A katolikus egyház és az AfD mindenesetre „nem kompatibilis egymással” – mondja Georg Bätzing, a püspöki konferencia elnöke, aki ebbe beleérti azt is, hogy AfD-tag semmiféle (akár ingyenes szolgálatként ellátott) tisztséget ne tölthessen be az egyházban.
Azt nem fűzte hozzá, hogy „természetesen egy poliamor kapcsolatban élő szélsőbalost se választanék az egyházközségi testület elnökének”,
de nyilván nem térhetett ki mindenre, miközben végigelemezte: három közelgő tartományi választáson is az AfD végezhet az élen, ezért „feltétlenül szükséges, hogy a katolikus egyház továbbra is világosan állást foglaljon”.
Aki azonban progresszív igazikeresztényként épp egy hangos bezzeggel készülne irányadónak tekinteni a német egyházi vezetők minden szavát, azt azért tartsa szem előtt, hogy a legutolsó oldalon ugyan, de nyilatkozatuk rámutat: az AfD által sérelmezett, ténylegesen fennálló gazdasági és társadalmi problémákat nem szabad ignorálni, hanem olyan megoldásokat kell találni, amelyeknek alapvető eleme egyebek mellett „az élet védelme annak kezdetétől a természetes végéig”.
„Álljunk mindnyájan ellen, amikor az emberi méltóság és az emberi jogok kerülnek veszélybe! Lépjünk fel mindnyájan tevékenyen a szabadságelvű demokrácia érdekében!” – zárul a közlemény, amely
a közszolgálati híradó kommentárja szerint „ébresztőként” hatva lépéskényszerbe hozza a többi társadalmi szereplőt is,
beleértve a sportegyesületeket és a gazdasági szövetségeket – mármint hogy most aztán ők is foglaljanak világosan állást.
Egy ponton azonban az ARD újságírója lát egy problémát: előfordul, hogy család- és életvédő megmozdulásokon katolikus püspökök is felbukkannak, egy gyékényen árulva a magát család- és életvédőként is pozicionáló AfD-vel. Márpedig ez nem járja – érkezik az intés a közszolgálati híradóban: „Ha a katolikus egyház komolyan gondolja az elhatárolódást, akkor egyértelműnek kell lennie:
ahol az AfD támogatói vonulnak, ott a katolikus püspököknek, papoknak és hívőknek nincs semmi keresnivalójuk.”
(Nyitókép: Jacob Schroeter/DPA/MTI)