Ugyanis bár Németország összességében – leginkább a megújuló áramtermelés részarányának jelentős növekedése miatt – eddig is elérte klímacéljait, és erre az elkövetkezendő években is jó esélye van, a klímatörvény a kötelező kibocsátás-csökkentési célokat szektorális alapon tűzi ki.
A közlekedési szektornak pedig számos más szektorral ellentétben régóta nem sikerül teljesítenie a saját előirányzatait. Ráadásul arra sem mutatkozik különösebb esély, hogy a német költségvetés összeomlása miatt eltörölt elektromosautó-vásárlási támogatás kivezetése után öt százalékkal csökkent 2024 első negyedévében az elektromos autók értékesítése, a Német Autóipari Szövetség (VDA) számításai szerint pedig az e-autók töltési infrastruktúrájának bővítése is pont harmadakkora tempóban halad, mint ami a 2030-ra kormányzati célként kitűzött egymillió töltőállomás eléréséhez szükséges lenne.
Tavaly a koalíció eldöntötte, hogy alapjaiban reformálja meg a 2019-ben elfogadott klímatörvényt, és a szektorális célok helyébe egy általános országos klímacél lép. Wissing pártja, az épp a parlamenti bejutási küszöb határán egyensúlyozó liberális Szabad Demokrata Párt (FDP), amely ebben a ciklusban vegyes sikerrel tudta képviselni hagyományos választói bázisa, a német vállalkozók érdekeit, a reform mellett kardoskodik –
azt szeretnék, hogy ne a problémás közlekedési szektorban kelljen kibocsátást csökkenteni, hanem olyan más területeken, ahol ez kisebb gazdasági kárral jár.
A klímatörvény átírásának folyamata ugyanakkor megakadt, s ezért a liberálisok a Zöldeket okolják. Ők azok ugyanis, akik szerint a szektorális célok megszüntetésével nehezebb lenne elszámoltatni a gazdaság egyes szektorait akkor, ha esetleg nem tesznek eleget a kibocsátás-csökkentésért.