Az első háború első két éve

„Zaluzsnyij tábornok, menesztett vezérkari főnök, az angolszász helyzetmegítélés és érdek mentén már nem támadna, hanem még legalább két évig védekezésre állna át. A Nyugatnak ugyanis még kb. két évre van szüksége ahhoz, hogy felfuttassa a fegyvergyártást és a világháborús pszichózissal átállítsa jóléti társadalmait − a német védelmi miniszter szavaival −»háborúra kész« (kriegstüchtig) állapotba. Ukrajna arra is egy kísérleti terep, hogy atomhatalmak miként tudnak egy olyan proxi háborút vívni, amely nem fajul nukleáris infernóvá.

Az ukrajnai háborút is, mint mindent az életben, három dolog dönt el: a matematika, a pszichológia és a logisztika. A matematika a szűk keresztmetszet, amit logisztikával ideig-óráig kompenzálni lehet: amikor az egyik fél hamarabb fogy ki a katonából, fegyverből és lőszerből, a másik könyörtelenül ki fogja a kínálkozó alkalmat használni. A 2023-as »nagy« ukrán ellentámadás kudarca és a 2024 eleji vereségek után a kezdeményezés most az oroszoknál van, akiknek pont ez a kb. két éve van arra, hogy harctéri előnyüket kihasználva javítsanak pozíciójukon. Itt jön be a pszichológia: amelyik oldal hadserege és társadalma nagyobb esélyt lát saját győzelmére, az jobban elviseli a nehézségeket és áldozatokat.

A legtöbb szakértő az előttünk álló időszakra három forgatókönyvet lát (esélyesség sorrendjében):

1. A jelenlegi helyzet folytatódik: Az ezer kilométeres fronton hol az egyik, hol a másik oldal indít támadást, ami egy idő után kifullad, mert nincsen elég katona a támadás fenntartásához és a mélységi áttöréshez.
    
2. Patthelyzet: Ahogy a háború 2014-2022 közötti első nyolc évében, úgy a hadviselő társadalmak idén, vagy legkésőbb jövőre ugyanúgy belátják, hogy céljukat (egyelőre) nem tudják a harctéren elérni, ezért a „forró” háború a mai frontvonalak mentén ismét egy alacsony intenzitású, befagyott konfliktussá szelídül.
    
3. Az egyik oldal társadalma megelégeli az áldozatokat, elveszíti a győzelembe vetett hitét és összeomlik, mint a Kerenszkij-offenzíva után a polgári Oroszország 1917-ben, vagy az Osztrák-Magyar Monarchia és Németország 1918 őszén.

Magyarország ebben a konfliktusban a történelem és az igazság jó oldalán, a béke pártján áll! A tűzszünetet és béketárgyalásokat sürgető magyar álláspont csak a háborús pszichózisban tartott globalista nyugat buborékában van kisebbségben, a világ kétharmada szintén ennek az európai regionális konfliktusnak a mihamarabbi lezárást követeli, még mielőtt az tényleg csak egy lesz az évszázadunkat meghatározó sok konfliktus közül.”

***

Nyitókép: Anton Petrus / Getty images