Mi történne, ha a Nyugat nem játszana tovább az orosz szabályok szerint?

„Oroszország újrakezdte az ukrán civilek elleni rakéta- és dróncsapásokat. A hadjárat régóta várható volt – de úgy tűnik, Ukrajna nyugati támogatói mégis ugyanazokat a hibákat ismétlik meg, mint tavaly. A tavalyi téli támadás során, amely Ukrajna fűtési és áramellátási infrastruktúráját érte, és amelynek célja az ország megfagyasztása volt, a nyugati támogató erőfeszítések az infrastruktúra pótlására összpontosítottak – így Ukrajnában továbbra is égett a villany, de egyúttal elkerülhetetlenül több célpontot is felsorakoztattak Oroszország számára a támadásokhoz.

Mindkét megközelítéssel azonban az a probléma, hogy védekező és reaktív, és semmit sem tesznek a probléma gyökerének megoldására, a csapások leállítására. Jelenleg Oroszország számára nem jelent hátrányt, hogy folytatja az ukrán lakónegyedek és kritikus infrastruktúrák elleni támadásait. Ez azért van, mert a Nyugat egésze, és különösen az USA úgy döntött, hogy nem tehet semmit az orosz döntések befolyásolása érdekében. De pusztán Ukrajna ellenállóbb bokszzsákká tétele nem fenntartható stratégia. Ha azt akarják, hogy kevesebb civil haljon meg, Kijev nyugati támogatóinak rá kell jönniük, hogy 

Valójában az Ukrajna elleni háború egyik legperverzebb eleme az, ahogyan a globális közösség megengedte Oroszországnak, hogy ezt a háborút folytassa. A világ – és a Nyugat – beletörődött a Moszkva által diktált játékszabályokba, ahol Oroszországnak biztonságos zónákat biztosítanak, ahonnan rakétatámadásokat indíthat ukrán lakóházak ellen anélkül, hogy az ellencsapások miatt aggódnia kellene. Ez a beletörődés a képzelőerő és a kezdeményezőkészség hiányáról árulkodik, valamint arról, hogy a Nyugat nem képes hátralépni és felismerni, mennyire abszurd és bizarr, hogy Oroszország folytathatja ezt a magatartást, és hogy 

Ez egy mentális bénulás, amely abban a feltételezésben gyökerezik, hogy Oroszország túl nagy, túl erős, túl irracionális vagy túl sok nukleáris fegyverrel rendelkezik ahhoz, hogy befolyásolni lehessen. Úgy tűnik, hogy az orosz állami viselkedést természetes jelenségként kezelik, amelyet tehetetlenül kell figyelni, nem pedig a vezető személyiségek – akiknek számításait ösztönzők és elrettentő eszközök egyaránt befolyásolhatják – kiszámított döntéseinek eredményeként. A csapások leállítása nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyszerűen visszavágjuk a rakéta- és dróntámadások forrásait. Ez amúgy is nagyrészt kizárt, mivel az Egyesült Államok megtiltotta, hogy az USA által szállított fegyvereket Oroszország ellen saját határain belül alkalmazzák. Ez azonban 

Megfontoltak és elvetettek néhány lehetőséget arra, hogy Oroszországot visszatartsák és elrettentsék az ukrajnai akcióktól. Ezek közé tartozott a NATO-tagállamok csapatainak jelenléte Ukrajnában az inváziót megelőzően, annak megakadályozása érdekében – ezt azonban gyorsan elvetették, mivel amerikai támogatás nélkül ez valószínűtlen.”

Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov.