Barátból ellenség
A fenti narratívától eltekintve érdemes látni, hogy a hétvégi támadás egy hosszú folyamat eredménye. A szakirodalom szerint Izrael és Irán kapcsolatát több szakaszra lehet osztani. A zsidó állam létrejötte, 1948 és 1953 között hűvös volt a viszony, Irán Palesztina felosztása és Izrael ENSZ-tagsága ellen szavazott. 1953-tól azonban, amikor egy amerikai beavatkozást követően megerősítették az uralkodó Pahlavi-dinasztiát a miniszterelnöki hatalommal szemben, a perzsa–zsidó együttműködés virágozni kezdett.
Az antiszemitizmus az iráni iszlám forradalom eszmeiségének szerves része”
Ekkoriban Irán olajjal látta el Izraelt, a zsidó állam pedig katonai technológiával a perzsákat. A titkosszolgálatok együttműködtek, a hatvanas években megépült a közös Trans-Israel olajvezeték, és közvetlen járatok repültek Tel-Aviv és Teherán között. A Pahlavi-dinasztia azonban súlyos hibákat követett el: nem tartotta tiszteletben az iszlám tradíciókat, figyelmen kívül hagyta a korrupciót és a nyomort, a hírhedt Nemzeti Hírszerző és Biztonsági Szervezet (Savak) pedig ellenzékiek – köztük kommunisták és iszlamisták – ezreit kínozta meg, börtönözte be, és százait gyilkolta meg. Az együttműködés részben Izrael „perifériadoktrínája” alapján történt, amely szerint az ellenséges arab szomszédokat az „eggyel távolabbi” országok – például Etiópia, Törökország vagy éppen Irán – megnyerésével lehet ellensúlyozni.
Az 1979-es iráni iszlám forradalom ideológiája viszont ellenséges volt a cionizmussal, vagyis Izrael államalapító eszméjével szemben. A forradalmat vezető Ruhollah Homeini úgy vélte, hogy az iszlám világ hanyatlása Nagy-Britannia és az Egyesült Államok összeesküvésének tudható be, és az a célja, hogy a cionizmus legyen a Közel-Kelet uralkodó ideológiája. Az ajatollah vad antiszemita szólamok tömkelegét gyártotta, amelyekben kezdetben a zsidóságot, később a cionizmust és Izraelt támadta. Irán érvei között máig szerepel, hogy igenis él zsidóság az országban, és parlamenti képviselete is van mint bevett vallásnak. Az iráni zsidó vezetők azonban megfélemlített, kontrollált egyének, akik csak a rezsimnek kedves dolgokat nyilatkozhatnak. Nyilván emlékezhetnek rá, hogy az iráni iszlám forradalom egyik első dolga volt 1979 tavaszán koncepciós perben elítélni és kivégezni Habib Elghaniant, az iráni zsidók egyik vezetőjét cionizmus és hazaárulás vádjával.