A francia Éric Zemmour hazafiasságot hirdető és bevándorláskritikus pártja, a Reconquête csatlakozott a Morawiecki és Meloni, s talán hamarosan Orbán nevével is fémjelezett, jobboldali pártcsaládhoz.
A júniusi EP-választásokra gyúr az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) frakciója, amihez különösen jól jött, hogy a minap (a mainstream által szélsőjobboldalinak kikiáltott) Reconquête tagjai is csatlakoztak hozzájuk – írta meg az Euractiv.
Így a jelenlegi 68 európai parlamenti képviselőt magáénak tudó formáció 70 fősre bővült.
De jól jött a lépés az Éric Zemmour-vezette Reconquête-nek is, amely megerősítheti láthatóságát Franciaországban a nevezetes voksolás előtt, s amelyet jelenleg mintegy 5 százalék környékére mérnek a közvélemény-kutatások.
Márpedig ha a felmérések nem csalnak, ez azt jelenti, hogy egyedül a francia kispárt összesen hat mandátumosra bővül az Európai Parlamentben. Marion Maréchal listavezető jelöltjük világossá is tette szándékait: nagyobb súly a konzervatívoknak, beleszólás az EB elnöke kinevezésébe.
Amit az ECR kapcsán érdemes megjegyezni, ez az a pártcsalád, ahova, miként azt lapunk is megírta, a Fidesz az európai parlamenti választás után belép. Erről Orbán Viktor magyar miniszterelnök több olasz lapnak is beszélt a múltkori brüsszeli uniós csúcs idején
Ezt is ajánljuk a témában
A magyar kormánypárt az Európai Konzervatívok és Reformerek alakulathoz áll természetszerűleg a legközelebb, bár vannak olyan területek, amelyeken eltérő állásponton vannak.
Ahogy 2023 nyarán Deutsch Tamás, a kormánypárt EP képviselője is utalt már arra a Mandinernek adott interjújában, hogy ez a Fidesz célja.
Ezt is ajánljuk a témában
Az elemzők arra számítanak, hogy az EP-választáson megerősödnek az EU-val kritikus pártcsoportok, egy ilyen szövetséghez csatlakozhat a Fidesz is.
Zemmour, a korlátlan bevándorlást és az iszlám térnyerését ellenző újságíró, esszéista 2022-ben hozta létre pártját (róla bővebben például: itt).
Ezt is ajánljuk a témában
A francia elnökválasztás horizontján nemrég új csillag tűnt fel, az író és korábbi politikai elemző Eric Zemmour személyében, akinek egészen különleges vonása abban ragadható meg, hogy a francia politikában példátlan bátorsággal – sőt, mondhatni vakmerőséggel – nyíltan a zászlajára tűzte több olyan szellemi tabu ledöntését, amelynek implicit elfogadása eleddig az európaiság és a politikai korrektség jegyében minden politikusra nézve egyfajta íratlan szabályként kötelező volt. A két legfontosabb ilyen tabu a bevándorlás támogatása, illetve az európai integráció visszafordíthatatlan voltának elfogadása (sőt, éljenzése és leghatározottabb előmozdítása), amelyet mind a nyugat-európai politikai, mind a francia értelmiségi elit mindenképp elvár egy Franciaországra vezetésére eséllyel pályázó elnökjelölttől – e két tabu megdöntését tűzte zászlajára Eric Zemmour.
Ambiciózus, európai szintű céljuk pedig egy teljes jobboldalt összefogó „jobboldali unió” létrehozása, amely egyesíti a jobbközép EPP-t és az ECR-t; a listavezető, Maréchal (aki nem mellesleg Marine Le Pen unokahúga) többször is kijelentette, hogy a von der Leyen-féle EB-t le kell váltani, s hogy a júniusi EP-választások jó alkalmat adnak arra, hogy új irányt szabjanak a testületnek. Maréchal saját ártját látja lehetséges közvetítőnek ebben az unióban, mondván
a Renew, a szocialisták, a zöldek és az Európai Néppárt szövetsége természetellenes.
Ezért szerinte, ha az ECR sikeres lesz júniusban, az EPP is elgondolkodhat azon, érdemes-e az Európa-pártinak is nevezett szövetségben részt vennie, vagy csatlakozik a konzervatív jobboldalhoz.
Az ECR jelenleg egyébként az ötödik helyen áll, ami a neki becsült 80 mandátumra tekintve egy jókora ugrás az öt évvel korábbi 62-höz képest; s nincs is túlságosan lemaradva sem a szintén euroszkeptikus harmadik Identitás és Demokrácia képviselőcsoport 91 mandátumától, pláne nem a Renew Europe-tól, amelyet néhány felmérés szerint már meg is előzne.
Az Euractiv felhívja a figyelmet, mindezek azonban a Reconquête! és a Fidesz csatlakozása előtti számok; a magyar párt kapcsán 12 előre látható mandátumot becsült (amúgy a 21 magyar képviselő abszolút többségét),
szóval még az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy az ECR a harmadik helyre fut be a Néppárt és a szocialisták mögé
A lap szerint az ECR terjeszkedése valószínűleg tovább erősíti Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pártját, az Olasz Testvéreket, s megjegyzi, a képviselőcsoporton belüli legnagyobb párt általában kulcsfontosságú vezetői pozíciókat tölt be, például a frakcióvezetőséget, és megkaphatja az Európai Parlament alelnöki tisztét. Vagyis: a tét nem kicsi.
***
Nyitókép: Orbán Viktor fogadja Éric Zemmourt a Karmelita kolostorban 2021. szeptember 24-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)
Sorsdöntő hónapok jönnek a német politikában.
A plenáris üléseken több volt a politikai színjáték, mint a kézzelfogható eredmény a Parlamentben. A Tisza-kormány első hete megmutatta: a vitákban nincs hiány, a kormányzásban viszont annál több a kérdőjel.
Gesztusokban és deklarációkban kifejezetten gáláns és nagyvonalú lett hirtelen az Európai Bizottság.
A Fideszben még nem döntöttek arról, hogy kiket delegálnak a megüresedett képviselői helyekre.
Székesfehérvár polgármestere tiszta vizet öntött a pohárba, miután Navracsics Tibor egy interjúban arról beszélt, hogy el tudná képzelni őt a Fidesz 2030-as miniszterelnök-jelöltjeként.
Nem mintha bárki meglepődött volna azon, hogy a kibukott oroszkollaboráns állampárt ellenzékben hirtelen elkezd aggódni a szabadságjogokért.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb cikkei május 28-án.
Fiatalon prostituáltak szolgálatait vette igénybe, a kártyaszenvedélye pedig anyagi romlással fenyegette. Így nézett szembe bűneivel a fejedelem!
Egyelőre nincsen hivatalos ferencvárosi bejelentés...
