Rendőrök az utcákon, szájzár az ellenzéken – szlovák helyzetkép Fico-merénylet után

Nyitókép forrása: VLADIMIR SIMICEK / AFP

***

Korábban lapunknak Pomichal Krisztián, az MCC dunaszerdahelyi központjának igazgatója, a Ma7 korábbi politikai rovatvezetője arról beszélt: az emberek a boltokban, a kávézókban, a villamoson erről beszélgetnek, „s ez határozza meg az előttünk álló időszakot is”.

Pomichal ugyanakkor a szlovák fővárosban hétvégén semmiféle jellel nem találkozott a Fico-merénylettel kapcsolatban, depresszív hangulatot sem érzékelt; Fico ügye helyett elsősorban az európai parlamenti választási kampány képeivel találkozott a pozsonyi belvárosban, s különösebb rendőri extra készültséget sem tapasztalt.

Ezt a kettősséget erősítette meg lapunknak Őry Péter, a Pro Civis Polgári Társulás elnöke, aki kifejtette –

beleértve az olyan veszélytelennek tűnőket is, mint a csallóközcsütörtöki tűzoltórendezvényt – egyszerűen félnek attól, hogy egy fanatikus elkövető akár célzottan, akár „csak úgy” támadást hajt végre egy ilyen eseményen. „Megerősítették a rendőrök járőrözését, és bár ezt mi magunk nem látjuk, a szolgálatok is erősebben megfigyelik az internetes tartalmakat” – sorolja. Előállítások, sőt, elítélések is történtek már.

Ami az átlagembert érinti, Őry szerint

Ugyanakkor emlékeztet, hogy a politikai gyilkosságok és egyéb akciók politikusok ellen már a kilencvenes években jelen voltak az országban. Jelesül:

– 1995-ben elrabolták az ország első köztársasági elnökének, Michal Kováčnak a fiát – a Vladimír Mečiar vezette kormány titkosszolgái; őt a titkosszolgák kirángatták az autójából, megverték, és Ausztriába vitték

– 1996-ban, miközben az elrablóknak egyébként később Mečiar kegyelmet adott, Róbert Remiás nyomozóval végeztek egy pokolgéppel, aki az emberrablási ügyben nyomozott.

– 1999-ben Ján Duckyt, Mečiar volt gazdasági miniszterét gyilkolták meg Pozsonyban, három fejlövéssel végezték ki

– erre következett rá Ján Kuciák oknyomozó újságíró meggyilkolása 2018-ban, aminek következtében tüntetések kezdődtek, és a Fico-kormány bukása.

Mint Őry Péter kifejti, már a merényletet követő napon megemelkedett a közbeszédben a gyűlölet szintje, a jelenlegi ellenzéki szavazók vitték ebben a prímet – a szlovák Joj televízió felmérése szerint a korábbi 16 százalékról 21,5 százalékra emelkedett a gyűlölködő hozzászólások aránya a közösségi médiában.

Ugyanakkor a politikai pártok megpróbálták konszolidálni a helyzetet, a sajtóval karöltve, „hogy ne legyen ennyire kiélezett a közbeszéd” – fejtegeti Őry – ám mindezt nehéz kivitelezni egy heves kampányidőszakban.

Mindenesetre a történtek bizonytalanná tették az EP-választások kimenetelét.

Megugorhat a hagyományosan nagyon alacsony részvételi hajlandóság, és az ellenzék kénytelen lesz tartózkodni bármilyen keményebb hangvételű szövegtől, „hiszen bármit mondanak, a miniszterelnöki merénylet után már egészen máshogy hangzik majd”.

Mint Őry rámutat, e téren korábban egyáltalán nem fogták vissza magukat az ellenzéki médiumok:

A pártok pedig „transzparensek behurcolásával a parlamentbe, injekciós tűk dobálásával, és még számos színházi elemmel dúsították a parlamenti és azon kívüli akcióikat”.

A korábbi uszítások most mind visszaütnek. „Az ellenzék csak akkor tud labdába rúgni a következő években, ha személycserék jönnek – mert a mostani politikusokra ráégett az uszítás, a merényletben való pszichikai bűnrészesség vádja” – mondja.

Eközben a fizikai erőszakig is sikerült eljutni, a leköszönt miniszterelnök, Igor Matovic a tavalyi kampány során konkrétan mellbe rúgta a most Ficót helyettesítő Robert Kaliňákot, ezzel legitimálva az erőszakot mint eszközt – sorolja Őry –, 

Mindeközben a politika általános színvonala is komoly mélyrepülésben van, és ebben bizony oroszlánrésze van a jelenlegi ellenzéknek.

„Amikor Magyarországon Schmitt Pálról kiderült, hogy plagizált, lemondott. Nálunk az előző kormányban az oktatási miniszterről és a parlament elnökéről is kiderült, de semmilyen következménye nem lett” – fejtegeti.

Mindenesetre a Fico elleni merénylet, véli Őry, az átlagembereket is megérintette, 

A társadalom nem látja még át, de valószínű, hogy a következő évekre teljesen átalakul a szlovákiai politika – teszi hozzá – a jelenlegi kormánypártoknak egyben nagy lehetőség is a szomorú esemény.

Mindez – ha Pellegrini nem kacsint ki a nagy konzervatív-baloldali tömbből – jó időre meghatározhatja a szlovákiai politikai dinamikákat.