A hippik és '68-asok álmait a konzumkapitalizmus vásárolta fel.
A szabadság szigete – igy hirdeti magát a Sziget, és nem tudom, hogy bárki tudja-e még, hogy a Sziget az 1980-ban a Hajógyári-szigeten rendezett Fekete Bárányok-koncert miatt van ott, ahol. Persze már nem csak az, hanem
a Sziget jó 20-25 éve profi szórakoztatóipari produkció, a rock és bármiféle könnyűzenei irányzatok korai korszakának eszmeisége maximum csak máz rajta. Nem az ellenállás és az ellenkultúra helye semmilyen értelemben, hanem a posztmodern fogyasztásé.
Ez is mutatja, hogy a hippik és '68-asok álmait a konzumkapitalizmus vásárolta fel.
Ha van elég megtakarított pénzed, vagy a szüleidnek van és odaadják, akkor befizetheted magad a szabadság szigetének egyhetes állampolgárságára, és még útlevelet is adnak hozzá. Tök valid szórakozási forma – de nem több.
A Sziget így is fontos magyar termék lett, amiről szerte a világban ismerik hazánkat.
Az útlevélnek elnevezett programfüzetbe Karácsony Gergely budapesti és Kiss Laszló III. kerületi DK-s polgármester írt köszöntőt. Semmi extra egyik sem, sztenderd sorok. Akár indokolható is, bár nem nagyon láttam a világon más olyan könnyűzenei fesztiválokat, ahol a helyi potentátok is köszöntenék a kikapcsolódni érkezőket.
Emellett feltűnő a koncerteken túli egyéb programok ideológiai egyoldalúsága: a Sziget jellegéből fakadóan
Green camping, global village, tent without borders, a párizsi Bevándorlási Múzeum programjai... (Eleve mutat valamit, hogy a franciák csináltak egy ilyen múzeumot, s az is mutat valamit, hogy azt ide hívják észt osztani.)
És persze van NGO Island is Amnestyvel, Transparencyvel, LMBT Szövetséggel, Transvanilla Egyesülettel, NANE-vel, Greenpeace-szel, Szubjektív Értékek Egyesülettel és mindennel, amin nem lepődünk meg. A Magyar Pszichológiai Társaság ifjúsági tagozata self-awereness kurzust tart, a Pozitívan Alapítványnál pedig szembe nézhetünk előítéleteinkkel.
Az egész tök kiszámítható és konformista: legyél zöldebb, elfogadóbb, tudatosabb. A szokásos szólamok. Vár a globálélmény, mint évről évre, és azt hiheted, hogy nagyon lázadsz. Pedig csak unalmas. Akkor inkább a koncertek.
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán
A közbeszéd állapotán való jajongás álszent dolog, van ugyanis nagyobb bajunk: az, hogy a modernitás módszeresen bontja le az embert. Szilvay Gergely esszéje.
Ebben a világban túl sok mindenre van előre elkészített magyarázat.
Marine Le Penről, Eva Kailiról, az Antifa-kommunistákról és a megrohadt Nyugatról.
Amit ma az Egyesült Államokban látunk, az maga a megtestesült ellenforradalom.
Akik a bíróságok döntéseit ünneplik, azok majd gondoljanak bele abba, hogy mi történik velük, pártjaikkal, politikusaikkal, ha ezeknek a precedenseknek az ismeretében másfajta irányultságú törvényhozás működik.
Pierre Cassen szerint Marine Le Pen elítélésével a franciák valódi igazságügyi mészárszékkel találták szembe magukat.
