai meghatározottságát, akkor az felháborodást szül, míg ha kétségbe vonja azt, hogy a nemi szerepek pusztán társadalmi konstrukciók, és állítja, hogy esetleg a biológiának is van hatása rájuk, akkor rögtön azzal vádolják meg, hogy biologista és determinista.
Nehéz elnavigálgatnia magát annak, aki politikailag korrekt akar maradni, ez ugyanis önellentmondások és abszurditások elfogadásával jár.
Márpedig amúgy, csak jelzem, akármit állít Mérő Vera, a homoszexualitás biológiai eredetére még nem sikerült bizonyítékot találni, maximum annyit lehet mondani, hogy talán némi indirekt hatása lehet valamilyen biológiai tényezőnek rá, és hogy emellett a környezeti hatások is fontosak.
Őket sokszor idéztük, de azért idézzük őket megint.
Martin Dannecker, a Frankfurti Egyetem Szexuáltudományi Intézetének professzora, 2010:
Minden olyan múltbéli kísérlet, amely arra irányult, hogy a homoszexualitást biológiai magyarázattal támassza alá, kudarcot vallott.
Mostanában is több jelentős kutatás irányult arra, hogy bebizonyítsa: a saját nem felé forduló kizárólagos szexuális és erotikus érdeklődés biológiailag meghatározott késztetés... Ezek pszichoendokrinológiai és genetikai, agy-, valamint egy- és többpetéjű ikreken végzett kutatások (...), melyek mindeddig nem vezettek megbízható és konzisztens eredményekhez. (…) A biológiai irányultságú homoszexualitás-kutatás immanens kritikája azonban kiegészítésre szorul. Ez a kutatás, melynek az a célja, hogy a szexuális irányultságot primer biológiai jelenségként állítsa be, a szexuális irányultság teljesen redukcionista felfogásán alapul. (…) A szexuális irányultság azonban olyan rendkívül összetett dolog, melyet csak akkor lehet megfelelőképpen megérteni, ha biológiai, fejlődéslélektani, interperszonális szempontból, az élettörténet tapasztalatain alapulóként és szociális konstrukcióként fogják fel.”
S. Marc Breedlove, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológia tanszékének munkatársa 2012-ben úgy nyilatkozott: habár szerinte részint van biológiai oka is a homoszexualitásnak, nem találtak még homoszexualitást okozó gént (2019-ben sem), emellett pedig ahogy a gének, a szexuális viselkedés is okozhat változásokat az agyban.
Ezt is ajánljuk a témában
Nem igaz, hogy a homoszexuálisok melegnek születtek egy félmillió embert vizsgáló kutatás szerint. Tudományos bizonyíték viszont eddig sem volt arra, hogy bárki is homoszexuálisnak születne.
Richard Pillard, a nagy visszhangot kiváltó, 1991-es ikervizsgálatokról ismert professzor, aki az egyik első, homoszexualitását nyíltan vállaló tudós volt, egy 2010-es interjúban elismerte: „Igazán nehéz bármilyen végleges állásfoglalással előállni a helyzetet illetően.
Szerintem valamennyi genetikai hatás eléggé valószínűnek tűnik, de ezen túl mit mondhatnánk? A válasz: nem sok mindent.”
(Hivatkozásokat itt lehet kikeresni.)
A különféle felmérések szerint a nyugati társadalmakban
a nem heteroszexuális irányultságúak aránya 1,2 és 5,6 százalék közt van. Nem 10 százalék körül.
Amerikában 2021-re az arányok növekedtek, bár ez részben a tizenévesek közti divathullámnak köszönhető: a Gallup 2021-es felmérése szerint az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 5,6 százaléka vallotta magát LMBTQ-identitásúnak. Ez az arány a korábbi vizsgálat során (2017) még csak 4,5 százalék volt. A felnőtt amerikaiak 0,6 százaléka tartja magát transzneműnek, ugyanakkor a 24 évnél fiatalabbak 15.9 százaléka azonosul már az LMBTQ-identitással. Az LMBTQ-felnőttek több mint fele (54,6 százaléka) biszexuálisnak tartja magát. Körülbelül negyedük (24,5 százalék) tartozik a homoszexuálisok csoportjába, míg 11,7 százalék leszbikus.
Transzneműnek további 11,3% százalék tartja magát ebből az egész LMBTQ-ból (nem az egész népességből, hanem az 5,6-ból), ami a korábbihoz képest igen magas szám.
Az idősebb generációkban azonban jóval kisebb azok száma, akik LMBTQ-személynek vallják magukat. 2020-ban, az 56 évnél idősebb amerikaiak 2 százaléka identifikálta magát így. A felmérésből az is kiderül, hogy a nők körében gyakoribb az LMBT-orientáció (6,4 százalék, míg a férfiaknál 4,9).
Aztán ott van az a jelenség is, hogy a heteró életmódot folytatók szolidaritásból vagy ideológiai megfontolásból LMBTQ-nak mondják magukat. A Center for the Study of Partisanship and Ideology (CSPI) felmérése szerint míg 2008-ban a szexuális viselkedés és az identifikáció egybeesett, 2021-ben már kétszer annyian identifikálják magukat LMBTQ-ként, mint amennyiban valóban így is élnek. A 11 százalékpontos növekedésből 4 százalékpont valóban magyarázható az LMBTQ-irányultsággal,
a többiek azonban saját bevallásuk szerint nem élnek LMBTQ-életet, hanem heterót, annak ellenére, hogy LMBTQ-nak mondják magukat.
