Wass-kalapos kritikusok, avagy milyen volt az idei érettségi?

„Kisebb vihart okozott az idei magyar nyelv és irodalom érettségi a diákok körében és persze a tágabb nyilvánosságban is. Többen kritizálták a műveltségi feladatsort, egyes lapok pedig öles betűkkel emelték ki, hogy Wass Albert és Herczeg Ferenc került terítékre. Nyáry Krisztián az idei érettségiből a nemolvasás társadalmáig vezeti gondolatait (link lent), szerinte a jelenlegi oktatási rendszerünk elfordít a könyvektől.

Érdemes azonban a drasztikus kijelentések és pániktünetek helyett tárgyilagos távolságból rátekinteni az érettségire. Először is az idei feladatsorból nem kis mértékben szenzációhajhász módon kiemelt Wass Alberthez és Herczeg Ferenchez kapcsolt információk mindössze maximum 3 pontot eredményezhettek az írásbelin elérhető 100-ból, így teljesen félrevezető Jókai–Wass érettségiről beszélni. 

Másfelől a kánonból indulatosan kilúgozni követelt Wass Albert és Herczeg Ferenc a saját jogukon is nyugodtan szerepelhetnek egy műveltségi feladatsorban. Jelentőségüket ugyanis nem jelenlegi és egykor volt hallatlan népszerűségük, illetve Herczeg Ferenc korszakos irodalomszervező tevékenysége adja, hanem azon műveik, amelyek a valóban egyenetlen minőségű munkásságukból gondolatiságukban és megformáltságukban is kiemelkednek. Ilyen Herczeg kisepikája (például a Nyugat modernitását megelőlegező Az első fecske novella), illetve Wass esetében a Baumgarten-díjas, szociografikus igényű regény, a Farkasverem vagy épp A funtineli boszorkány mágikus realizmusa. A nemzeti kánon részei, így értékarányosan kezelve nincs gond az érettségin való felbukkanásukkal.

A korábbi években is erősen kifogásolt lexikális feladatsor pedig tényleg a magyar kulturális alapműveltség elemeire kérdez rá évről évre, és mélyreható irodalomtörténeti ismeretek nélkül is könnyedén megoldható. Természetesen el lehet vitatkozni azon, hogy milyen mélységben és hatókörrel érdemes ezeket az ismereteket visszakérdezni, ám a létjogán már nehezebb; hiszen identitást, kulturális önazonosságot, a szellemi életben viszonyítási pontokat jelentenek. Kisarkítva, de elvárható, hogy AI nélkül is tudja egy diák, hogy Édes Anna nem Erős Pistához hasonló ételízesítő, vagy hogy Esti Kornél nem csupán egy kiváló alternatív zenekar, hanem Kosztolányi novellahőse is. Végül ne feledjük azt se, hogy irodalomtörténeti alapok nélkül nincs kreatív szövegértelmezés, nincs műelemzés sem.

Nyáry Krisztián oktatásunkat ostorzó okfejtésében sok igazság rejlik, ám nem biztos, hogy a könyvektől kizárólag a rossz olvasmányválasztás fordítja el a diákokat. Ahogy ő is megállapítja, fontos lenne az olvasásközpontú oktatás, azonban ehhez a módszertan megújítása is szükséges. A vizuális, közösségi alapú vagy dramatizáló feldolgozási módok elsajátítása és értő alkalmazása, illetve a szövegvilágba való mélyebb alászállás is. Ehhez természetesen át kell gondolni a tananyag jelenlegi felépítését, ösztönözni az önálló, iskolán kívüli irodalomtörténeti ismeretszerzést, és frissíteni a pedagógusi módszertant. A feladat adott, és ezt már a tanárképzés szintjén el lehet kezdeni. Konkrét lépésekkel, a felesleges riadalomkeltés nélkül.”

Nyitókép: Facebook