Autó hajtott a tömegbe, szobrokat döntöttek le, papot bántalmaztak: a nyár elején is keresztényellenes atrocitások történtek Európában
A nyár első hónapjában újra számos keresztényellenes cselekmény történt az öreg kontinensen.
A helyzet nyugaton sem javul, sőt, aggasztó jeleket azonosítottak a szakemberek.
Összességében romlik a helyzet a világban a vallásszabadság gyakorlásának terén, állapítja meg friss globális jelentésében a Szükséget Szenvedő Egyház (ACN) nevű nemzetközi szervezet. A katolikus egyházhoz tartozó segélyszervezet közelmúltban publikált, 2023-as jelentése kiemeli;
a világ országainak mintegy harmadában, egészen pontosan 61 országban tapasztalható a vallásszabadság súlyos megsértése,
amely a Föld lakosságának több mint felét érinti közvetlenül.
Az ACN vaskos jelentése a legsúlyosabb, vörös kategóriába sorolja a világ mintegy 28 országát, amelyek összesen több mint négymilliárd embernek (az emberiség felének) nyújtanak otthont. E 28 országból 13 az afrikai kontinensen található, ahol az elmúlt két esztendőben meredeken romlott a helyzet.
A narancs kategóriába tartozó országok csoportjába, amelyekben a vallási diszkrimináció különböző jelei tapasztalhatók, 33 ország tartozik, melyekben összesen mintegy 853 millió ember él. A jelentés felsorolja ezek mellett a megfigyelés alatt álló országokat is, amelyekből egymás után érkeznek aggodalomra okot adó hírek és olyan folyamatokról számolnak be, amelyek a vallásszabadság tartós leépülését eredményezhetik.
Az ACN szakemberei hangsúlyozzák: minden kategóriában előfordulhatnak gyűlöletbűncselekmények és vallásellenes atrocitások.
Hozzáteszik, ilyen események időről időre előfordulnak olyan országokban is, amelyekben egyébként a vallásszabadság joga teljeskörűen biztosított és amelyek jellemzően nyugodt társadalmaknak adnak otthon. (A Mandineren a közelmúltban számoltunk be arról, hogy Európa-szerte keresztényellenes atrocitásokkal kezdődött a nyár:
volt, ahol körmenet résztvevői közé hajtott egy autós,
máshol szobrokat rongáltak, míg megint máshol katolikus papot bántalmaztak.)
Ezt is ajánljuk a témában
A nyár első hónapjában újra számos keresztényellenes cselekmény történt az öreg kontinensen.
Mint írják, a dokumentum által vizsgált időszakban az intenzív üldöztetés kiélezettebbé és koncentráltabbá vált. További aggodalomra ad okot az államok hozzáállását illetően, hogy nőtt a büntetlenség mértéke is, mindez pedig magában foglalta az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikkében deklarált gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog szélsőséges megsértését.
A jelentés a tendenciák hátterében geopolitikai folyamatokat és a globális gazdaságra leselkedő kihívásokat is azonosítottak. Az ACN szerint a kialakult helyzethez a koronavírus-járvány következményei is hozzájárultak,
sok országban ugyanis a vírussal kapcsolatos lezárásokat és szigorításokat arra is felhasználták, hogy vallási csoportokat jobban megfigyeljenek és nyomás alá helyezzenek.
Úgy látják, ezen felül az ukrajnai háború kitörése, a Dél-kínai-tenger körüli katonai és gazdasági aggodalmak, valamint a megélhetési költségek gyors, világméretű növekedése miatti feszült légkör is hozzájárult a vallásszabadság korlátozásához.
A Szükséget Szenvedő Egyház (Aid to the Church in Need, ACN) pápai jogú nemzetközi segélyszervezet kétévente jelenteti meg globális vallásszabadság-jelentését. A közel 900 oldalas dokumentum ennek az alapvető emberi jognak érvényesülését vizsgálja a világ 196 országában, az összes vallási hagyományra vonatkozóan. Készítőinek megfogalmazása szerint az egyetlen olyan, e területet lefedő nem kormányzati jelentés Európában, amely figyelembe veszi a katolikus társadalmi doktrínát.
A jelentés beszámol az elmúlt két év során történt incidensekről, bemutatja, mely országokban fejezheti ki bárki a hitét anélkül, hogy atrocitástól vagy megtorlástól kellene tartania és az aktuális helyzet alapján kategorizálja az országokat. Az ACN e tevékenységének alapját az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikkelye adja, amely deklarálja, hogy „minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”
A jelentés összegzése szerint világviszonylatban elmondható, hogy
az autokrata és fundamentalista elitcsoportok hatalomgyakorlási technikája a legtöbb vallási csoportot jogsértésekkel sújtja.
Mint írják, az elnyomásnak különböző formái vannak: nem ritka a fizikai üldöztetés sem (Észak-Koreában halálos veszélyt jelent már a Biblia birtoklása is), de a terrortámadások, a vallási örökség és a szimbólumok szisztematikus megsemmisítése (például Törökországban és Szíriában), a választási rendszer manipulálása (lásd: Nigéria, Irak), a tömeges megfigyelés (Kína bevett eszköze), az áttérés-ellenes törvények és a pénzügyi korlátozások (a délkelet-ázsiai régióban és a Közel-Keleten) kombinációja fokozta az összes vallási közösség elnyomását.
