Te tetted ezt, Monsieur le Président! – Káoszba taszítottad Franciaországot!

Nyitóképen: Emmanuel Macron elnök és Gabriel Attal miniszterelnök. Fotó: AFP / Julien De Rosa

Az európai parlamenti választás egyik legnagyobb meglepetése az volt, amikor a rossz szereplést követően Emmanuel Macron francia elnök bejelentette: előre hozott voksolást ír ki. A két fordulót követően nehéz megállapítani, hogy mit nyert ezzel: olyan helyzet alakult ki, amelyben a három nagy tömb közül egyedül semelyik nem tud kormányozni, egymással viszont egyik sem akar. Macron elérte, hogy a radikális jobboldal ne kerüljön hatalomra, ez azonban egy olyan koalíció létrejöttével jár, amely mindennel szembemegy, amiben ő hisz.

Mindent bevetettek a jobboldal ellen

Andrew Neil brit újságíró úgy fogalmazott a The Spectatornek: Macron elérte, hogy a jobboldal és a baloldal is olyan naggyá nőjön, mint még soha, „ez nem semmi teljesítmény egy állítólagos centristától”.

A francia választási rendszer kétfordulós, az első körben azok nyernek képviselői helyet, akik megszerzik a szavazatok több mint 50 százalékát. Ahol senki nem győzött, ott mindazok továbbléphetnek a második fordulóba, akik 12,5 százalék felett teljesítettek. Általában két jelölt jut tovább, idén azonban 306 körzetben is hárman maradtak versenyben. Az első fordulót a Marine Le Pen fémjelezte Nemzeti Tömörülés (RN) pártja nyerte meg, ami arra indította Macron centristáit, hogy szövetségre lépjenek a baloldali pártokból összeverbuvált Új Népi Fronttal (NFP). Le Penék legyőzése céljából több mint 200 harmadik helyezett lépett vissza. A politikai manőver olyan jól sikerült, hogy a második fordulóban az RN győzelem helyett 142 képviselővel csak a harmadik helyen zárt. Az akció mégsem Macron tervei szerint alakult, hiszen a győztes nem ő, hanem a baloldali szövetség lett 188 képviselővel.

Nehéz helyzetben a baloldal

Az NFP egy laza szövetség, amelyet az után hoztak létre, hogy Macron bejelentette az előre hozott választást. A blokk vezető pártja a szélsőbaloldali Engedetlen Franciaország (LFI), tagjai a szocialisták, a zöldek és a kommunisták. Az LFI vezető alakja Jean-Luc Mélenchon, aki a nyolcvanas évek óta szereplője a politikának. A forradalmi nyelvezetet használó Mélenchon nem riad vissza az uszítástól, és az eltelt negyven évben nem sokat változtak a nézetei: Amerika­-ellenes, kedveli a kommunista diktátorokat, és nem kedveli az uniót. A politikus és pártja mindent az elnyomók és elnyomottak kategóriái szerint határoznak meg, és 2023. október 7. óta kiemelt programjukká tették az Izrael-ellenességet, a Hamasz terrortámadását pedig nem akarták elítélni. A palesztin ügy annyira az identitásuk részévé vált, hogy győzelmi beszédében Mélenchon azonnal megígérte a palesztin állam elismerését.

Emmanuel Macron e szövetség előretörését jobbnak ítélte a bevándorlás szigorítását és Franciaország szeretetét hirdető Nemzeti Tömörüléssel szemben. Ráadásul a baloldal egyik fő ígérete az államfő nyugdíjreformjának a visszavonása, amelynek átvitelét a törvényhozáson megszenvedte Macron politikai karrierje. 

