Ambiciózus, európai szintű céljuk pedig egy teljes jobboldalt összefogó „jobboldali unió” létrehozása, amely egyesíti a jobbközép EPP-t és az ECR-t; a listavezető, Maréchal (aki nem mellesleg Marine Le Pen unokahúga) többször is kijelentette, hogy a von der Leyen-féle EB-t le kell váltani, s hogy a júniusi EP-választások jó alkalmat adnak arra, hogy új irányt szabjanak a testületnek. Maréchal saját ártját látja lehetséges közvetítőnek ebben az unióban, mondván
a Renew, a szocialisták, a zöldek és az Európai Néppárt szövetsége természetellenes.
Ezért szerinte, ha az ECR sikeres lesz júniusban, az EPP is elgondolkodhat azon, érdemes-e az Európa-pártinak is nevezett szövetségben részt vennie, vagy csatlakozik a konzervatív jobboldalhoz.
Az ECR jelenleg egyébként az ötödik helyen áll, ami a neki becsült 80 mandátumra tekintve egy jókora ugrás az öt évvel korábbi 62-höz képest; s nincs is túlságosan lemaradva sem a szintén euroszkeptikus harmadik Identitás és Demokrácia képviselőcsoport 91 mandátumától, pláne nem a Renew Europe-tól, amelyet néhány felmérés szerint már meg is előzne.
Az Euractiv felhívja a figyelmet, mindezek azonban a Reconquête! és a Fidesz csatlakozása előtti számok; a magyar párt kapcsán 12 előre látható mandátumot becsült (amúgy a 21 magyar képviselő abszolút többségét),
szóval még az sem teljesen elképzelhetetlen, hogy az ECR a harmadik helyre fut be a Néppárt és a szocialisták mögé
A lap szerint az ECR terjeszkedése valószínűleg tovább erősíti Giorgia Meloni olasz miniszterelnök pártját, az Olasz Testvéreket, s megjegyzi, a képviselőcsoporton belüli legnagyobb párt általában kulcsfontosságú vezetői pozíciókat tölt be, például a frakcióvezetőséget, és megkaphatja az Európai Parlament alelnöki tisztét. Vagyis: a tét nem kicsi.
***
Nyitókép: Orbán Viktor fogadja Éric Zemmourt a Karmelita kolostorban 2021. szeptember 24-én (fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)