Új jelenségként azonosítható, hogy a véres üldöztetés és a puha elnyomás hibrid modellje jelent meg az elmúlt években, elsősorban Latin-Amerikában. Az ACN szerint sok esetben (bizonyos fokú) nemzetközi tiltakozás ellenére hozott több kormány ellentmondásos törvényeket, amelyek jelentősen szűkítették a hívők vallásgyakorlásának terét (akár a szó fizikai értelmében is), vagy egyenesen nyílt diszkriminációt hirdettek egyes felekezetekkel szemben. Ezzel párhuzamosan elfogadhatóvá tették a közvélemény szemében a társadalom nem megfelelő vallású tagjai ellen irányuló atrocitásokat azzal, hogy a támadások elkövetőit nem vonták felelősségre.
A szerzők hangsúlyozzák a nemzetközi közösség felelősségét is, amely szerintük egyre halkabban emeli fel szavát, ha vallásüldözést tapasztal. Kiemelik: ez a visszafogottság a „stratégiailag fontos” autokratikus rezsimek (leginkább Kína és India) atrocitásaival kapcsolatban a büntetlenség növekvő kultúráját mutatja. Ezzel párhuzamosan a kulcsfontosságú országok, mint például Nigéria és Pakisztán egyszerűen megúszták a nemzetközi szankciókat, miután kiderült, hogy saját állampolgáraikkal szemben sértették meg súlyos mértékben a vallásszabadságot.
Tanulságos, hogy a jelentés írói a folyamatot a nyugati országokban is megfigyelték,
ám ott, mint írják, még mindig érdemes az igazságszolgáltatási rendszerhez fordulni ilyen esetekben.
A jelentés két aggasztó folyamatot tár fel a muszlim közösségekkel kapcsolatban. Egyrészt felhívja a figyelmet arra, hogy az elszegényedő, emiatt frusztrált, ráadásul esetenként jogfosztott közösségekből érkező fiatalok szemében egyre vonzóbbnak tűnnek az iszlamista terrort hirdető és egyéb bűnözői hálózatok (miközben köreikben egyre többen definiálják magukat nem vallásosnak).
Másrészt több országban is jelentős törésvonalak alakultak ki az iszlám „nemzeti” és „idegen” értelmezései, valamint a domináns és általa „deviánsként” bemutatott vonulatai között. Ezzel párhuzamosan továbbra is él a klasszikus szunnita-síita ellentét. Mindez oda vezetett, hogy több országban muszlimok nyomnak el más irányzathoz tartozó muszlimokat.
A jelentés kitér arra is, hogy az elmúlt években
tendenciózusan nőtt a nyugati zsidó közösségekre nehezedő nyomás.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) tagországaiban a 2019-es 582-ről 2021-re közel megháromszorozódott, 1367-re nőtt a zsidóellenes gyűlöletbűncselekmények száma.
Leginkább a nyugat-afrikai régióra és Pakisztánra jellemző, hogy az üldözött felekezetek tagjai elrabolják, szexuális erőszakot követnek el velük szemben, sok esetben pedig szexuális rabszolgaként használják őket. A folyamatot csak erősíti a globális élelmiszerhiány hatására fokozódó éhínség, valamint a fegyveres konfliktusok, amelyeket egyes államok képtelenek kezelni.
A szexuális kizsákmányolás rendszeres kísérőjelensége a vallásüldözésnek.
A Mandineren épp a minap számoltunk be arról, hogy keresztény nőket erőszakoltak meg Indiában egy vallási és etnikai konfliktus elhatalmasodása közepette. A keresztény közösség helyzete India több tagállamában kritikus, Narendra Modi indiai miniszterelnök ebben a konkrét esetben két hónap hallgatás után tudott időt szakítani arra, hogy újságíróknak nyilatkozva kommentálja a történteket.
A jelentés részletesen foglalkozik a nyugati világban tapasztalható jelenségekkel is. Ezen belül az ACN szakemberei
különösen is veszélyesnek tartják az eltörlés kultúráját, valamint a kényszerűen politikailag korrekt beszédet.
Mint fogalmaznak, sok esetben jogi szankciókkal fenyegették azokat az egyéneket, akik hitük miatt nem fogalmaztak meg kifejezetten az uralkodó ideológiai igényeknek megfelelő nézeteket támogató álláspontokat. Aláhúzzák, ezen a területen fontos és negatív szerepet tölt be a közösségi média, amelyet nyugaton sok esetben a vallási közösségek marginalizálására használnak, háttérbe szorítva a vallási meggyőződésből eredő nézeteket és álláspontokat.
„Ezek a fejlemények aláásták az alapvető szabadságjogokat, beleértve a lelkiismereti, gondolati, vallási és véleménynyilvánítási szabadságot”, olvasható a dokumentumban.
A vallásszabadság üldözése számokban
Jelentős vallásüldözés: a világ 196 országából 28
Az elmúlt két év során 23 országban erősödött, 5 esetében változatlan mértékű volt a vallásüldözés intenzitása. A helyzet egyetlen érintett országban sem javult.
Vallási diszkrimináció: a világ 196 országából 33
Az elmúlt két év során 13 országban erősödött, 13 esetében változatlan mértékű volt az egyes vallás(ok) követőinek diszkriminációja. A helyzet 7 országban némiképp javult.
„Megfigyelés alatt” státusz, ahol aggodalomra okot adó folyamatok tapasztalhatók: a világ 196 országából 23
Az elmúlt két év során ez a szám stagnált, egyetlen, ide sorolt országban sem romlott vagy javult számottevő mértékben a helyezet.
A teljes jelentés ide kattintva olvasható.
Ezt is ajánljuk a témában
Még a hitbéli tanításokat is átíratnák: a vallásszabadság korlátozásával jár az ENSZ törekvése, amely az LMBTQ-ideológia jegyében csorbítaná a lelkiismereti szabadságot is.