Orbán Viktor eddigi uniós elnökségének Kijevet, Moszkvát, Asztanát és Pekinget érintő turnéja engem arra a szituációra emlékeztet, amikor a telepi vagány csávó kölcsönkéri az úri ficsúr vadiúj Mercedesét. Csak megy vele egy kört a háztömb körül, becsszó, öt perc, már hozza is vissza. A ficsúr nagy nehezen rááll, átnyújtja a délelőtti napfényben megcsillanó kulcsokat. Emberünk bepattan a volán mögé, majd egy kövér gázzal eltűnik a sarkon. Telik-múlik az idő, már későre jár, amikor a Mercedes újra felbukkan a láthatáron.
Iszonyatos gumiszag, a kerekek a drifteléstől nutellára füstölve, az aranymetál fényezés meghúzva mindkét oldalon, a baloldali tükör leütve, szóval dráma. Az anyósülésről női kuncogás hallik. A ficsúr döbbenten áll, a telepi csávó kipattan az autóból, hóna alatt a vihogó kis miújsággal. Hozzávágja a kulcsot a ficsúrhoz, majd így szól: »Nem rossz, nem rossz, de sajna elpicsázott a Szentendrein egy köcsög BMW-s.«
Orbán Viktor az év végéig a Tanács soros elnöke. A békemisszióját nehéz nem egy telepi csávó padlógázzal végigtolt veretésének tekinteni. A gond az, hogy ezúttal nemcsak mi, de az egész EU is megfizetheti az élményvezetés árát. Hol az a bátor ficsúr, aki elveszi tőle a kulcsot?”