Nyitókép: Isabelle Souriment/Hans Lucas via AFP
„Nem hiszem, hogy ismerték Jan Harmensz van Bijlert, ahogy szinte senki. De azt se hiszem, hogy tudatos keresztényellenes provokáció volt. A szokásos bevett, elterjedt, unalmas eurovíziós dalfesztiválos kultúrszar volt ez, különösebb átgondolás nélkül. Transz, queer, törpe, színesbőrű, stb, elfogadóbefogadó lózung, közhely, giccses burzsoá puccparádéként. Az Utolsó vacsora tutira ott volt, mert az valami híres festmény, de a görögrómai lakoma is, mert az szokott lenni a filmekben. És mindegyikben esznek.