A jövőnkért zajló küzdelem

A leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik, ahogyan azt bármelyik Oravecz Coelho-idézetben olvashatjuk. Ez a valódi jelentősége a hét elején megalakult Patrióták Európáért frakciónak az Európai Parlamentben. Ha Brüsszelt az első rohammal nem sikerült is bevenni, a helytartótanács azért már reszketni méltóztatik.

Az Európa és a Nyugat jövőjéért zajló küzdelem már nem a jobb-bal megosztottság mentén írható le. Jelentős részben azért, mert a fősodratú jobb- és bal­oldali pártok mára szinte ugyanolyanná váltak. A legtöbb nagy európai néppárt, jöjjön akármelyik oldalról, azt a technokrata-neoliberális konszenzust képviseli, amely végérvényesen megbukott a 2008-as pénzügyi-­gazdasági válságban. Ennek ellenére Párizstól Londonig, Madridtól (sajnos mára) Rómáig arról szól a politikai diskurzus, hogy a „szakértői”, „tudományos”, „hatékony” kormányzás hogyan oldja majd meg az emberiség olyan nagy problémáit, mint a népesedési válság, a klímaváltozás vagy éppen az illegális migráció.

(Szak)politikát azonban nem lehet politika nélkül csinálni, a politikacsinálás ugyanis az ötletekről, a kezdeményezésről, a meglepő huszárvágásokról, ugyanakkor a tettekért viselt felelősségről is szól. És ezen a területen van igazán bajban a technokrata nyugati elit: ugyanis nem hajlandó vállalni a tettei­ért a felelősséget. Az emberek viszont továbbra is igénylik, hogy a vezetőik elszámoltathatók legyenek. Ezért bukott meg Mark Rutte, Rishi Sunak és lényegében Emmanuel Macron kormánya is – csak az elmúlt néhány hónapban. Mert nem figyeltek arra, mit is várnak tőlük saját állampolgáraik. 

És ezért kellett volna megbuknia az Európai Bizottság előző vezetőségének is. A Pfizer-sms-ek, az eladósodás, a háborús uszítás és a zöldátállás lánglelkű erőltetése mind-mind az európai emberek érdekeivel ellentétes politikai döntés volt. Európa ma veszélyesebb, szegényebb és versenyképtelenebb hely, mint amilyennek a képességei, a történelme és a lehetőségei alapján lennie kellene. Ennek fő oka pedig a brüsszeli buborék, amely az európai emberekkel szemben saját érdekeit nézve a boldog felelőtlenség állapotában igyekszik a tervezőasztalon meghatározni, merre is menjen tovább az unió.

A Patrióták Európáért legfontosabb célja a következő öt évben ennek az alaktalan ellenfélnek a legyőzése. Azoknak a bürokratáknak a megrendszabályozása, akik úgy csinálnak politikát, és úgy változtatják meg az életünket, hogy soha senki nem szavazott rájuk, és ezért nem is érzik felelősnek magukat azokért a bajokért, amelyeket ők maguk okoztak. A Patrióták Európáért csak vissza akarja adni a demokráciát a démosznak, az embereknek. Azoknak, akiknek az élete, jövője, megélhetése múlik Európa békéjén, biztonságán és versenyképességén. Talán nem olyan nagy gond, ha ezek az emberek Európa önjelölt vezetőit is el akarják számoltatni, hasonlóan ahhoz, ahogyan azt a belga gazdák tették tavasszal Brüsszel utcáin.

Az út és a küzdelem nem lesz könnyű: az új frakciót máris felruházták a szokásos elítélő címkékkel, miszerint egy nacionalista, oroszbarát, Európa-ellenes, szélsőjobboldali horda, amelynek a fő célja a csillogó európai építmény lebontása. A következő öt évben hasonló támadásokra lehet készülni, de szerencsére ezt a csapatot nem olyan fából faragták, hogy az ilyen kritika elvegye a kedvét a küzdelemtől. Inkább bátorításnak fogja venni, hogy még kitartóbban valósítsa meg célját, egy olyan Európát, amely egységes a sokszínűségben.

A Patrióták Európáért frakció erősen kezdett: már megalakulásakor az EP harmadik legnagyobb közössége lett. De ez csak a kezdet, és ahogy Európában is egyre többen ismerik majd fel, hogy Brüsszel nem a megoldás, hanem a probléma maga, úgy lesz egyre több tagja a politika jobb- és baloldaláról ennek a formabontó formációnak.

A politika a lehetséges művészete. A Patrióták Európáért az első komoly kísérlet arra, hogy megbontsa a hagyományos bal-jobb törésvonalat az EP-ben. A belépő elég látványosra sikeredett, folytatása pedig most következik. Az öveket kérjük becsatolni!

A szerző külpolitikai szakértő, helyettes államtitkár.