Hogyan alakulna át az életünk, ha megtámadnák Magyarországot? – az alezredes válaszol (VIDEÓ)

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt

A Specialista legfrissebb adásában Vukics Ferenc alezredes alaposan utánajárt annak, hogy mi várhat ránk egy nyílt háborús konfliktus esetén. Az alezredes történelmi példákkal mutatja be, hogy mennyi szenvedéssel és nyomorral jár a háború, nem csupán a katonáknak, hanem az otthon maradtaknak is. 

Vukics elárulja: háború idején minden másként működik, 

„Ez vonatkozhat akár politikai szélsőséges mozgalmak tevékenységére, vagy szervezett bűnözői csoportokra. Amikor az országban elkezdenek fogyni bizonyos anyagok, akkor azon bizonyos csoportok megpróbálnak nyerészkedni” – fogalmaz az alezredes. Példaként említi az üzletek kifosztását, vagy bizonyos értékek és javak földalatti bunkerekben való felhalmozását.

Középkori állapotok

Vukics kifejti: háború idején középkori állapotok alakulhatnak ki, amikor egy terület támadás alá kerül, 

„Ennek az a következménye, hogy például téli időszakban fagypont alatti hőmérsékletű lakásokban élnek a családok, megpróbálnak szükségeszközöket – például generátorokat – beszerezni annak érdekében, hogy áramot tudjanak előállítani” – magyarázza.

Az alezredes szerint egy idő után a civil lakosság már nem a becsapódó bombáktól vagy a háború direkt következményeitől tart, hanem attól, hogy az ismerőseivel, rokonaival, barátaival mi történik. „Mindent megtesznek, hogy ezt a személyes kapcsolatot valamilyen úton-módon fenn lehessen tartani” – jegyzi meg Vukics, aki szerint a hadiállapot idején mindig kiderül, hogy egy adott közösségben mennyire erős az összefogás.

A szakértő arról is beszél az adásban, hogy háború idején a családokon túl gyakran kényszerülnek le intézmények is a föld alá – iskolás, egészségügyi intézmények. Ez hazai viszonylatban azt jelenti, 

Béke a háború árán?

Vukics úgy véli, a nyugati hatalmak nagy részét nehéz lesz meggyőzni arról, hogy ne küldjünk fegyvereket és katonákat Ukrajnába. Az alezredes szerint ezek az országok nem értik meg, hogy Közép-Kelet-Európában szükség van békére és stabilitásra.

„Kevés történelmi tudásuk van róla, mi is történt itt az elmúlt 120 évben: hányszor fosztották ki hazánkat, és hányszor kellett talpra állnunk” – szögezte le. Míg a férfiak a fronton vagy éppen fogolytáborokban voltak, ahol a legnagyobb kegyetlenségekkel szembesültek, addig a nők próbálták életben tartani a gazdaságot, úgy, hogy a férfi munkaerő nagy része hiányzott. „És közben el kellett viselni, hogy nem tudják, férjeik, fiaik élnek-e, vagy halnak” – tette hozzá Vukics, aki azt is aláhúzza, 

Mindezek után pedig ezek az emberek a háború végeztével újraépítették házaikat, bevetették a földeket azzal, ami maradt, amit nem vittek ki az országból. Azaz újraindították az életet. „Majd jött egy rendszer, ahol minden megtermelt javat be kellett szolgáltatni, majd a földjeiket is elvették tőlük, majd odaállították őket, hogy zászlóval köszöntsék a vezetőiket” – összegezte az alezredes.

Közép-Európa összefog

Vukics üzent a fiataloknak is: „Gondoljuk végig, hányszor fosztották ki ezt az országot és hányszor kellett talpra állni!” Hozzáteszi: A Közép-Európai Védelmi Kezdeményezést előremutatónak tartja, amelynek kezdeményezője Ausztria volt. „Nagyon jó dolog, hogy Közép-Európában megpróbálnak Közép-Európa sorsáról közösen együtt gondolkodni, 

– szögezte le.