A maghrebi Abdul laza, elektromos autója van, és csodásan kifejezi az európai egységet – légy olyan, mint a maghrebi Abdul!

Szürke januári hétköznap. Miután a polgár meghallgatta a hírekben, hogy Konstancánál épp az ukrán termékek vámmentessége ellen tüntetnek a román gazdák, Bretagne vidékén pedig a túlburjánzó szabályozások ellen a franciák; miután tudomásul vette a Szászországban készült legfrissebb nagymintás felmérés eredményeit, amely szerint bár anyagi helyzetét a szászok nagy többsége továbbra is (viszonylag) jónak tartja,

emellett pontosan egyharmad szerint az ország mostanra már jobban hasonlít egy diktatúrához, mint egy demokráciához; továbbá miután a polgár átfutotta azt a most megszellőztetett holland tanulmányt, amely szerint egy átlagos afrikai menedékkérő 625 ezer euróba (azaz 242 millió forintba) kerül a holland államháztartásnak, míg egy Hollandiában tanuló uniós polgár 75 ezer eurót visz neki a konyhára – tehát miután így kiokosodott a polgár az uniós helyzetből,

egy laza maghrebi srác tölti a préri közepén a csillogó-villogó elektromos autóját, közben nézegetvén valamit a telefonján.

Mellette a felirat: „Egység, biztonság és megújuló energia. Európa te vagy.”

Én nem állítom, hogy maradéktalan rajongója lennék a magyar kormányzati plakátoknak, na de egy Soros-kép és egy „Ne táncoljunk úgy, ahogy ők fütyülnek” mondás legalább valamiképpen szinkronban van egymással és rezonál a polgárok tekintélyes részének gondolataira; ahhoz képest legalábbis mindenképp, hogy az európai „egység” és „biztonság” fogalmát egy ácsorgó huszonéves afrikai bevándorló illusztrálja. Aki szemlátomást várja, hogy feltöltődjön verdájának akksija.

De ne tegyen az ember sommás megállapításokat egyetlen kép alapján – így hát (noha a plakáton semmiféle információ nincs arról, hogy hová fordulhatunk további részletekért) szorgosan felkutattam az Európai Bizottság plakátkampányának honlapját, ahol tisztázódott az üzenet: mindannyiunknak egyenként ki kell vennünk részünket a megújuló energiára történő „átállást célzó erőfeszítésekből”. „Gyermekeink és unokáink lebegjenek a szemünk előtt, amikor közös céljaink megvalósítására, azaz demokráciánk, gazdaságunk, valamint békés és független Uniónk megőrzésére összpontosítunk”.

de ne legyünk előítéletesek: tulajdonképpen ugyanígy tesz a bevándorló barátunk is, aki nemcsak az internetet böngészi a naplementében, hanem közben multitaszkingolva még a kocsiját is tölti.

A kampány egy 2022-ben odaítélt közbeszerzési szerződésnek köszönhetően zajlik: akkoriban az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság rendes pályáztatás helyett egy berlini céget bízott meg a marketingtevékenységekkel, mondván, „rendkívül sürgető”, hogy kommunikációs kampány keretében felhívják a polgárok figyelmét az energiafüggetlenségért folytatott személyes harc fontosságára és módjára. Így érkeztünk el a kampány mostani (immár minimum második) köréhez, ahol egyébként a példamutató maghrebi srác mellett egy további plakát

Amitől szinte el is önti a kisembert a tettvágy és már keresné is fel is kampányhonlap konkrét cselekvési lehetőségekről szóló részét – csakhogy a nagy erőfeszítések közepette azt pont nem sikerült átültetni angolról más nyelvekre. Gépi fordításban érhetők el a kulcsfontosságú információk, „A szerepem lejátszása” címmel. Mindegy, azért érthetőek a tippek: az unalomig ismert „fűtsük/hűtsük lakásunkat kevésbé” felszólítás mellett megtudjuk például, hogy ösztönözni kell a távmunkát, amely a munkahelyek több mint egyharmada esetében megoldható. „Minden alkalommal, amikor otthonról dolgozik, pénzt takarít meg, és elkerüli az üzemanyag elégetését” – hangzik az érv. Abból a Brüsszelből, ahol

