Economist: A liberális nemzetközi rend lassan szétesik

Nyitókép: Ann Ronan Picture Library/AFP

Első pillantásra a világgazdaság megnyugtatóan rugalmasnak tűnik – írja az Economist vezető anyaga. Amerika akkor is fellendült, amikor a Kínával vívott kereskedelmi háborúja elmérgesedett. Németország kibírta az orosz gázszállítások kiesését anélkül, hogy gazdasági katasztrófa érte volna. A közel-keleti háború nem okozott olajsokkot. A rakétákkal tüzelő húti lázadók alig érintették a globális áruforgalmat. A világgazdaság GDP-jének arányát tekintve a kereskedelem kilábalt a világjárványból, és az előrejelzések szerint idén egészséges növekedés várható.

A brit gazdasági lap szerint a világgazdaságot a második világháború óta irányító rend évek óta erodálódik. Ma már közel áll az összeomláshoz. Aggasztóan sok kiváltó ok elindíthatja az anarchiába való süllyedést, ahol az erőnek igaza van, és a háború ismét a nagyhatalmak eszköze. Még ha nem is kerül sor konfliktusra, a normák összeomlásának hatása a gazdaságra gyors és brutális lehet.

Az Economist úgy látja: a régi rend felbomlása mindenütt látható: szankciókat négyszer annyian alkalmaznak, mint az 1990-es években; Amerika nemrégiben „másodlagos” büntetéseket vetett ki az orosz hadsereget támogató szervezetekre. Támogatási háború folyik, ahogy az országok igyekeznek lemásolni Kína és Amerika hatalmas állami támogatását a zöld gyártás területén.

A régi rendszert biztosító intézmények vagy már megszűntek, vagy gyorsan veszítik hitelességüket – írja a lap. A Kereskedelmi Világszervezet jövőre lesz 30 éves, de több mint öt évet töltött stagnálásban az amerikai hanyagság miatt. Az IMF-et identitásválság sújtja, a zöld program és a pénzügyi stabilitás biztosítása között vergődik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa megbénult. A Nemzetközi Bírósághoz hasonló nemzetek feletti bíróságokat egyre inkább fegyverként használják a háborúzó felek. A múlt hónapban amerikai politikusok, köztük Mitch McConnell, a republikánusok vezetője a szenátusban szankciókkal fenyegették meg a Nemzetközi Büntetőbíróságot, ha az elfogatóparancsot ad ki Izrael vezetői ellen, amelyet Dél-Afrika népirtással is vádol a Nemzetközi Bíróságon.

– és hirtelen lecsaphatnak, amint a hanyatlás beindul, írja a brit lap. Az első világháború véget vetett a globalizáció aranykorának, amelyről akkoriban sokan azt feltételezték, hogy örökké tart majd. 

Ma egy hasonló törés túlságosan is elképzelhetőnek tűnik. Donald Trump visszatérése a Fehér Házba a maga zéróösszegű világnézetével tovább folytatná az intézmények és normák erózióját. Az olcsó kínai import második hullámától való félelem felgyorsíthatná azt. 

Az Economist szerint sok ilyen esetben a veszteség mélyebb lesz, mint azt sokan gondolnák. Divatos a korlátlan globalizációt az egyenlőtlenség, a globális pénzügyi válság és az éghajlat elhanyagolásának okaként kritizálni. Az 1990-es és 2000-es évek eredményei, amelyek a liberális kapitalizmus csúcspontjai, azonban páratlanok a történelemben – írja a brit lap. Kínában százmilliók menekültek meg a szegénységből, ahogy integrálódott a világgazdaságba. A csecsemőhalandóság világszerte kevesebb, mint a fele az 1990-es értéknek.

Ha egyszer már megtört, nem valószínű, hogy új szabályokkal pótolható – vélekedik az Economist. Ehelyett a világ ügyei a banditizmusnak és az erőszaknak kedvező anarchia természetes állapotába fognak süllyedni. Bizalom és az együttműködés intézményes keretei nélkül az országoknak egyre nehezebb lesz megbirkózniuk a 21. század kihívásaival, a fegyverkezési verseny megfékezésétől a mesterséges intelligencia területén a világűrben való együttműködésig. A problémákat a hasonlóan gondolkodó országok klubjai fogják kezelni. Ha az együttműködés átadja helyét az erőfitogtatásnak, az országoknak egyre kevesebb okuk van a béke fenntartására.

Az Economist úgy fogalmaz: a Kínai Kommunista Párt, Vlagyimir Putyin vagy más cinikusok szemében egy olyan rendszer, amelyben az erőnek van igaza, nem lenne újdonság. Ők 

 – egy olyan hatalomnak, amely most viszonylag hanyatlóban van.

Igaz, hogy a második világháború után létrehozott rendszerben sikerült megteremteni a frigyet Amerika internacionalista elvei és stratégiai érdekei között. A liberális rend azonban a világ többi része számára is hatalmas előnyöket hozott. A világ szegényei közül sokan már most is szenvednek attól, hogy az IMF képtelen volt megoldani a Covid-világjárványt követő államadósság-válságot. Az olyan közepes jövedelmű országok, mint India és Indonézia, amelyek abban reménykednek, hogy a gazdagság felé vezető úton kereskedhetnek, kihasználják a régi rend széttagoltsága által teremtett lehetőségeket, de végső soron a világgazdaság integráltságának és kiszámíthatóságának megőrzésére támaszkodnak. 

A brit lap szerint a fejlett világ nagy részének jóléte, különösen az olyan kis, nyitott gazdaságoké, mint Nagy-Britannia és Dél-Korea, teljes mértékben a kereskedelemtől függ. Az erős amerikai növekedésnek köszönhetően úgy tűnhet, hogy a világgazdaság mindent túlélhet, ami csak rázúdul. De nem így van – véli az Economis szerzője.