Tény: bár a baloldal vitte el a legtöbb szavazatot, ez nem jelenti azt, hogy képes lesz kormányt alakítani. Az abszolút többséghez 289 képviselőre van szükség, ám lapzártáig nem derült ki, hogy kik állhatnának össze egy koalícióba. A második forduló utáni héten a baloldal egyértelművé tette, hogy elkötelezte magát a kormányalakítás mellett, az Új Népi Front pártjai azonban megosztottak azzal kapcsolatban, hogy ki legyen a miniszterelnök. A Le Monde közlése szerint az Engedetlen Franciaország négy tagját is előterjesztette a kormányfői pozícióra: Manuel Bompard, Clémence Guetté, Mathilde Panot képviselőket, és ott van a listán Jean-Luc Mélenchon is, annak ellenére hogy a kampányban a szövetség több tagja is fogadkozott, nem ő lesz a jelölt. Az LFI a legnagyobb erő a baloldali blokkban, ezért úgy gondolják, hogy a miniszterelnöknek az ő soraiból kell kikerülnie. A francia sajtó arról számolt be, hogy a választás után egy héttel felmerült a 73 éves Huguette Bello egykori kommunista parlamenti képviselő neve, az ő jelölését azonban a szocialisták nem támogatták. Az alkotmány alapján Macronnak kell kineveznie a kormány vezetőjét, egyelőre Gabriel Attal marad az ügyvivő miniszterelnök. A francia elemzők szerint az új kormányfő kinevezése az olimpia végéig elhúzódhat, így a baloldal időt nyerne. Macron néhány nappal a második forduló után azt írta a sajtóban közzétett levelében: „Egyetlen politikai erő sem szerzett kellő többséget, és a választás után a tömbök és koalíciók mind kisebbségben vannak.” Ezért arra szólított fel „minden olyan politikai erőt, amely azonosul a köztársasági intézményekkel, a jogállamisággal, a parlamentarizmussal, az európai orientációval és a francia függetlenség védelmével, hogy kezdjen őszinte és lojális párbeszédet egy szilárd, szükségszerűen plurális többség megteremtéséhez”.

Le Pen profitálhat a helyzetből

Az RN nyugodtan figyelheti a baloldali pártok civakodását: az elkövetkező évet biztosan ellenzékben fogja tölteni, ugyanis egy évig nem lehet újabb választást kiírni. Andrew Neil szerint könnyen lehet, hogy a politikai káoszból Marine Le Pen húz hasznot a 2027-es elnökválasztáson. A Nemzeti Tömörülés rekordszámú képviselőt küldhet a nemzetgyűlésbe, és kellemes távolságból figyelheti a kormányalakítás kudarcra ítélt folyamatát; bárki lesz ugyanis a miniszterelnök, minden bizonnyal bukásra van ítélve – értékelt Louis-Vincent Gave újságíró az UnHerdnek. Franciaország költségvetési hiánya egyre nagyobb, azonban a politikusok további pénzeket ígértek a szavazóknak. „A megosztott nemzetgyűlés keservesen fog tudni megegyezni a politikailag nehéz kiadáscsökkentésekről – mondta Léo Barincou, az Oxford Economics vezető közgazdásza a Reutersnek. – Ez ütközési pályára fogja állítani Franciaországot az EU új költségvetési szabályaival.” Ősszel terjesztik elő a 2025-ös költségvetést, amely várhatóan nem fog megfelelni az unió követelményeinek. Ez nehéz helyzetbe hozhatja az új kormányt.

Az elemzők szerint Macron abban bízhat, hogy sikerül átcsábítania az Új Népi Front mérsékeltebb tagjait, valamint a jobbközép egy részét egy centristák által vezetett koalícióba. Egy másik, a Reutersnek felvázolt opció értelmében Macronék és a baloldal egy-egy kiadásokkal kapcsolatos szavazáson megegyeznek majd anélkül, hogy koalícióra lépnének. A megosztottság azonban azt is jelenti, hogy az elnök hatalma jóval gyengébb, hiszen nem számíthat a nemzetgyűlés támogatására. A baloldali pártok azt ígérték, július 18-áig megegyeznek egy közös jelöltben, akkor ül össze először az új törvényhozás, a francia sajtó beszámolója szerint viszont nehézkesen haladnak az egyeztetések. Olivier Faure, a szocialisták vezetője a választás után egy héttel azt nyilatkozta a France 2 tévécsatornának: egyelőre nem járt sikerrel a megegyezés, de ne aggódjon senki, időbe telik. A Reuters azonban felhívta a figyelmet: még ha sikerülne is megtalálni a megfelelő jelöltet, és felállna mögötte a teljes Új Népi Front, kérdéses, hogy Macron felkérné-e őket kormányalakításra úgy, hogy 100 képviselő hiányzik az abszolút többséghez. Mindenesetre a francia szavazók, akiknek jelentős része már kiábrándult Macronból, valószínűleg nem felejtik el, hogy minden, ami az elkövetkező időszakban történik, azért eshet meg, mert az EP-voksolást követően az elnök úgy döntött: előre hozott választást ír ki.

***