A front elől menekülő ukrán férfiak vallottak: „Nem akartam ágyútöltelékké válni, a politikusok gyermekei egyáltalán nem harcolnak”

Fotó: Danylo Antoniuk / ANADOLU AGENCY / Anadolu Agency via AFP

A Focus arról ír, hogy Andrij hatezer dollárt fizetett azért, hogy megszökjön Ukrajnából, Vaszil bujkált, Mykola külföldön volt, amikor kitört a háború, és egyszerűen nem tért vissza. Mint tudjuk, az ukrán kormány embertelen sorozást rendelt el a háborúban tapasztalt kilátástalan helyzet miatt, egyre csak fogynak a besorozható emberek.

„Néhány évvel az orosz invázió előtt jöttem Berlinbe, hogy építőmunkásként dolgozzak. Nyugat-Ukrajnából származom, és mostanra 

– mondta Mykola, aki hozzátette: „Neheztelek az ukrán államra, amiért nem ad nekünk semmilyen szociális garanciát, ugyanakkor azt kéri, hogy térjünk vissza az országba, hogy megvédjük azt. Nem érzem kötelességemnek, hogy ezt tegyem, mert nem értek egyet a jelenlegi politikával”. Hangsúlyozta: 

 mint ahogy azt az ukrán kormány állítja. 

– mesélte. Kiderült például, hogy az unokatestvérét besorozták és eltűntnek nyilvánították, mivel azonban a holttestét nem találták meg, a felesége nem kaphatja meg az ukrán kormány által ígért támogatást.

Vaszil leszögezte, hogy nem érzi magát árulónak. Most a toborzótisztek szó szerint az utcán, a forgalomban és az ellenőrzőpontokon 

mondta.

Andrij a Focusnak vallott: hatezer eurót fizetett a szabadságáért és életéért cserébe. A hazájában gyávának és hazaárulónak tarthatják, mondta, de mások véleménye nem sokat számít neki. „Azt hiszem, jobb élő háborús ellenállónak lenni, mint halott hősnek. És úgy gondolom, hogy sokan azok közül, akik elítélnek, 

 Én bátrabb voltam náluk azzal, hogy elmenekültem. Kockázatos volt, de megtettem – főleg a feleségem és a gyerekeim miatt.” 

Íme, egy részlet a sorozásról: