Három közelgő tartományi választáson is az AfD végezhet az élen, ezért „feltétlenül szükséges, hogy a katolikus egyház továbbra is világosan állást foglaljon”.
Most, hogy Észak-Rajna–Vesztfália tartomány oktatási minisztere a CDU tagjaként
nyomatékosan” buzdít minden tanárt, hogy vegyenek részt a „jobboldal” elleni tüntetéseken, és nyugodtan vigyék magukkal a diákjaikat is,
tekintettel arra a veszélyre, amelyet az AfD jelent a demokráciára nézve (arról a tartományról beszélünk, ahol csütörtökön egy ismeretlen keresztnevű pszichés beteg diák késelte meg a diáktársait, előtte pedig négy 14-15 éves (fél)migráns fiatal ölt meg két tizenéves ukrán kosárlabdázót), tehát miután egy tartományi oktatási miniszter ekként szorgalmazza „a jogállamiság ellenségei elleni fellépést”,
a Német Püspöki Konferencia úgy döntött, szintén nem marad rest.
Hivatalos közleményt adtak hát ki a katolikus egyházi vezetők: az 59 szavazattal egyhangúlag elfogadott dokumentum értelmében keresztény ember nem szavazhat „szélsőjobboldali pártokra” és azokkal határos erőkre. Amint arra a szöveg rámutat, „az utóbbi években erősen elterjedtek a társadalomban a szélsőjobboldali álláspontok, »kimondhatóak« lettek és egyre nagyobb befolyásra tesznek szert. Több radikalizálódási hullám után mostanra különösen az AfD pártban dominál egy népi-nacionalista érzület. Az AfD-ben váltakozva jelenik meg a valódi szélsőjobboldaliság (…) és a jobboldali populizmus”; utóbbi a püspöki konferencia szerint a szélsőjobboldaliságból merítkezik, és
szabad utat enged mindenféle ellenérzéseknek a migránsokkal, a muszlimokkal, az úgynevezett globális elittel és „egyre inkább újra a zsidókkal” szemben is.
Ezért az egyházi vezetők felhívják az összes polgárt, köztük a nem katolikusokat is, hogy utasítsák vissza a „szélsőjobbról” érkező ajánlatokat; ami ugyanakkor – jegyzi meg sietve a sajtóközlemény – nem jelenti azt, hogy az egyház innentől kezdve szóba sem áll azokkal, akik „fogékonyak erre az ideológiára, viszont készek a párbeszédre”.
Arról nincs szó tehát, hogy AfD-szavazó nem részesülhet egyházi temetésben –
azaz ott még nem tart az egyház, ahol a tübingeni vendéglátós, akinek a webshopjában (a hekkertámadásig fajuló nyomatékos tiltakozásokig) csak úgy lehetett rendelni, ha a vásárló nyilatkozott arról, hogy elhatárolódik a „jobboldali gondolatvilágtól” és különösen nem érez semmiféle szimpátiát az AfD iránt.
A katolikus egyház és az AfD mindenesetre „nem kompatibilis egymással” – mondja Georg Bätzing, a püspöki konferencia elnöke, aki ebbe beleérti azt is, hogy AfD-tag semmiféle (akár ingyenes szolgálatként ellátott) tisztséget ne tölthessen be az egyházban.
Azt nem fűzte hozzá, hogy „természetesen egy poliamor kapcsolatban élő szélsőbalost se választanék az egyházközségi testület elnökének”,
de nyilván nem térhetett ki mindenre, miközben végigelemezte: három közelgő tartományi választáson is az AfD végezhet az élen, ezért „feltétlenül szükséges, hogy a katolikus egyház továbbra is világosan állást foglaljon”.
Aki azonban progresszív igazikeresztényként épp egy hangos bezzeggel készülne irányadónak tekinteni a német egyházi vezetők minden szavát, azt azért tartsa szem előtt, hogy a legutolsó oldalon ugyan, de nyilatkozatuk rámutat: az AfD által sérelmezett, ténylegesen fennálló gazdasági és társadalmi problémákat nem szabad ignorálni, hanem olyan megoldásokat kell találni, amelyeknek alapvető eleme egyebek mellett „az élet védelme annak kezdetétől a természetes végéig”.
„Álljunk mindnyájan ellen, amikor az emberi méltóság és az emberi jogok kerülnek veszélybe! Lépjünk fel mindnyájan tevékenyen a szabadságelvű demokrácia érdekében!” – zárul a közlemény, amely
a közszolgálati híradó kommentárja szerint „ébresztőként” hatva lépéskényszerbe hozza a többi társadalmi szereplőt is,
beleértve a sportegyesületeket és a gazdasági szövetségeket – mármint hogy most aztán ők is foglaljanak világosan állást.
Egy ponton azonban az ARD újságírója lát egy problémát: előfordul, hogy család- és életvédő megmozdulásokon katolikus püspökök is felbukkannak, egy gyékényen árulva a magát család- és életvédőként is pozicionáló AfD-vel. Márpedig ez nem járja – érkezik az intés a közszolgálati híradóban: „Ha a katolikus egyház komolyan gondolja az elhatárolódást, akkor egyértelműnek kell lennie:
ahol az AfD támogatói vonulnak, ott a katolikus püspököknek, papoknak és hívőknek nincs semmi keresnivalójuk.”
(Nyitókép: Jacob Schroeter/DPA/MTI)
Ezt is ajánljuk a témában
Németország-szerte lezajlottak a demokráciavédelmi tüntetések; kellett már a jogállamnak ez a kis erkölcsi támogatás, mint egy falat kenyér. Francesca Rivafinoli írása.
Ezt is ajánljuk a témában
A német kormány bűvésztrükkjeitől Rodolfo is elszégyellné magát. Kohán Mátyás írása.
A leköszönő EP utolsó leheletével „megvédi” a természetet a jobboldaltól. De még hogy.
Drag queen utasít, főpolgármester engedelmeskedik.
Nem megy jól Scholz kancellár pártjának, előveszik a régi kártyát.
A francia és a német jobboldal méregeti egymást.
Míg a lengyelek Dél-Koreával és az Egyesült Államokkal üzletelnek, addig a magyar kormány a német vállalatokkal kötött megállapodásokat.
A liberális politikus szerint „a holnap nem a nemzetállamoké, hanem a birodalmaké”.
De az magához Dobrevhez is méltatlan, ha erre az a válasz, hogy egy emberként tagadják el Magyar jelentőségét.
„Nem lehet túl gyakori az olyan összehasonlítás, amiből még a Habsburgok is jól jönnek ki.”
