A szabadság Szigete

A szabadság szigete – igy hirdeti magát a Sziget, és nem tudom, hogy bárki tudja-e még, hogy a Sziget az 1980-ban a Hajógyári-szigeten rendezett Fekete Bárányok-koncert miatt van ott, ahol. Persze már nem csak az, hanem

a Sziget jó 20-25 éve profi szórakoztatóipari produkció, a rock és bármiféle könnyűzenei irányzatok korai korszakának eszmeisége maximum csak máz rajta. Nem az ellenállás és az ellenkultúra helye semmilyen értelemben, hanem a posztmodern fogyasztásé.

Ez is mutatja, hogy a hippik és '68-asok álmait a konzumkapitalizmus vásárolta fel.

Ha van elég megtakarított pénzed, vagy a szüleidnek van és odaadják, akkor befizetheted magad a szabadság szigetének egyhetes állampolgárságára, és még útlevelet is adnak hozzá. Tök valid szórakozási forma – de nem több.

A Sziget így is fontos magyar termék lett, amiről szerte a világban ismerik hazánkat.

Az útlevélnek elnevezett programfüzetbe Karácsony Gergely budapesti és Kiss Laszló III. kerületi DK-s polgármester írt köszöntőt. Semmi extra egyik sem, sztenderd sorok. Akár indokolható is, bár nem nagyon láttam a világon más olyan könnyűzenei fesztiválokat, ahol a helyi potentátok is köszöntenék a kikapcsolódni érkezőket.

Emellett feltűnő a koncerteken túli egyéb programok ideológiai egyoldalúsága: a Sziget jellegéből fakadóan

Green camping, global village, tent without borders, a párizsi Bevándorlási Múzeum programjai... (Eleve mutat valamit, hogy a franciák csináltak egy ilyen múzeumot, s az is mutat valamit, hogy azt ide hívják észt osztani.)

És persze van NGO Island is Amnestyvel, Transparencyvel, LMBT Szövetséggel, Transvanilla Egyesülettel, NANE-vel, Greenpeace-szel, Szubjektív Értékek Egyesülettel és mindennel, amin nem lepődünk meg. A Magyar Pszichológiai Társaság ifjúsági tagozata self-awereness kurzust tart, a Pozitívan Alapítványnál pedig szembe nézhetünk előítéleteinkkel.

Az egész tök kiszámítható és konformista: legyél zöldebb, elfogadóbb, tudatosabb. A szokásos szólamok. Vár a globálélmény, mint évről évre, és azt hiheted, hogy nagyon lázadsz. Pedig csak unalmas. Akkor inkább a koncertek.

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán