Ferenc pápa megreformálhatja a pápaválasztás szabályait is

A legújabb hírek szerint Ferenc pápa arra készül, hogy megreformálja a pápaválasztó konklávé szabályait. Minderről Andrea Gagliarducci, a MondayVatican vatikanológusa írt. Mielőtt azonban rátérnénk, mit tudott meg Gagliarducci, érdemes áttekintenünk a pápaválasztás jelenlegi szabályozását.

1059-ben jött létre a bíborosi kollégium. 1179-ben a III. lateráni zsinat úgy határozott, hogy a pápaválasztáshoz kétharmados többség szükséges. A mai szabályokhoz hasonlót először X. Gergely pápa vezetett be 1274-ben. 1492 óta tartják a konklávét a Sixtus-kápolnában. Jobban szabályozta a rendszert XV. Gergely pápa 1621-ben, aki elrendelte, hogy az első szavazásnak titkosnak kell lennie.

1587-ben V. Sixtus elrendelte, hogy 70 bíboros lehet csak, minthogy Mózesnek is 70 bölcse, idős tanácsadója volt. De XXIII. János alatt (1958-63) megnőtt a bíborosi kollégium száma, mivel a pápa az szerette volna, ha a testület összetétele jobban reprezentálja a világegyházat. VI. Pál 1970-ben elrendelte, hogy csak a nyolcvan év alatti bíborosok lehetnek pápaválasztók, 1975-ben pedig 120-ban maximálta a bíborosok lehetséges számát. Habár eme szabályt formálisan egy utódja sem változtatta meg, viszont mindegyikük átlépte.

1945 óta szinte minden pápa hozzányúlt a konklávé szabályaihoz, még ha néhányuk csak apróságokkal is. Elvégre egy pápa csak a saját utódja megválasztásának szabályait tudja garantálni, mivel utóda átírhatja a szabályzatot. XII. Piusz például 1945-ben eltörölte azt a szabályt, hogy senki nem szavazhat magára, de a szükséges szavazatok számát megemelte eggyel: kétharmad plusz egyre. Ezen minimálisan módosított XXIII. János, de VI. Pál visszaállította XII. Piusz szabályait. II. János Pál ezt úgy módosította 1996-ban, hogy ha a 13. szavazási körig nincs kétharmados többsége senkinek, akkor elég az abszolút (50 százalék plusz egy szavazatos) többség, kivéve ha ez megtörténik az első szavazási nap délutánjáig, mert akkor kell még egy szavazási kör. Mivel azonban így elég, ha egy jelölt mögötti szűk többség kitart 13 körig, 

azzal az engedménnyel, hogy az első napot nem számolva a 33. szavazási körben már csak a két első helyezettre lehet szavazni, de ők maguk ki vannak zárva a szavazásból.

Szent II. János Pál sokat foglalkozott a konklávéval. 1996-os Universi Dominici gregis apostoli konstitúciója az, ami – XVI. Benedek kisebb módosításaival – a mai napig alapvetően szabályozza a konklávék rendjét. Eszerint a választó bíborosok a Szent Márta Házban laknak, és a Sixtus-kápolnában szavaznak. A rendelkezés megerősíti, hogy kizárólag a bíborosi testület 80 év alatti tagjai vehetnek részt a konklávén – ezt azért teszi, mert egyes hangok azt követelték, hogy ha például épp zsinat vagy más esemény van épp, akkor had válasszon az pápát. II János Pál automatikus kiközösítés terhe alatt azt is megtiltotta, hogy a bíborosok a kampány előtt szervezett módon egyezkedjenek a megválasztandó személyéről. Ez jól hangzik, ám nehéz meghatározni, mi tartozik bele és mi nem.

Az utolsó konklávé 2013-ban volt, amin 115 bíboros vett részt, akik az ötödik szavazáson választották meg Jorge Maria Bergogliót, Buenos Aires érsekét.

De mit ír Gagliarducci?

A pápa a hírek szerint azt tervezi, hogy csökkenti az úgynevezett általános kongregációk, azaz a bíborosok konklávé előtti találkozásainak súlyát azzal, hogy kisebb csoportokba osztja a bíborosokat, mégpedig nyelvterület szerint, egy-egy moderátor vezetővel. Azaz pontosan úgy működnének a konklávé előtti általános találkozók, mint a szinódusok kiscsoportos megbeszélései. Emellett Ferenc pápa azt tervezi, hogy 

Ez azt jelenti – tekintve, hogy egy nap két szavazás van, egy délelőtti és egy délutáni –, hogy hat nap után már elég lenne 50 százalék plusz egy szavazat.