Ezt is ajánljuk a témában
Főleg társadalmi-politikai tényezőknek köszönhető az, hogy az előző években nőtt a magukat LMBTQ-nak mondók aránya Amerikában egy friss kutatás szerint.
A felmérések szerint a médiában megjelenő, pozitívan ábrázolt transzneműség rövid távon mindig a genderklinikákra jelentkezők számának emelkedésével jár – azaz erős a gyanú, hogy divatjelenségről van szó. (Ezt sok minden más is alátámasztja, például a hirtelen magukat transznak mondó kamaszlányok, akiket erre a közösségi médiában beszéltek rá, aztán megbánták, azaz a transzjárvány).
Erre varrjon gombot Mérő Vera!
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy az egész LMBTQ fele biszexuális, a maradéknak a másik fele marad. A melegek egy jó része pedig idővel spontán heteroszexuális irányba mozdul el (lásd: itt és itt pl.). Várom Mérő biologista magyarázatait a dologra. Van olyan kutatás is, amely szerint a serdülőkori homoszexualitás az érintettek 80 százaléka esetében felnőtt korra eltűnik.
A heteroszexuális irányultság a kutatások szerint amúgy is átlagosan sokkal stabilabb, mint a nem heteroszexuális, a fluiditás tehát épp az azt (egy irányba) hangsúlyozó LMBTQ-mozgalomra jellemző.
Az előző évek pedig a transzjárvány kapcsán bebizonyították, hogy bizony az LMBTQ-betűszó bármelyik tagjához sokan divatból csatlakoznak (politikai leszbikusokról pedig a feminizmus második hulláma óta tudunk).
Szóval 10 százaléknyi LMBTQ bizonyára akad bizonyos lokációkon, San Francisco melegnegyedében ez az arány bizonyára még nagyobb is, a világátlag, de még a nyugati átlag is ennek jóval alatta marad, akárhogy is erőlködik a könnyen megjegyezhető 10-es számmal a mozgalom.
S hogy a végére hagyjam a legjobbat: Marshall Kirk és Hunter Madsen, a heteró Amerika átalakításáról írt 1990-es kötetükben
leszögezik, hogy „propagandacélokból” el kell fogadni azt az Alfred Kinsey-féle, szerintük visszafogott becslést, miszerint az amerikai társadalom 10 százaléka homoszexuális, szemben az (akkori) 1-2 százalékos elképzelésekkel.
(After the Ball: How America Will Conquer Its Fear and Hatred of Gays in the 90', 15. o.)
Összefoglalva újra, így a végén is: az állatvilág jelenségei nem feleltethetőek meg egy az egyben az emberi társadalmak jelenségeinek, a párhuzamok meghúzásánál nagy óvatossággal kell eljárni, hiszen ezzel akaratlanul is barbárnak tekintett dolgokat fogunk legitimálni. Emellett az, hogy az LMBTQ-irányultságúak arányszáma a történelem folyamán nagyjából azonos, éppen nem feltétlen a dolog természetes (biológiai) mivoltát támasztja alá. Harmadszor: az állatvilág tekintetében értelmezhetetlen az LMBTQ-szóvirág. Negyedszer: ha valaki konstrukcionista, akkor nem lehet biologista, és elfelejtheti az állatvilágból vett érveket.
A 10 százalékos arány pedig nem igaz, ez egy LMBTQ-mítosz.
Örültem, hogy segíthettem. Egyébiránt várom Mérő Vera véleményét azzal kapcsolatban, hogy hazudott és kutatásokat manipulált a transzneműséget pártoló, ENSZ-re is befolyást gyakorló orvosi szervezet, és hogy megjelent egy újabb kötet a detranzícionálókról, elég durva sztorikkal.
Ezt is ajánljuk a témában
Botrányba keveredett a gyermekek nemi szervének átműtését propagáló orvosi érdekvédő szervezet, a WPATH, amely a Biden-kormányzat kiskorúak szabad nemváltásáért harcoló oldalával is összefonódik.
Ezek most tényleg azt hiszik, hogy diktatúrában élnek.
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.
A szervezők úgy gondolják, hogy az LMBTQ-kérdések korunk „legégetőbb kérdései”.
A Readingi Egyetem biológia szakán figyelmeztetik a hallgatókat, hogy „felkavaró képekkel találkozhatnak" tanulmányaik során.
Ha ez igaz, a kormánynak le kell mondania.
Egy különleges bordásmedúza képes fiatalodni, és ezzel új megvilágításba helyezi az öregedésről alkotott hagyományos elképzeléseinket. Vagyis reményt ad arra, hogy valaha ránk is hatással lesz a vele kapcsolatos kutatás eredménye.
Reagáltak arra, hogy Washington bár nem törekszik nukleáris csapásváltásra, készen állnak egy ilyen forgatókönyvre.
Ezek atomtöltet hordozására is alkalmasak. Csak most nem volt bennük atomtöltet.
