(Nyitókép: képernyőfotó Mérő Vera TEDx-előadásából)
Mérő Vera nem akarja minden trollnak elmagyarázni a biológiát, ezért elmagyarázza a kommentelőinek, hogy
a világnépesség konstans 10 százaléka „LMBTQ-érintett”.
Márpedig ennek oka van, mégpedig az, hogy „a természetben, ha az adaptív haszon szempontjából nézzük – és az evolúció többnyire úgy nézi –, azért jelent meg a homoszexualitás, mert a saját nemükhöz vonzódó, más egyeddel nem párosodó állatok felnevelhetik az elárvult utódokat, ezzel segítve a faj genetikai reprezentációját az adott diaszpórában és hosszútávon a világon mindenütt.” És ezek után jön egy nagy felsorolás az „érintett” állatfajokról, satöbbi, satöbbi.
Nos, Mérő Vera gondolatmenete sok sebből vérzik, vannak vele koncepcionális problémák, számbéli problémák és más valóságproblémák. Nagyjából a következő problémákat fogjuk érinteni:
az állatvilág tekintetében értelmezhetetlen az LMBTQ-szóvirág.
Az állatvilág jelenségei nem feleltethetőek meg egy az egyben az emberi társadalmak jelenségeinek, a párhuzamok meghúzásánál nagy óvatossággal kell eljárni, hiszen ezzel akaratlanul is barbárnak tekintett dolgokat fogunk legitimálni. Emellett az, hogy az LMBTQ-irányultságúak arányszáma a történelem folyamán nagyjából azonos, éppen nem feltétlenül a dolog természetes (biológiai) mivoltát támasztja alá. Negyedszer:
ha valaki konstrukcionista, akkor nem lehet biologista, és elfelejtheti az állatvilágból vett érveket.
A 10 százalékos arány pedig nem igaz, ez egy LMBTQ-mítosz (aki csak ennek cáfolatára kíváncsi, tekerjen a cikk végére).
Kezdjük azzal, hogy az elárvult utódokat felnevelhetik más párok is, nem csak valamiféle LMBTQ-egyedek. Aztán folytassuk azzal, hogy eddig főleg csak meleg állatokról lehetett hallani, nem LMBTQ-állatokról. És itt rögtön van egy koncepcionális probléma: értelmezhető-e állatoknál az „LMBTQ”, illetve az LMBTQ-ból melyik betű?
A meleget és akár a biszexet még érteném – de vannak queer állatok, és van evolúciós előnyük?
És mi van a fluid szexualitású állatokkal, meg azokkal, akik transzok lettek, aztán megbánták, és detranzícionáltak? Mérő úgy beszél az LMBTQ-szóvirág betűiről, minta azonos természetű dolgokat takarnának, amiről szó nincs. Valójában mindegyiket egyenként illene megvizsgálni az állatvilág tekintetében.
Eleinte 10 százalék melegről beszéltek az emberek közt, teljesen tévesen, aztán ez átkonvertálódott 10 százalék LMBTQ-ba, majd jött a 10 százalék meleg az állatvilágban, és most az is 10 százalék LMBTQ lett. A fene érti ezt – de hát tudjuk, hogy bizonyára fluid a szexualitásuk.
Az LMBTQ betűszó alkalmazása az állatvilágra en bloc: teljes tévedés.
És amúgy nem biztos, hogy jó ötlet az állatvilággal példálózni
Emellett az állatvilággal való példálózás veszélyes vállalkozás. Az ember persze állat is, de több is annál. Mert hát, ugye, ha magyarázó erővel bír az emberi társadalmakban jelen lévő homoszexualitásra az állatvilágban jelen lévő ilyesfajta hajlam,
akkor rögtön normatív erővel bírhatnak egyéb állati viselkedésformák, lásd: survival of the fittest.
A nőstény tarantula párzás után felfalja a hímet, ha az nem tud időben elmenekülni. Oké, de az egy pók, nem emlős! Ja, a gyakran példaként hozott pingvin sem emlős, kérem szépen. A gólya elpusztítja azokat a fiókáit, amelyeknek nem jut eledel vagy túl gyengének tartja őket (Taigetosz-effektus). A farkasoknál, nos, faskartörvények uralkodnak. De nyilván mindenki tudna ezer példát felsorolni.