A Mandiner információi szerint ezen tervek kiszivárogtak a Szent Márta Házból (Ferenc pápa rezidenciájáról), ám olyan mértékű ellenkezés volt a reakció vatikáni körökben, hogy végül letagadták a tervek létét. A kiszivárogtatással való „közvélemény-kutatás” egyébként bevett módszertani része Ferenc pápa egyházkormányzati stílusának, aminek Gagliarducci szerint az informalitás lényegi, központi tényezője, akárcsak a folyamatos vészhelyzet-üzemmód (avagy reformdüh) és a centralizáció (szinte mindenről a pápa dönt személyesen).

A 87 éves pápa az utóbbi években több egészségügyi problémával is szembenézett, 2023 nyarán hasműtétet hajtottak végre rajta, 2023 április budapesti látogatása előtt légzési nehézségek miatt került kórházba, egyébként meg isiász gyötri és tolószékkel közlekedik. Mostanában azonban nem sokat tudni az állapotáról, 

és szinte csak szűk környezete érintkezik vele, ám az sem állandó: a Szent Márta Ház őt ellátó személyzetét is időről időre lecseréli, akárcsak az egyházkormányzatban lévő bizalmasait.

Az egyetlen bizalmas

Jelenleg úgy tűnik, a pápa egyetlen hosszú időn át megmaradt bizalmasa a korábbi La Plata-i érsek, a Hittani Kongregáció argentin prefektusa, Victor Manuel „Tucho” Fernández, akit 2023 július elsejével nevezett ki a dikasztérium élére, és szeptember 30-án bíborossá is kreálta. Fernández jelentős hatással volt a pápa Evangelii gaudium apostoli buzdítására és a Laudato Si enciklikára, 

aki azt nyilatkozta saját magáról, hogy számos kérdésben sokkal progresszívebb, mint Ferenc pápa.

Fernándezt Ferenc pápa nem kevesebb, mint kilenc vatikáni dikasztérium tagjává nevezte ki, azaz ennyi helyen lett a pápa szeme és füle (elődje, Ladaria bíboros öt dikasztériumnak volt tagja). Ezzel a lépéssel Ferenc pápa lényegében fontosabbá tette a Hittani Kongregációt, mint saját államtitkárságát, ami egyébként korábban is bevett leosztás volt, nemhiába nevezték a Hittani Kongregációt La Supremának. Idővel azonban a Vatikán politikai kapcsolatait és diplomáciáját menedzselő államtitkárság vált fontosabbá. Most mintha – szigorúan informálisan – megint a Hittani Kongregáció lenne a fontosabb.

Igaz, Ferenc pápa már egyszer óvatosan elhatárolódott Fernándeztől, amikor a La Stampának adott interjújában a Hittani Kongregáció dokumentumának nevezte a Fiducia Supplicanst, amely engedélyezi a melegpárok informális, nem rituális megáldását. A rendelkezésből nagy vita van: egyesek úgy értelmezik azt, hogy csak egy meleg pár tagjait lehet megáldani külön-külön, a kapcsolatukat nem, hiszen ez van összhangban a katolikus tanítással, mások azonban kifejezetten a melegpárok kapcsolatát kívánják megáldva látni. A dokumentum szövegezése nem segít a tisztánlátásban, hiszen az nem egyes emberekről, nem is kapcsolatról, hanem „párról” ír. 

Fernándezzel kapcsolatban egyébként olyan furcsaságok is kiderültek, hogy 1995-ben kiadott egy könyvét Gyógyíts engem a száddal: a csók művészete címmel, 

illetve egy 1998-as Misztikus szenvedély: spiritualitás és érzékiség című mexikói kötetében láttató érzékiséggel ír a „misztikus orgazmusról”. Később a bíboros azt nyilatkozta, ma már nem írná meg ezeket a fiatalkori munkáit, és azóta komolyabb munkákat adott ki a misztikáról. 

Mindenesetre úgy tűnik, Fernández a pápa egyetlen hosszú távú szövetségese és bizalmasa, s egyesek szerint ő képviseli Ferenc pápa hosszú távra szóló teológiai vízióját.

Fotó: MTI/EPA/Maurizio Brambatti