Érti az ember a franciák érdekeit, hogy ne értené, ha azonban az a cél, hogy mindenki, de tényleg mindenki tegyen valamit az energiaszükséglet csökkentéséért, akkor mégse túl fair, hogy a közember esetében demokráciavédelmi és Ukrajna-mentő imperatívusznak tekintjük a (kétségkívül hasznos, ám sokakat sajnos kiégésre hajlamosító és/vagy elszigetelő) távmunkát, az uniós politikusok esetében viszont még az se merül fel érdemben, hogy eggyel kevesebb országba ingázzanak.

Aztán akad egy olyan elmés javaslat is a kampányhonlapon, hogy a nagyvárosokban élők vasárnaponként ne üljenek kocsiba.

Tán képes lennél aláásni Uniónk békéjét és függetlenségét azzal, hogy minden vasárnap bepakolod a családot az autóba és ellátogattok a vidéki nagyszülőkhöz?? Ellenben ha villamossal mész vasárnap valamely plázába shoppingolni egy kiadósat, az okés, azzal máris tettél egy lépést a zöld átmenet felé.

Félreértés ne essék: ha van energiatakarékos mintaeurópai, az kétségkívül én volnék, közel 100 százalék home office-szal és 0 darab motorizált közlekedési eszközzel (a termosztát aktuális állása 19,5 fok, de este kilenckor átáll 17 fokra, becsszó), na de azért valahol mégis meglehetősen bornírt ez az egész. Miközben lassan egyfajta erkölcsi kötelességgé válik takarékossági okokból otthonról dolgozni (akár alkalmasak erre a lakhatási körülmények és a személyiségjegyek, akár nem),

és bár egyelőre a Karib-tengeren közlekedik, korszerűtlenebb testvére, a 18 emeletes Odyssey of the Seas például rendszeresen grasszál Európa partjainál. 2023-ban sorra dőltek meg a rekordok: Valletta tengerjáró hajóknak fenntartott kikötőjében közel 900 ezer utas fordult meg, és az ágazat várakozással tekint a 2028-ig beütemezett 50 vadonatúj hajó forgalomba állása elé. Lisszabon hasonló kikötője büszkén hirdeti, hogy 2023 volt minden idők legjobb éve (még 2019-hez képest is lenyűgöző, 33 százalékos növekedést értek el);

Szerencsére a környezetvédelem érdekében egyre több kikötőben csatlakozhatnak rá a hajók a szárazföldi áramellátásra, ami kétségkívül fontos fejlemény; az viszont visszás némiképp, hogy Marika néniék a zöld átállás jegyében ne kocsival menjenek vasárnap unokákat őrizni, miközben az Odyssey of the Seas utasai Európa valamely másik pontján egy erőforrásfaló üdülőhajón simán kaszinózhatnak és szörfszimulátorozhatnak bármely tetszőleges időpontban. (Koppenhága kikötőjében például egy ilyen hajó annyi villamos energiát fogyaszt, mint azonos időszak alatt 27 000–42 000 helyi háztartás.)

„Ha praktikus és megfizethető, inkább vonatozz, ne repülj” – ennyi a végtelenül újszerű tanács. Vagy hát, ugye, használd az új e-autódat, mint a derék Abdul.

De ha igazából az volt a terv, hogy az Európai Bizottság kommunikációs offenzíva keretében szemlélteti, mennyire a Momentummal van egy szinten az átlagpolgár szükségleteinek felismerésében, valamint a hatékony, eredményes és észszerű (horribile dictu: eredeti) megoldások felkínálásában, akkor a plakátkampány tulajdonképpen sikeresnek mondható.

(Nyitókép forrása: https://you-are-eu.europa.eu/)