Az állatvilágból mindenre és minden ellentétére is lehet úgymond természetes példát hozni. Ami az egyik fajnak természetes, az a másiknak nem biztos, hogy az. Szóval
az állatvilág valósága nem igazol automatikusan semmit az emberi társadalmakra vonatkozóan.
Engedjenek meg egy kis természetjogi eszmefuttatást, mielőtt továbblépünk.
A „természetet”, természetességet, szemben a melegmozgalommal, nem biológiai-naturalista módon kell értelmezni. Az a felfogás, miszerint ami biológiailag lehetséges, az nem számíthat rossznak, úgynevezett naturalista hiba. Az agresszió is természetes, már állítólag megtalálták az alkoholizmus és a hűtlenség génjét is, de ettől még nem adjuk áldásunkat eme viselkedésformákra, a veleszületettség nem morális felmentés – és ha ekkor nem az, akkor a homoszexualitásnál sem az önmagában, vagyis
a veleszületettség nyitva hagyja egy-egy viselkedésforma moralitásának kérdését, az vita tárgya maradhat.
Ha valakinek veleszületett, természetes tulajdonsága a túlzott agresszió, nem legyintünk, hogy ugyan már, born that way. A természetesség inkább azt jelenti, hogy mindennek a létéből fakadó célja van. A hegedűvel hegedülni szokás, nem pedig ülni rajta – például. A természetesség ebből a szempontból nézve annyit tesz: valamit természetének megfelelően (causa finis) használunk, nem pedig azzal ellentétesen.
Ezt csak azért tartom szükségesnek leszögezni, mert
a melegmozgalom a veleszületettségi érvet használja fel arra, hogy megpróbálja kivonni a morális vitákból a homoszexualitást
(a transzok a transzságot az ellenkező testbe születés abszurd és tudományosan igazolhatatlan tanával, stb.) Amúgy az okosabbja ilyenkor a szabad életmódválasztás és egy hangos „na és?” bedobásával megoldja a keletkezett problémát – legalábbis a maga számára.
Az állandóság nem jelent természetességet
Aztán az, hogy a melegek arányszáma állandó, éppen nem feltétlen a dolog természetességét támasztja alá, mondjuk úgy, hogy a dolog legalábbis vitatott.
Jeffrey Satinover, a Harvard, később a Princeton Egyetem professzora (akit Mérő nem fog szeretni, és kikiáltja nemtudományosnak) szerint ha
a homoszexualitásnak közvetlen genetikai oka lenne, akkor nem kellene nagyjából állandónak lennie a melegek arányának a társadalmakban, hanem generációról generációra csökkennie kellene, majd el kellene tűnnie, mivel egy ilyen gén ellen erős szelekciós hatás mutatkozna.
(De itt van erről egy másik kutatás is.) A nyugati társadalmak általános demográfiai válsága közepette, ahol sokkal kevesebb gyermek születik, mint amennyi a népesség létszáma fenntartásához szükséges lenne, meglepő volna, ha a homoszexuálisok még alacsonyabb reprodukciós rátája elég lenne a létszámuk fenntartásához. Azaz
a megállapítás, hogy a melegek aránya tartósan kb. 2-5 százalék közt van (Mérő Vera szerint 10 százalékon áll), éppenséggel a homoszexualitás közvetlen genetikai eredete ellen szól, és arra mutat, hogy sokan születésük után válnak homoszexuálissá.
Ugyancsak megkérdőjelezi a homoszexualitás biológiai eredetének tételét a demográfiai és társadalmi-kulturális, vagy épp gazdasági hatásra erősödő homoszexualitás történelmi jelensége (melyekre közkeletűen a görög társadalmakat szokás felhozni példaként), akárcsak a beavatási és más rituális homoszexualitás (mely jelenségek a konstrukcionista magyarázatot erősítik).
S ide tartozik a tudományos tény is, hogy
a melegek közül, amint idősödnek, egyre többen mozdulnak el a heteroszexualitás felé.