A szokásos eurovíziós dalfesztiválos kultúrszar volt ez, különösebb átgondolás nélkül

Nyitókép: Isabelle Souriment/Hans Lucas via AFP

„Nem hiszem, hogy ismerték Jan Harmensz van Bijlert, ahogy szinte senki. De azt se hiszem, hogy tudatos keresztényellenes provokáció volt. A szokásos bevett, elterjedt, unalmas eurovíziós dalfesztiválos kultúrszar volt ez, különösebb átgondolás nélkül. Transz, queer, törpe, színesbőrű, stb, elfogadóbefogadó lózung, közhely, giccses burzsoá puccparádéként. Az Utolsó vacsora tutira ott volt, mert az valami híres festmény, de a görögrómai lakoma is, mert az szokott lenni a filmekben. És mindegyikben esznek.

Nem volt polgárpukkasztás, mert ez a mainstream, a kommersz, a trendi, a vonal. A konformizmus nem polgárpukkasztás, főleg nem provokáció. Viszont bármit nyomathattak volna, ha ott a woke meg az LMBTQ, a keleti sajtó ugyanezt írná, mert újabb igazolása a hanyatló nyugat rothadásának, vagyis úgy kell itt az ilyen, mint egy falat kenyér. De ez is kommersz, ez is vonal, ez is konformizmus vastagon.”

***