Mondta már valamire, hogy „egzotikus”? Legközelebb vigyázzon a szájára, értem?!
Újabb apokrif Orwell-kézirat került elő, ezúttal egy berlini hír formájában. Francesca Rivafinoli szemlecikke.
A balos Friedrich Ebert Alapítvány friss tanulmánya szerint nem beszélhetünk Németország esetében valós emigrációról.
(Nyitókép: MTI/Mohai Balázs)
Az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozott tagállamok (köztük értelemszerűen Magyarország) Németországba költöző állampolgárainak
bő kétharmada hagyja el 5 éven belül Németországot, háromnegyede pedig 6 éven belül
– erre a megállapításra jutott a szocdem Friedrich Ebert Alapítvány egy friss tanulmányában, a 2022-ben távozókat vizsgálva.
Összességében 2015 és 2022 között közel 12,5 millió ember érkezett Németországba a világ minden tájáról, ugyanezen időszak alatt azonban 7,15 millió bevándorló távozott is – ami annyiban nem meglepő, hogy a távozók jelentős része eleve ideiglenes tartózkodást tervezett, különös tekintettel az egyetemistákra.
A tanulmány szerint a legtöbb elvándorló a 25 és 34 év közötti korosztályból költözik haza vagy egy harmadik országba;
a szerzők fel is hívják a figyelmet arra, hogy a migráció „gyakran” nem lineáris, egyirányú folyamat. Sőt, egy idézett kutatásban a megkérdezett románok és bolgárok bő egynegyede állította, hogy 4 és 15 közötti alkalommal migrált már ide-oda az életében. (Hogy a közel-keleti és afrikai bevándorlók esetében hasonlóan fluid-e a migráció fogalma, arról nem kapunk adatokat.)
Ami konkrétan az egyes országokat illeti, az Európai Unióból Németországba érkezők, illetve onnan távozók ranglistáján
2022-ben a magyarok foglalták el az ötödik helyet, Románia, Lengyelország, Bulgária és Olaszország után.
A beköltözők száma mindegyik állam polgárai esetében meghaladta a távozókét, a tanulmány ugyanakkor kiemeli, hogy a különbség Magyarország esetében „lényegesen kisebb”: a bőröndpakolós választási évben – amikor csak Donáth Annának két héten belül „öt meleg barátja” költözött külföldre – 29 243 Németországba érkező magyarral 24 780 távozó állt szemben, ami 18 százalékos különbözetet jelent.
Az akkor már „bezzeg” Romániából ugyanabban az évben 204 ezren költöztek Németországba, 168 ezer távozó mellett;
a lengyeleknél és a bolgároknál 24 százalékos, az olaszoknál pedig 30 százalékos volt a különbség a Németországba vándorlók és a hazatérők között, az előbbiek javára.
Az Európai Unión kívüli országokat illetően a szocdem alapítvány tanulmánya szemérmesen csak azokat rangsorolja, ahová érdemi elvándorlás is zajlik Németországból, a bevándorlás mellett – itt Törökország áll az élen, egy év alatt 26 ezer távozóval, 75 ezer érkező mellett; utána következik az Egyesült Államok, Szerbia, Észak-Macedónia és az Egyesült Királyság.
Hogy például a tunéziai polgárok esetében hányszoros lehet a különbség az érkezők és a távozók között, az a fantáziánkra van bízva.
A tanulmányról szóló cikkében a Die Welt mindenesetre a munkaerőhiányra utalva megemlíti: a foglalkoztatási ráta a német állampolgárok körében 70 százalék, a Németországban élő uniós polgároknál 63 százalék, míg a főbb menekültkibocsátó országokból érkezettek esetében 43, az ukrán állampolgárok esetében pedig mindössze 27 százalék.
***
Ezt is ajánljuk a témában
Újabb apokrif Orwell-kézirat került elő, ezúttal egy berlini hír formájában. Francesca Rivafinoli szemlecikke.