Elnök asszony belesimult abba az elvárásrendszerbe, amit a brüsszeli elit diktál neki.
„És hogy milyen feladatok várnak az európai unióra a következő időszakban? Például az illegális migráció kérdése, amely 2015 óta nem jutott tovább a tagállamokra erőltetni akart kötelező elosztási mechanizmusnál. Ez pedig az elmúlt lassan egy évtizedben nemhogy nem hozott megoldást, de újabb problémákat szült: egyes statisztikák szerint az unió területén belül nyolcmillió ismeretlen személyazonosságú ember él, megjósolhatatlan szándékkal és jövőképpel.
Nem kisebb probléma ennél a demográfia kérdése, amely évtizedek óta megoldásra vár elöregedő kontinensünkön. A migráció erre szintén nem megoldás, a Magyarország által kínált családpolitikai alternatíva pedig a brüsszeli elit szemében egyenesen megvetendő: a fősodor szerint a genderpolitika a sikk, amibe nem fér bele, hogy anya nő, apa férfi. És végül, de a legkevésbé sem a sorban utolsóként Ukrajna helyzete továbbra is fenyegető és egyre inkább azzá válik: a szankciós politika, és az orosz agresszió határozatokban való elítélése biztosan kevés lesz a következő években. A kérdés továbbra is az: háború vagy béke? A Patrióták Európáért nem kevesebb céllal alakult, mint hogy ezekben a kérdésekben (is) a józan hangot, a valós megoldásokat képviselje, egyfajta őrszem szerepet betöltve az unióban.
Ursulára visszatérve: a világnak erős vezetők kellenek, határozott válaszokkal, amik az átlagpolgárok valós érdekeit képviselik. Egyenjogúság ide vagy oda, egy női vezetőnek ez éppen úgy feladata, még akkor is, ha több száz férfi álláspontjával kell szembemennie érte. Merthogy bennünk, nőkben van hozzá erő, bátorság, kockáztatási képesség és intuíció a jó döntésekhez és a bölcs irányításhoz. Ezt próbálta a történelem során minden emlékezetes női alak bizonyítani. Bízom benne, hogy az újrázó elnök felnő ehhez a feladathoz, és nemcsak az európaiak érdekét képviseli, hanem ilyenformán a nőkét is. Most lenne rá igazán nagy szükség!”