Szakértő: Franciaország rendszerválságban van, a migráció időzített bomba

Fotó: Tüntetések 2023-ban Párizsban. Forrás: Wikimedia Commons

Hogyan értelmezi a nemzeti jobboldal jelentős áttörését a legutóbbi francia nemzetgyűlési választásokon, és Ön szerint milyen tényezők járultak hozzá sikerükhöz?

Ez nem meglepő. A Nemzeti Tömörülés (Rassemblement National, RN) immár öt éve Franciaország vezető pártja, a 2019-es európai parlamenti választásokon aratott győzelmét követően, és már kétszer is jelentős pontszámmal jutott be az elnökválasztás második fordulójába. Ennek ellenére az RN eredménye a parlamenti választások első fordulójában példátlan hullámvölgyet jelent, és az abszolút többség megszerzésének reális lehetősége a Nemzetgyűlésben történelmi jelentőségű. Mi ennek az oka? Elsősorban a politikai elit és a nagyvárosi Franciaország által a peremvidéki Franciaország iránt tanúsított megvetés. Az egymást követő kormányok és különösen a baloldal évtizedeken keresztül figyelmen kívül hagyta ezeknek a „kisembereknek” a gazdasági és kulturális zűrzavarát, akik úgy érzik, hogy lefokozták őket, kiszorultak a saját területükről és semmibe veszik őket. Ugyanakkor az RN e munkásosztályok képviselőjévé vált, és ez önmagában is forradalom. Ahogy az Egyesült Államokban,

míg a baloldal a kisebbségeket és a művelt városi rétegeket, főként a köztisztviselőket.

A radikális baloldali és baloldali pártok koalíciójának sikerült győzelmet aratnia Párizsban, de a vidéki területeken nehézségekbe ütközött. Mit árul el ez a földrajzi megosztottság a jelenlegi franciaországi politikai helyzetről?

Véleményem szerint ez a választási megosztottság legmeghatározóbb aspektusa: a nagy francia városok és a nagyrészt figyelmen kívül hagyott és megvetett Franciaország peremvidéke közötti szavazati különbség, amelynek a sárga mellény-lázadás csak az első lökése volt. Gondoljunk csak bele: miközben az RN jócskán vezet, a nagyvárosok közül csak Toulonban és Nizzában van többsége. Párizsban a szavazatoknak mindössze 10%-át adja, míg a szélsőbaloldal 42%-ot tudhat magáénak. Ez tanulságos, és 

vagy ahogy Jérôme Fourquet demográfus elmélkedett a 2019-ben megjelent „L'archipel français” (A francia szigetvilág) című esszéjében, egy megosztott nemzet: területenként, de korcsoportok, társadalmi osztályok, sőt vallási felekezetek szerint is. Egy katasztrófa.

A harmadik helyen a kormányzó mérsékelt liberális párt végzett. Ön szerint mi volt a fő oka annak, hogy a korábbi választásokhoz képest csökkent a támogatottságuk?

aki a gazdag városi réteg és a nyugdíjasok érdekeit tükrözi, másét nem. A 18 és 24 év közötti fiataloknak mindössze 9%-a szavazott rá, a munkásosztály pedig az első ciklusa óta elfordult tőle. Gazdasági teljesítménye sokat vitatott, különösen a legszegényebbek körében, akik a megélhetésért küzdenek. Az Eurostat szerint Franciaországban az egy főre jutó GDP 2017 és 2023 között mindössze 3%-kal nőtt, míg Magyarországon ugyanebben az időszakban 18%-kal ugrott meg. Ráadásul Franciaországban hatalmas problémát jelent a biztonság, ami nagyrészt az illegális bevándorlásnak tudható be, amiről Macron sokat beszélt, de sosem oldotta meg. Ellenkezőleg, 2017 óta Franciaország menedékkérőkben egy Marseille városának megfelelő tömeget fogadott be. Végül 2022 óta elvesztette többségét a nemzetgyűlésben, és ennek következtében az országot már nem kormányozták megfelelően.

A migráció fontos téma volt ezen a választáson. Hogyan közelítették meg a különböző politikai pártok ezt a témát?

A legális és illegális migráció továbbra is a francia társadalom legmegosztóbb és legmeghatározóbb kérdése. 

amelyek az elmúlt több mint ötven évben alapvetően megváltoztatták az országot. Ezeket a félelmeket tovább fokozza a politikai elit moralizáló és lenéző álláspontja, valamint a baloldal kulturális hegemóniája, amely nevetségessé teszi vagy megfélemlíti az őslakos franciákat azzal, hogy „rasszistának” nevezi őket, miközben arrogánsan tagadja az „átlagemberek” valóságát és aggodalmait a bevándorlással szemben.

Mit képvisel a nemzeti jobboldal?

Évek óta az RN az egyetlen párt, amely megoldaná ezt a problémát, és hangosan elítéli annak fő velejáróját, az iszlám fundamentalizmust, amely hatalmas biztonsági problémát jelent Franciaországban. Macron a maga részéről hasonló diagnózist állított fel, de nem sikerült megfékeznie a problémát, sőt. Még aggasztóbb az a tény, hogy 

 és tovább akarja erősíteni a bevándorlást, inkább ideológiai, mint választási okokból. Tudták, hogy a legutóbbi elnökválasztáson a franciaországi muszlimok 69%-a Jean-Luc Mélenchon szélsőbaloldali pártjára szavazott? Ez egy nagyon aggasztó jelenség, amely rosszat jelent Franciaország nemzeti kohéziójára nézve.

Milyen lehetséges következményei lehetnek ezeknek a választási eredményeknek a francia politika jövőjére nézve, különösen az ukrajnai és a gázai háborút illetően?

Paradox módon az ukrajnai háború kevésbé megosztó kérdés Franciaországban. Természetesen a választók milliói ellenségesen viszonyulnak a csapatok küldéséhez és az Oroszországgal való eszkalációhoz, de Ukrajna támogatása, akár hevesen, akár félénken, továbbra is többségben van. Eközben a gázai háború döntő és erősen megosztó hatású, mivel a muszlim migrációval kapcsolatos számos problémát felszínre hozott: a Nyugat iránti gyűlöletet, a nyílt antiszemitizmust és a francia nemzet helyett egy etnikai közösséghez való hűséget. Ráadásul a baloldal nagy része habozás nélkül magáévá tette ezeket az atrocitásokat, a woke és a politikailag korrekt ideológiával kényelmesen összeegyeztette őket. Nagyon árulkodó, hogy a héten Párizsban a RN elleni legutóbbi tüntetéseken több száz palesztin zászló volt látható, és egyetlen francia zászló sem.  Akárcsak Hollandiában, a gázai háború sok francia ember számára feltárta az arab-muszlim származású tömeges bevándorlás veszélyeinek súlyosságát: az integráció elutasítását és az őket befogadó vagy őket szülő országgal szembeni gyűlöletüket. Társadalmi szempontból ez egy időzített bomba. Bármi is történik a második forduló után, Franciaország hatalmas zsákutcába került.